Egyszerű csütörtök este, olyan, mint a többi, de valami mégis azt sugallta, hogy mégsem lesz olyan egysíkú és unalmas tv előtt ülős. Legalább azoknak nem, akik eljöttek a Kultiplexbe. Kezdetnek senki által nem várt vendégek érkeztek: ´fináncok´. Igaz, csak negyedóráig borzolták a már megérkezettek kedélyállapotát, ahogy jöttek, úgy távoztak a semmibe, és többé nem zavarták a nyugalmat szürke vibráló tekintetükkel.
Este 8 órától folyamatosan érkeztünk és váltottuk meg jegyeinket. A Kultiplex amely csak nyelte-nyelte az érkezőket, ok voltak azok akik lassan keveredtek el és akik kezeikben poharakat szorongattak, ok voltak akik beszédükkel törték meg a benti csöndet. A félig kész, ´betonbunkerre´ emlékeztető vetítő- és koncertteremben a lassú beszerelés és hangpróbák alatt a falakra kartonpapírra festett képeket aggattak díszlet gyanánt. Az elotérben eközben globalizáció-ellenes újságcikkek és plakátok hívták fel a figyelmet a várható veszélyekre. Az egész összhang valami igazi nyugodtságot váltott ki belőlünk. A program szerint meghirdetett Egri Más Klub leleplező előadása elmaradt. Már lehet, hogy egyáltalán nem fogjuk megtudni, hogy mit lepleztek volna le? Az átszerelések és beállások után BeataPozitiva törte meg a csendet a háttérben bakelitjeivel, dark-tól egészen a party műfajig.
Ezután a Trottel következett, mely a hosszú évek után is aktív tudott maradni Tamás és Kaktusz elválaszthatatlan és kitartó barátsága miatt. Hihetetlen, de igaz, hogy inkább nyugaton tud sikert kovácsolni, mint itthon. Jellemző rájuk az állandó zenei kísérletezési vágy, ami jelen esetben is tart. A Trottel Monodream sajátos hangulatot tükröz a hegedű, bass, dob, és a szintetizátor érdekes összhangjával, melyet a sokszorosan előtűnő népzenei motívumok is erősítenek. Ezek a hatások a tisztaságot és kísérleti szellemet erosítik. Az itthoni közönség egyre nyitottabb az ilyen jellegu zenei kísérletre, „mi lassan beérünk”.
Az est fénypontja a The Legendary Pink Dots, akik egy kissé fáradtan és megtörve érkeztek meg az éjszaka és nappal végigutazása után Budapestre. Ők négyen, mint varázslók jöttek, s távoztak Hollandiából, hogy hosszú útjuk során érintsék Budapestet, Pilsen után és Pozsony elott. Ők voltak, s vannak. Mindenütt állandó harmóniát, és sajátos csöndet varázsolnak. Mi földi halandók csak álltunk a színpad előtt, néztük és hallgattuk, hogy bűvöl el bennünket a The Legendary Pink Dots vezérkara. De arra nagyon vigyáztunk, nehogy megzavarja bárki és bármi ezt az éjszakai utazást, nehogy széttörje az álmot a valóság. Az előadott álomutazásban végigjártuk a barátságot, a repülést, az éjszakát és sötétséget, a születést és a halált. Eme varázslatos világban, ahol nem a populárisan egyszerű, hanem a roppant bonyolult és visszafogottan álmodozó zenei-képek jelentek meg előttünk. A számok közötti átvezető részeket a közönség törte meg sajátságos kifejezésével és örömével.
Ha netán szeretnél ebből az álomból, vagy csak meg akarod ismerni ezt az érzést, akkor hallgasd meg a The Legendary Pink Dots két új albumát: „Milkyway”-t és a „Perfect Mystery”-t