hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. március 7. péntek   13:17
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Ektomorf, Stuck Mojo, Vengince, Tenside
2008. március 1, A38 Hajó

  2007 elején az Ektomorf fergeteges bulit nyomott a hajón, így természetes volt, hogy az újabb hadjáratra is rengetegen lesznek kíváncsiak. Ráadásul a világ legjobbjai közé feltört magyar csapatot az Ambushing Europe turné keretében elkísérte a rap/metal alapbandája, az amerikai Stuck Mojo, valamint két további reménység, az amerikai Vengince, és a német Tenside is.
  Sajnos a Tenside előadásáról lemaradtam, mert vagy rögtön kapunyitáskor belecsaptak már a húrokba, vagy eleve rövid program jutott rájuk, mert mire beértem, már a Vengince zúzott a színpadon.
  
  Nem is akárhogy, mert a csapattól azt a fajta thrashcore/hardcore-t kaptuk az arcunkba, amit a Cataract vagy a Hatebreed is játszik. Igaz, ezen két csapat mindegyike megeszi reggelire a Vengince-t, de a kaliforniaiaknak sincs semmi szégyenkezni valójuk, mert igazán tökös bulit adtak.
  Két kislemez után egy debütalbum az eddigi termésük, de a koncert alapján reméljük lesznek még további alkotások is.
  A csapat nagyon élt a színpadon, keresztül-kasul bemozogták a deszkákat, bár látszik hogy még kicsit koordinálatlanok voltak, nem értek még össze a színpadon. Ugyanis néha kicsit összeütköztek a zenészek a nagy szaladgálások közben. A frontember remekül tartotta a kapcsolatot a közönséggel, a gitárosok pedig döngették a tufa, de annál hatásosabb thrashcore témákat, sőt néhány szóló is elröppent. Volt egy billentyűs emberük is, akinek túl sok funkcióját nem láttam, de néha előrejött a hangszere mögül bíztatni a közönséget, és másodvokálos szerepet is bevállalt.
  Súlyos előadást láthattunk a Vengince-től, a közönség is szemmel láthatóan értékelte a produkciót: ment az ököllengetés, fejrázás, ugrálás. A banda rendkívül közvetlen volt, de ami viccesebb, a koncert után ott sündörögtek a közönség körében, és próbáltak a lemezükkel seftelni, „ócsóé!”
  
  A Stuck Mojot nyugodtan nevezhetjük a stílusuk nagy öregjének, mert bár a rap/metal megformálásába sok banda keze tette be a lábát... De Mojo-éknak van egy olyan jellegzetes világuk, amellyel valóban a saját stílusukat tudták kialakítani. Vicces volt, ahogy a hangcuccaikat álcahálókkal takarták le, gondolkodtam is rajta, hogy így vajon hogyan fogják megtalálni a kapcsolóikat, potmétereiket rajta, ha így beleolvad a környezetbe a cucc, hehehe...
  Némi furcsa intro (Stayin´ Alive), és ”Nailz” Underwood dobos robotszerű gépies mozgáskultúrájával való megismerkedés után színpadra lépett a Stuck Mojo, és máris érezni lehetett, hogy itt valami fantasztikus hangulatú buli lesz!
  A csapat jókedve a közönségre is pillanatok alatt átragadt, Lord Nelson még a mikrofonját is beadta néha a rajongóknak, akik szemmel láthatóan tökéletesen tisztában voltak a Mojo életművel. A nagydarab énekes amúgy félelmetes jelenség volt, olyan brutális fejeket tudott vágni, hogy még egy bronxi sittes is összecsinálná magát, ha látná...!
  
  A gitárosok rendkívül vidáman pörögtek és ugráltak, különösen Rich Ward arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt. Én nem igazán rajongok ezekért a rap-es, hiphop-os témákért, lemezen sem érzem azt, hogy hülyére kéne hallgatni a Stuck Mojot, de a showt és a hangulatot nagyon összerakták ma este! Nagyüzemben ment a stagediving, és a közönség fején való hempergés is.
  Természetesen bemutatkozott az új album, de a régi klasszikusokat is felvonultatták. A mai napra a 2 Minutes Of Death, Twisted, Metal Is Dead, Rising, Open Season, Throw The Switch, That´s When I Burn, Monster, Enemy Territory, Southern Pride, Not Promised Tomorrow dalokból alkottak egy csokrot nekünk. Nem tudtam mire számítsak a Stuck Mojo-tól, meg azzal sem voltam tisztában, hogy itthon vajon mennyien ismerik őket, de maximálisan pozitív lett az összkép. Rich Ward rengeteget hálálkodott a koncert közben és után is, látszott hogy nagyon jól esett nekik az a szeretet, amit Magyarországon kaptak. Már lassanként az Ektomorf készülődött a koncerthez, de Rich még mindig a színpad szélén dedikált és fotózkodott bőszen a rajongókkal. Kiváló előadás volt, remélhetőleg mihamarabb viszontlátjuk őket újra.
  
  Az Ektomorf nem árult zsákbamacskát, náluk a tavalyi koncert után biztosra lehetett venni, hogy alaposan odasújtanak megint. Zotyáékat hatalmas üdvrivalgás fogadta, akárcsak tavaly, és bár most nem voltak annyian a hajón mint akkor, de a létszámra így sem lehetett panasz. Természetesen a megszokott Outcast-tal kezdtek, utána pedig jöttek szép sorjában a többi földbe betonozó slágerek, mint az I Choke, I´m Against, aztán meglepetésre előhúztak egy vadiúj számot, amelynek a címe Love And Live. Túl sokat nem lehet elmondani róla, olyan mint a többi. Súlyos és dühös. A program az Ambush In The Night, We Rise, Set Me Free, Show Your Fist, Fuck You All, You Leech, The Holy Noise, I Know Them-mel folytatódott, a ráadásra pedig még egy Red I, és a kötelező jellegű magyar nyelvű dal, a Nem Engedem.
  A banda híres arról, hogy iszonyatos koncerthangulatot tudnak produkálni, és ez természetesen így is történt. Hatalmas zúzás, ugrálás, vad pogó, és stagediving vette kezdetét az első számtól kezdve, és csak a konferálások ideje alatt állt be egy kis pihenő. Csaba, Tamás, és Joci teljes fordulatszámon pörögtek, Zotya pedig a közönség fanatizálásban vette ki a részét. Nála ismeretes, hogy sosem szokott kertelni a mondanivalójával, most a Nuclear Blast-et úgy intézményileg, és az összes magát felsőbbrendűnek tartó kiadót küldte el a retkes francba...!
  
  Érdekes amúgy, hogy épp a Nuclear Blast-re mondta azt, hogy „majdnem tönkretették a zenekart”, mert nyilvánvalóan kell hogy legyen valami alap a szavak mögött ha valaki, Zotya már csak tudja, hogy milyen kavarások és problémák voltak a kiadóval , de nélkülük az Ektomorf sosem tudott volna világhírnévre szert tenni, atom hangzású lemezeket rögzíteni, és eljutni arra a szintre, ahol most van. Szóval ez már az ő dolguk, amúgy tényleg igazuk van a kiadók fölényeskedéseivel kapcsolatban, de ezek alapján gyanítom, hogy rövidesen kiadóváltás lesz náluk... Vajon mi lehet a következő lépés? A Roadrunner mondjuk? Vicces lenne, az Ektomorf elmenne dallamosabb irányba, Zotyát meg elzavarnák énektanárhoz, hehehe...! Na de hagyjuk ezt, inkább várjuk ki az események végét.
  
  Zotya egyébként meglehetősen küszködött a hangjával, úgy éreztem alkalmanként. Vagy rekedtség, vagy az agresszív énekstílus okozhatja nála, de ez mit sem zavarta, lelkesen rótta a köröket a színpadon, és osztotta a pacsikat, akárcsak a társak. Egyedüli furcsa jelenség a színpad szélén helyet foglaló, irgalmatlan szilikonbetétekkel felvértezett, amolyan kiöregedett pornósra emlékeztető szőke hölgyemény volt, aki bőszen fotózgatott és közben folyamatosan enyelgett a széken, mintha valami felvételen lenne... Nem tudom, ki volt ő, talán valamelyik zenész barátnője, de legalább az első soroknak némi extra látványosságot szolgáltatott...
  Nem egyszerű nyakfájással indultam hazafelé a hajóról, tény hogy az Ektomorf koncertjét bármikor érdemes megtekinteni, ha épp errefelé járnak. A Stuck Mojo nekem óriási pozitív csalódás volt, mert nem számítottam tőlük ekkora hangultra, és ilyen oldott játékra, és mégis képesek voltak belopni a szívembe magukat. A Vengince személyében is egy szimpatikus, és nem kevésbé súlyos bandát ismerhettünk meg, szóval remek este volt a mai. És biztos vagyok benne, hogy akárcsak a tavalyi A38-as koncertet, az ideit is még sokáig fogják emlegetni az Ektomorf zenészei.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Ektomorf

Stuck Mojo

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
Omara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 made of hate    om    liam neeson    ragadozók    the casting out    sentinels     severe torture    ready the prince    milking the goatmachine    számos pasas    pattinson    intronaut    in mourning    hitchcock    rudolf péter    katherine heigl    szalay péter    witkin    anjou lafayette    atheist    solefald    carnifex    the killers    vadvirágok blues band    cate blanchett  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!