szerző: DinoDie Toten Hosen 2001 június 14, E-Klub
A tavaly nyáron Campino keresztszalag-szakadása miatt lemondott Pepsi-szigeti fellépés miatt rengeteg magyar Toten Hosen rajongó szomorkodott, hogy az utoljára három évvel ezelőtt, a Vans Warped Tour keretében hazánkban járt együttes mégse lép fel Budapesten. Az elmaradást az együttes most négy közép-európai fellépése egyikeként, két lengyelországi és egy prágai koncert mellett június 14-én pótolta be, egy nagyon-nagyon jó hangulatú előadással az E-Klub színpadán.
A 7 órai kapunyitás előtt rajongók százai álltak sorban az E-Klub előtt, köztük rengeteg külföldi, elsősorban német ajkú emberrel. Míg a hátsó bejáratnál a szervező cég kedves munkatársára vártunk a jegyekért, az együttes pár tagja is elsétált előttünk, az ott álló fekete buszba visszaszállva. Miután bejutottunk, kerestünk egy nyugodtabb helyet, ahonnan jól lehetett a színpadot látni (rajta Marshall erősítőket, a dobfelszerelést, mögötte meg az együttes egyik jelképét, a sas-csontvázat), majd vártunk a koncert elkezdésére. Nyolc órára már vagy 1000 ember állt a színpad előtti részen. Ha megláttak egy-egy tagot a színpad mögötti ajtónál, azonnal hangosan az együttes nevét kezdték skandálni, mire az oldalsó teremből is bejöttek az ott várakozók. Fél órával később végre színpadra is lépett az együttes, teljes jelenlegi felállásában: Campino éneklése mellett Breiti és Kuddel gitározott, Andi kezében egy fehér, Last Gang in Town feliratú basszusgitár volt, a dobok mögött pedig a Wöllit 1999 óta helyettesítő Vom Ritchie ült.
A Ramones egyik számával, a Blitzkrieg Boppal nyitott koncerten az elmúlt 10 év albumairól kaptunk egy nagyszerű válogatást, szokás szerint megtűzdelve angol nyelvű számokkal. Breiti technikai problémái szerencsére hamar megoldódtak, így hamarosan teljes volt az összhang és már az ő gitározását is hallhattuk a többiekével együtt. Az első másfél óra alatt vagy 20-25 számot adtak elő. A legutóbbi, Unsterblich című albumról csak pár számot játszottak (Schön sein, Call of the Wild és a Bayern München focicsapatot leszóló Bayern Soha nem leszek az F.C. Bayern München tagja), inkább a koncertjeikről megszokott klasszikusok kerültek az előtérbe az est folyamán. Így nem maradt el a pár mondatot (Ezek igen tartalmasak: jéghideg Bommerlunder és sonkás szendvics) egyre gyorsabban ismétlő Eisgekühlter Bummerlunder, a Hier kommt Alex, a Liebesspieler, a Wünsch DIR Was és a Bonnie & Clyde (a háttérben előkerülő megafon láttán lehetett sejteni, hogy ez lesz a soron következő szám :-), és persze a nem-rajongók által talán leginkább ismert 10 kleine Jägermeister. A feldolgozások közül nagy tetszést aratott a Clash Should I Stay or Should I Go száma, a Guantanamera és a XVIII. században Robert Burns által feljegyzett skót népdal, az Auld Lang Syne enyhén átírt változata is.
A közönség folyamatosan csápolt, ugrált, együtt ordította a számok szövegét, az első sorokból meg valaki mindig felmászott a színpadra, hogy onnan ugorjon vissza a többiek fejére (valaki olyan jól érezte magát, hogy ezt legalább 25-ször előadta, közben meg egyszer-egyszer beleivott az odakészített sörbe is :-). Szinte nem volt olyan pillanat, amikor csak a zenekar lett volna fent a színpadon. Szerencsére a biztonságiak igen nagy nyugalommal és megfelelő óvatossággal tolták le az embereket vissza a helyükre (pár akció után pedig már rutinból ugrottak a sörös dobozok elé). Amúgy Campino nem spórolt a folyékony kenyérrel, miután ivott egy pár kortyot, a doboz repült a közönség felé, vagy ömlött az első sorban állók nyitott szájába. Valaki egészen odáig merészkedett, hogy elvegye a mikrofont Campinotól, anélkül, hogy teljesen tisztában lett volna a dalszöveggel. Amikor pár perc múlva végül visszaadta a mikrofont jogos tulajdonosának, Campino hasonló stílusban folytatta a számot: Bla-bla-bla bla-bla-bla.
Az egész együttes hozta a megszokott színpadi formáját. Campino jobbra-balra rohangált, rátámaszkodott a mikrofonra, lóbálta a mikrofonállványt (egyszer majdnem fejbe vágva az egyik biztonsági embert), énekeltette a rajongókat, a koncert vége felé pedig az egyik hangszóró tetejéről ugrott a közönségbe. A többiek is fel-alá mászkáltak gitárjaikkal, a dobos emelvényéről Andi és Breiti ugrált le többször, Kuddel pedig a hagyományoknak megfelelően besegített Campinonak egy-egy szám refrénjének végszavában (Bonnie & Clyde, 10 kleine Jägermeister). Vom kicsit merevnek tűnt, állandóan a plafont bámulta és úgy csapkodott a dobütőkkel. A korábbi koncertfelvételeket elnézve Wölli sokkal lazábban püfölte a dobokat, kár hogy nem vele turnéznak már.
A Schönen Gruss, auf Wiedersehn kezdőakkordjainak felhangzásakor már sejteni lehetett, hogy vége felé közeleg a koncert, de a hangos Zugabe ordibálás és tapsolás eredményeként háromszor is sikerült visszahívni a csapatot, akik 3-3 további számmal folytatták. A harmadik visszajövetelnél mondta Campino, hogy mivel éjjelre Budapesten maradnak, ők ráérnek, így ha a rajongók is ráérnek, ők folytatják. A közönség kérésére lejátszották az Alles aus Liebe-t (ennek különösen örültem, hogy végül mégsem maradt ki) és Bis zum bitteren Ende-t is. Valaki ez utóbbi refrénjénél mászott fel a színpadra, és magyar változatban kezdte énekelni: sör, bor, pálinka a Korn, Bier, Schnaps und Wein helyett. Ezután tekintve, hogy Vom először járt Budapesten a First Time című szám jött, végül pedig a Johnny Thundersnek dedikált Born to Lose-zal zártak.
A hazai Toten Hosen rajongók igazán elégedettek lehettek a koncerttel, a két órában az együttes legjobb számait hallhattuk, egy fantasztikusan jó hangulatú előadás keretében, melyet kár lett volna kihagyni. Bízom benne, hogy hamarosan ismét útba ejti hazánkat a düsseldorfi csapat.
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
Necro
2003. május 24. 21:35 #7
Ki nem szarja le a szövegeket?! szerintem nem a Hosen az egyetlen,amiét nem értjük és mégis szeretjük! de miért is nem?! mi van,ha vki mégis érti?talán létezik még olyan rajtad kívül! amúgy meg a szigetes koncert kurva jó volt,rohadt sokan voltunk és király volt a hangulat!!!!!!!!!
Lecsóka
2003. április 28. 14:04 #6
Partyarc mélyen egyetértek veled.
partyarc
2003. március 28. 01:16 #5
Én amikor megismertem őket, már 14 éves ihaj-csuhaj kisleányoknak nyomták a Top of the Pops műsorban..Innentől kezdve már nem is érdekelt. És ez nem ma volt...
magnificoo
2003. március 27. 11:30 #4
Mivel ti nem érthetitek a szövegét, nem is tudtok reális képet alkotni a Hosen-ről. Szóval maradjatok csak a finnugornak közelről sem mondható nyelvcsalád-beli magyar dalszövegeknél.
mogyoro
2003. március 14. 07:16 #3
magnificoo: ezt most nem értem. Te nyitottad ezt a Topicot, s azonnal fikázod is, aki olvassa? Nem gondolod, hiogy az jön be ide, akit érdekel a DTH?
S mit értesz "alsóbbrendű szar"-on? Ezt kifejtenéd? Csak kicsit csiszoltabb stilusban, nem szeretném a válaszod moderálni!!!!
C= x
partyarc
2003. március 13. 18:24 #2
Miért alsóbbrendű. és, miért?!
Személyes vélmeményem a DTH-ról: egy rakás fos, business punk(?) a Viva matiné műsorának kedvencei ) Nevetséges
magnificoo
2003. március 11. 11:35 #1
EZek vagytok ti!!!! Alsóbbrendű szarokról csavegtek és nem tudjátok, hogy mi az über alles! Aki ismeri és szereti a Hosent bátran írjon....Die TOTEn HOSEn sind die BEste! Alles Gute Bis zum Bitteren Ende!