szerző: PjotrműKEDDvelő - költői kérdések és válaszok - Tatár Sándor estje 2008. március 11. 18:00, MU színház – Budapest (XI. Kőrösy József utca 17.)
Tatár Sándor estje beszélgetőtárs: Tarján Tamás
Tatár Sándor
1962-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-német szakán szerzett tanári diplomát 1988-ban, majd PhD fokozatot 2000-ben. Tanított itt-ott, próbálkozott „szabadúszással”; 2001-től az MTA Könyvtárának munkatársa.
Feleségével és fiával Törökbálinton él. 1985-től publikál, elsősorban verseket és műfordításokat. Műfordítói teljesítményét mind rövidpróza (Nagyvilág; 1988), mind vers kategóriában (Holmi; 1995) elismerték egy-egy pályázaton. 1997-ben az Eötvös Ösztöndíj jóvoltából három hónapot dolgozhatott a straeleni Európai Fordítóházban (Europäisches Übersetzer-Kollegium), ezenkívül 1999-ben a Soros Alapítvány, 2001-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram egyéves alkotói ösztöndíját nyerte el. 2006. márciusában a Literarisches Colloquium Berlin nemzetközi fordítóműhelyének vendége volt. Eddig négy magyar- és egy kétnyelvű (magyar-német: A végesség kesernyés v. / Endlichkeit mit bittrem Trost) verseskötete jelent meg; 2006-ban (a kétnyelvűn kívül) a Requiem című a Kalligram, 2007-ben a Bejáró művész* című az Orpheusz Kiadónál. Jelenleg egy, az utóbbi (bő) két évtized német rövidprózájából összeállítandó antológia szerkesztésén és fordításán dolgozik.
Tarján Tamás
1973-ban az ELTE Bölcsészkarán magyar-néprajz szakos (tanári és muzeológusi) oklevelet szerzett. 1973 szeptembere óta a Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézetének oktatója, jelenleg mint docens. Más főállású munkahelye sosem volt (ha csak vízfogyasztás-vizsgálói és vízvezeték-szerelő l967/68). Tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Zsigmond Király Főiskolán is; szerkesztőként tevékenykedett a Látóhatár, az Irodalomtörténet, a Könyvvilág és az Iskolakultúra című folyóiratoknál; összesen mintegy húsz éven át dolgozott színházaknál dramaturgként (Kecskemét, Pécs, Játékszín, Nemzeti Színház, Eger). Huszonhét kötetet publikált, ebből hetet Reményi József Tamással közösen (hat irodalmi paródiát, egy műelemzéseket tartalmaz). Írt kismonográfiákat (Nagy Lajos; Bessenyei Ferenc; Garas Dezső), jelentett irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket (Kortársi dráma; Egy tiszta tárgy találgatása; Kengyelfutó; Szabadiskola; Esti Szindbád - Szentivánéji Vízkereszt; Zivatar a publikumnak; Prosperónak nincs pálcája; Hét óra, színház-idő stb.), publikált tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek. Ezen túl még néhány irodalmi és szakmai díjat is kapott, köztük a József Attila-díjat is.