beszámoló [koncert] 2001. július 1. vasárnap 15:44
nincsen hozzászólás
szerző: HiganyVision, Barackca, Falcongate 2001 június 25, hétfő, Gödöllő, Trafó Klub
Az egész estét méltó csomagolásban tálalták. A fellépők sorrendben: BARACKCA, FALCONGATE, N.J.BLOODLINE (New Jersey: Elizabeth)- sajnos ez a formáció nem érkezett meg a koncert kezdetéig-, valamint a VISION (New York).
A Barackca mint ismertes nem egészen a HC-s körök közkedvelt zenekara, de ennek ellenére azt a 15 számot hibátlanul adták elő, s a közönség jól fogadta mindezt. Ők csak a hangulat fokozás miatt voltak jelen. Igaz, a VISION cd és poló árusa nagy élvezettel hallgatta ezeket a punk-számokat, melyekben egyfajta nemzetközi dinamizmus és energia volt fellelhető A Barackca repertoárjából most a sör, a bor etc... számukat a tisztelet jeléül a Die Toten Hosen ominózus alcoholicus száma váltotta fel. Anarchia, köztársaság, társadalom, BKV, atombomba és a többi ismert Barackca számokkal vezették be a FALCONGATE fellépését. Ez a zenekar 1994-ben alakult és ezután 1996-tól 1998-ig évente adtak ki demókat. 2000-ben az Alvin Records-hoz szerződtek, ahol CD-t és kazettát adtak ki. Rengeteg fellépést tudhatnak maguk mögött úgy vidéken, mint Budapesten, valamint nemzetközi porondon is egyre nagyobb elismertségre tesznek szert. Egy kis változás történt a zenekarban nemréhgen az énekes poszton, illetve Attila basszeresnek is az utolsó fellépését tekinthettük meg. A beszerelések után közvetlenül a EUROPE legismertebb számát használták fel intronak, melybe beleolvadt az Exit sing dal, ezek után sorra adták elő Sun of a beach, your eyes, king, best kept secret”, és nem utolsó sorban tisztelegtek Black Sabbath tagjainak a Paranoid szám feldolgozásával is. Ez az ötös felállású formáció kellemes HC-s surf punk-ot játszik, mely nem nélkülözi sem a dallamot, sem az energiát.
A VISION-ról elmondhatjuk, hogy 12 év van mögöttük és a 70-80s évek punk és hardcore mozgalmai hatottak rájuk, melyet tovább vittek. Az USA-ban és Európában a legjobb 10 hardcore zenekarok között jegyzik évek óta. Zenéjük nagy energiájú, dallamos és lírikus hardcore-punk. A VISION tagjai nem szeretik bekategorizálni magukat egyetlen zenei stílusba sem, de ennek ellenére nagy hatással voltak rájuk az akkori legismertebb zenekarok is, mint a Black Sabbath, Bob Marley és a Jethro Tull. Eddig 6 nagylemezük és több egyéb felvételük (EP-k, korlátozott példányszámú kiadványok) jelent meg, köztük a 12 számot tartalmazó „Watching the World Burn”, melyet az együttes legjobb albumának tekintenek.
Hatalmas várakozás előzte meg a VISON fellépését. A kicsit türelmetlen és kiéhezett közönség, időben elhagyta a büfépultok standjait és elözönlötte a nézőteret, egymás lökdösésével próbált minél jobb helyet szerezni a 20 cm magas színpad előtt. Ennek az lett az eredménye, hogy a Dont sound the alarm első akordjai elhangzása után minden előre elfoglalt helyre 30-an pályáztak. Ekkora tülekedést és mozgást egy ekkora helyen? (csak a reggeli munkába menet és a nyári hétvégéken az M7-en lehet látni). A födém vasgerendáin, a hangfalakon, az asztalokon, egymás nyakában, valamint olykor a zenészeken is csüngtek. Az ismertebb refréneknél, hogy mindenki szót kapjon, sokszorosára növekedett az ének- mikrofon átlagos sebessége Ezek után az Effigy és a többi szám (Two Wishes, Absence of Hope,. Falling Apart...etc...) csak fokozta a fokozhatatlant (békés agresszivitás) és így tovább, haladtunk előre, az időt ekkor már senki sem számolta; miért is, hisz nem azért jöttünk. Inkább vártunk az újabb és újabb, végtelen mennyiségű, elhangzásra váró számokat. De valahogy mégis eljött a vég. Igaz sikerült többször is visszatapsolni a VISION tagokat, hogy kezükbe ismét hangszert vegyenek, és azokból hangokat csikarjanak ki. Mindezek ellenére az élet akkor is kegyetlen, mert nemhogy befejeződött a koncert, hanem a VISON fellépése után 1órával mindenkit kizártak a kerítésen kívülre, de azért ennek ellenére kárpótolt bennünket ez az egész este vagy legalábbis sokunkat.