Nem szenvedtek hiányt a Deathstars rajongók az elmúlt pár évben, ugyanis az Avalon Club-ban tartott koncert volt a zenekar harmadik magyarországi fellépése. Az este egyik különlegessége volt, hogy miután a Cradle of Filth előzenekaraként, utána pedig a Gothica Fesztivál főattrakciójaként zenéltek nálunk, a mostani show volt az első saját koncertjük Magyarországon, ahol főzenekarként játszottak.
Az Avalon Club igazán jó helynek bizonyult a rendezvény számára, igényesen berendezett, nem túl nagy hely, de a Csillagok nálunk még nem is tudtak volna nagyobb klubot megtölteni.
Az előzenekarok kiválasztásával kapcsolatban elég sok részlet nem egyértelmű számomra, többek között az sem, hogy egy olyan stílusú banda, mint a Deathstars mellett hogy merülhet fel olyan zenekarok neve, mint a Gyöngyvér vagy a Garden of Eden. Nem célom, hogy negatív kritikával illessem őket, mert minden bizonnyal tehetséges és kiváló zenészek, de mind a hangzásukat, mind az image-üket tekintve nem nagyon sikerült nekik visszaadni az este, főleg a Deathstars által megteremtett hangulatát.
Immár másodszorra volt szerencsém látni színpadon a Gyöngyvért, ám mindössze Darren Aronofsky Rekviem egy álomért című filmjéből is ismert introjuk fogott meg. Azt se nagyon tudnám mondani, hogy a koncert óta Garden of Eden rajongó lettem, bár a banda eddig se tudott meggyőzni, így a jövőben sem számítok tőlük emlékezetesebb showra.
Közvetlenül a főzenekar előtt játszott a nemrég a Karmatronic Records-hoz szerződött Drugzone. Épp a napokban jelent meg a zenekar debütáló lemeze, amelyet már a koncerten is lehetett kapni. Amióta a Drugzone feltűnt legelső videójával és demójával, azóta folyamatosan kapnak pozitív és negatív kritikát is vegyesen, ám a leminősítő megjegyzések nagy része még mindig a külsőségekre fektetett nagy hangsúly miatt van. Csak remélni tudom, hogy a jövőben a zenerajongók ezen része túllép az e fajta beskatulyázáson, és észreveszi, hogy ha egy koncert nem bűvöl el zeneileg és vizuálisan is, akkor akár otthon is hallgathatnám a lemezüket vagy tölthetném az időm a bárpultnál, mint ahogy az előző két zenekar esetében is tettem. Vegyes megítélés ide vagy oda, a Drugzone részéről egy, a Deathstars színvonalához megfelelő, igényes produkciót láthattunk.
Ami a harmadik Deathstars-szal kapcsolatos élményem után is tetszik a zenekarban az az, hogy számos külsőséget is figyelembe véve készülnek a koncertjeikre, bár lehetne azt mondani, hogy nehéz komolyan venni egy csillámporos arcú, feketére sminkelt pasast, aki félmeztelenül, mindössze egy fekete toll-boával a nyakában simogattatja magát az első sorban álló csajokkal. Jobb esetben Néha a kiscica-testű gitárosukkal (Cat Casino). Mindezek mellett zeneileg sem csalódtam bennük eddig egyszer sem, most sem, bár korábbi dalaikról (amelyekből ezen a koncerten a szokásosnál kicsit többet is hallhattunk) pozitívabban tudnék nyilatkozni, mint az újakról. A turnén személyes okokból Bone nem tudott részt venni, ezért már a Cradle of Filth-ből is ismert, jelenleg Nemhain-tag Adrian Erlandsson ült a dobok mögött. Nem éppen kezdő dobos lévén a legkisebb megerőltetést sem jelentették neki az olyan Deathstars dalok, mint a Synthetic Generation, Blitzkrieg, Play God, vagy személyes kedvencem, a New Dead Nation.
A pozitívumok mellett csak zárójelben jegyezném meg, hogy hétfőnél jobb időpontot is lehetett volna találni a koncertre, de örüljünk neki, hogy a Korn-nal közös turnéjuk kellős közepén akár egy hétfői napot is tudtak találni, hogy ellátogassanak hozzánk.