beszámoló [koncert]  2001. szeptember 2. vasárnap   14:29

nincsen hozzászólás

   Szertartás. Este fél nyolckor becsukom magam után a fürdőszoba ajtót. Először forró, majd jéghideg vízzel zuhanyozom le. Fürdőlepedő. Tiszta, kényelmes ruha. Egy cseppnyi Channel 4, mélykeserű illat. Simogat. Fekete szemspirál. Keretben a smaragd. Szertartás. Ma este koncert.
  
   Fél kilenckor indulandusz, rekord 9 perc a Király utca-Petőfi híd távon. Elkéstem. Kicsit bánt, de nem hagyom magam. Figyelek inkább, a színpadot. Mindenki mosolyog. Nem tudom, talán mert elmaradt az eső, vagy mert jól sikerült a próba. Csupa lassú-szép dal. Mosolygós szép dalok. Pedig nehéz ám szépen szólni ezen az apró porondon! A hallgatóság csendben táncol, refrént énekel, valakik csókolóznak, a barna kövér lány belesikít a fülembe, mások is csókolóznak, a többiek tovább táncolnak. Mindenki tapsol. Figyelek tovább. Figyelem a zenekart, a gitáros-énekest. A gitáros-énekes ma este karmester. Igazi karmester. A gitárszóló gitárszóló, a basszus csupa basszus, a vokál igazi dallam, a zenekar tényleg zenekar. Minden mondatra emlékezni akarok, minden számot énekelnék, de nem lehet, forog a szalag. Tátogok, mint egy hal, és lubickolok én is. Hú de készültek! Nekünk készültek. Kongával és Lecsóénekkel a Szerelem harcban, bassz-szólóval a Közel az éjfélben, Ikrekkel. Egyszerűen csak Tették a dolgukat. Kivételesen a közönség bakizott, pedig az a versszak (”kiderül majd akkor, hogy ez az annyi minden”) nagyon versszak Kicsit sajnáltam. De nem hagytam magam.
   Aztán Bál és tánc reggelig. Akinek. Nekem meg nagy várás, hogy hazaérjek végre és:
  
   Szertartás. Cipő le, meg a többi. Forró-hideg zuhany, pizsama. Üljek már végre a monitor elé! Le akarom írni, hogy nem úgy volt, ahogy mondtam! Csak az ember védekezik, könnyebb kapcsiból értékelni, hogy ráfért volna még egy kis munka, mint: tényleg olyan volt! Olyan nagyonnagyon! Csupa-csupa tizenkéthúr, karmesteri vezénylés és kedves rákészülés. Ez egy Pál Utcai Fiúk koncert volt. Még akkor is, ha a technika gyengét kapott hangosításból.
   Egy óra huszonnégy perc. Végre leírtam, és nemsokára álmodok majd, és álmomban szurkolok, hogy kibukjon végre valakiből (legjobb lenne, ha abból, akiből eddig) az a pár dalszöveg, legalább olyanok, mint a régiek, hogy aztán megint szertartással készülhessek a várva várt dalokat bemutató újlemezünneplő koncertre.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: