beszámoló [koncert] 2001. április 26. csütörtök 12:40
nincsen hozzászólás
szerző: S.T.Moronique (A), Alvin és a Mókusok, Falcongate 2001 április 15, Trafó klub Gödöllő
Az 5 állomásos turné 4.megállója volt ez az este. Volt szerencsém az egri fellépésen is jelen lennem, ahol is eldöntöttem, hogy innentől Falcongate rajongó leszek, annyira bejött, amit csináltak. Nem hittem a füleimnek. Korábban már hallottam róluk és láttam is őket (pl.a Better Than a 1000 koncert előtt Szombathelyen 1998-ban), de akkor nem jött le a színpadról az ami most nagyon megfogott, persze akkor még ők sem teljesen ezt játszották. A zenekar 1994 elején alakult Gyulán és a tagcserék után a mai felállás Gyimesi Ádám-ének, Varga Norbert-gitár, Borics Attila-basszusgitár, Gyimesi András-gitár és Szávai Péter-dobok. Ez egy viszonylag új felállás, de vétek lenne nem említeni az előző énekest , Somi Attilát, aki meghatározó hangot adott az egésznek. Nem szoktam nagyon áradozni, sajnos magyar viszonylatban nem is nagyon lehet, de ez a hang valami eszméletlen jól passzol és nagyon karakteressé teszi a Falcongate-et. A furcsa az, hogy Gyimesi Ádám teljesítménye sem kisebb, pedig egy ilyen ütős hangot nehéz felülmúlni, de szerencsére a szintet tartja! Igazából két anyagukat hallottam: a Meet Falcongate és a Long Way To Go címűeket, nem is tudom van-e több említésre méltó (az időből saccolva kell, hogy legyen). Nem elég, hogy nagyon jó a zenéjük, a modanivaló is 10 pontos, gondolok itt a Straight Edge vonulatra (tiszta, drog-,alkohol-,dohányzás-mentes élet és monogám párkapcsolat mellett való állásfoglalás - de erről már írtam a Resources koncert (márc.16.) kapcsán ).
Annyit mondhatok, hogy bár az egri koncert hangulatosabb volt, Gödöllőn is megállták a helyüket és simán ok voltak az est fénypontja. A Long way to go című album pedig az egyik kedvenc magyar albumom lett. Korrekt, pontos, jól eltalált hangzás, profi és ütős egyben. Kell ennél több ??? Aki szereti az igényes hardcore - punk zenét, azonnal szerezze be, nem fog csalódni!!!
A második fellépő az osztrák MORONIQUE volt (énekes poszton szintén van magyar vonatkozás), de ők annyira nem hatottak meg. Színvonalas, dallamos-éneklőós muzsikát játszanak és jópofák, de ennél mélyebb nyomot nem hagyott bennem. Ez nem az ő hibájuk, az én ízlésem más. Megaztán egy Falcongate után...
Az idő elszaladtával az Alvin és a mókusokra már nem jutott időm, valahogy Egerben is lemaradtam róluk, pedig elég népszerűek a tizenéves kőkemény punk-gyerekek körében, úgyhogy inkább nem írok semmit.