beszámoló [koncert]  2008. február 16. szombat   13:45

nincsen hozzászólás

  A 2008-as esztendő első jelentősebb budapesti koncerteseménye a death és thrash metal iránt érdeklődők számára egyértelműen az Obituary és a Holy Moses január végi A38-as fellépése volt. A két nagy múltú zenekar január 29-én szállta meg a hajó bendőjét, hogy egy zúzós zenei élménnyel örvendeztesse meg a koncertre ellátogató rajongókat. A turnén a két nagy „öreget” a fiatalabb tagokból álló svéd Avatar kísérte el.
  
  A svéd ifjoncokból álló Avatar alakulata érkezésemkor már javában ontotta magából a divatos göteborgi riffeket. Az eddig két nagylemezt elkészítő zenekar egész jól produkálta a jól ismert stílusból építkező zenei megoldásokat, csak sajnos az egyéniség parányi szikrája is hiányzott a hangfalakból előtörő muzsikából. Az előadással és a hangzással sem volt probléma; úgy szakítottak a dallamos göteborgi riffek, ahogyan kell, de a stílus hatalmas dömpingjében szerintem ennél már többre lenne szükség. Számomra pozitívum volt, hogy Johannes énekes repertoárjából hiányoztak a mézédes dallamos refrének, csak a torkából feltörő hörgés képezte a vokális teljesítményét. Persze ezt más lehet, hogy negatívumként könyvelte el. A fél órás koncertjük ha nem is váltotta meg a világot, jó bemelegítő volt az este két hátralévő, nagyobb horderejű fellépéséhez. Az meg, hogy az énekes olajos kannából itta a szeszt, vicces mivolta mellett eredeti megoldásnak sem volt utolsó.
  
  A német Holy Moses már jó régóta járja a thrash metal rögös útját, és kuriózumként egy karakteres női frontemberrel rendelkeznek Sabina Classen személyében. Ugyan a hölgy már túl van a negyedik X-en, így szépsége már kissé megkopott, de az „énekhangja” még mindig a régi fényében tündököl. No igen, Sabina magas sivítozásaitól valaki a falra mászik, de szerintem az ő egyedi énekhangja adja meg a Holy Moses zenéjének karakterességét. A klasszikus germán thrash metal muzsikát az A38-on is abszolút hitelesen adta elő a zenekar, a háromnegyed órás fellépésük alatt az újabb szerzemények mellett bőven szemezgettek a ´80-as évek végének és ´90-es évek elejének Holy Moses dalaiból is. Így hallhattunk olyan kultikus nótákat, mint a Finished With The Dogs, a Life Destroyer, a Nothing For My Mom és a Summer Kills. Sabina-n kívül a többi zenész is kitett magáért: a dobos Atomic Steiff magabiztosan püfölte a bőröket, valamint Oliver Jaath basszer és Michael Hankel gitáros is meggyőzően pengették a húrokat. Sajnos a koncert hangzása nem volt túlságosan jó, de a kezdeti zajmasszából pár szám után egész értékelhető hangzásképet sikerült elérni. A hangulat a helyén volt, elég csak a szinte kötelező jelleggel eljátszott Too Drunk To Fuck című klasszikusra gondolni, amely alatt jelen esetben is a színpadra invitált egyénekkel való közös éneklés segített a még oldottabb hangulat kialakításában. Egy igazi germán thrash metal koncertet adott a Holy Moses, jó formában játszották el horzsoló szerzeményeiket.
  
  A német zenekar után érkezett az est fénypontja: a floridai Obituary lépett a deszkákra. Az egyszerű, de nagyon fogós és karakteres death metal zenekar már nagyon régóta van a pályán, és egy nyolc éves megszakítást követően erejük teljében tértek vissza a bozontos metalarcok a színtérre, hogy mindenkinek megmutassák, milyen is az igazi old-school death metal. Ezen az estén az A38 közönségének meg is mutatták, hogyan is kell játszani ezt a stílust! A bivalyerővel megdörrenő hangzás segítségével közvetítették brutális, legtöbbször középtempósan, vagy még lassabban zúzó számaikat a vad zenére kiéhezett közönségnek. A szőke hajzuhatagába temetkező John Tardy hörgése tényleg elképesztő volt, extra méretű tüdeje lehet a csókának. A vokális teljesítmény mellett a hangszeresek is kiemelkedőt nyújtottak: a már sok helyütt megfordult Ralph Santolla ontotta ujjai alól a virgázós szólókat, az ősember kinézetű Trevor Peres pengette a betonozó riffeket, a basszusgitáron Frank Watkins tépte a húrokat, Donald Tardy pedig húzós, erőteljes dobolásával járult hozzá a koncert sikeréhez. Donald egyébként a ráadás számokra való visszatérésnél egy nagyon király dobszólót is produkált, ami különösen tetszetős volt. Santolla jelen alkalommal is csillogtatta gitártudását, és jók is a szólói, csak szerintem nem igazán illenek bele az Obituary egyszerű felfogásban fogant zenéjébe. Talán ezért is nem tetszik annyira az új lemez, pedig ezen az estén sokat játszottak róla. Valójában az egyetlen kifogásom a körülbelül 70 perces koncerttel kapcsolatban az eljátszott számok listájával van. Nagyon sok számot adtak elő az utolsó két lemezről, és így a régebbi dalok közül kevesebb hangzott el; jó pár régi kedvencem maradt ki a műsorból. A nemrég kiadott Xecutioner´s Return-ről hallhattuk a Face Your God, Evil Ways, Lasting Presence, Drop Dead, Contrast The Dead és a Second Chance című dalokat. Az azelőtti Frozen In Time-ról eljátszották az On The Floor-t, az Insane-t, a Back Inside-ot, a Stand Alone-t és a Slow Death-et. És a régebbi dalok közül csak a Chopped In Half, a Threatening Skies, a By The Light, a Find The Arise, a Turned Inside Out és a ráadásban elhangzó, számomra a koncert fénypontját képező Slowly We Rot képviseltették magukat. A pár évvel ezelőtt Szigetes fellépésen szerintem jobb számokat vettek elő, de ettől függetlenül ez a buli is akkor ütött, hogy a fal adta a másikat. Kiváló hangzás, profi előadás, forrongó hangulat. Így kell előadni ezt a zenét: időhúzás és bájcsevely nélkül, feszesen és agresszíven elreszelve a tonnasúlyú riffeket. Az Obituary most sem hibázott.
  
  Várakozásaimnak megfelelően ismét órási koncertet adott az Obituary hazánkban. A Holy Moses is meggyőzően adta elő a thrash metal muzsikáját, és az Avatar is kellemes produkciót nyújtott. Megtörtént a 2008-as év egyik első nagy koncerteseménye, pozitív eredménnyel. Várjuk a további zúzós, brutális koncerteket, még biztosan kapunk belőlük!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: