hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2008. január 28. hétfő   13:16
nincsen hozzászólás

szerző: Bandi
Woody Allen and His New Orleans Jazz Band
2007. december 27. Papp László Sportaréna

  Woody Allen és zenekara letette az asztalra a sikeres koncertszervezés receptjét: végy egy darab széleskörűen elfogadott és szeretett, sőt legendásnak számító művészembert, aki szabadidejében zenél valamicskét, szervezz köré tehetséges zenészekből álló csapatot, és léptesd fel őket a Budapest Sportarénában. Az eredmény jó háromnegyed ház, és hálás közönség.
  
  Minden józan ítélőképességgel megáldott ember, aki csalódott már eleget az életben, nem fogja azt gondolni, hogy Woody Allen és zenekara az egyetemes jazztörténet meghatározó bandája, és ha ezt a gondolatot sikerül megemésztenie, akkor már nem fog oly nagyot csalódni a New Orleans Jazz Band-ben.
  
  Woody életét át-átszövi a jazzmuzsika, művésznevét is egy híres klarinétművésztől, Woody Hermantól vette, és filmjeiben is visszaköszön a tradicionális jazz szeretete, gondoljunk csak a nem is olyan rég forgatott a Világ második legynagyobb gitárosa (Sweet and Lowdown) című filmre, melyben a legendás Django Reinhardt (aki cigány származású francia jazzgitárosként, elsők között volt hatással az amerikai jazz-re mint európai) mítosza köré szövi Emmet Ray a képzeletbeli gitárhős életét. Aki nem járatos az 1930-as évek Amerikájának jazz világában, egyet biztos megtanul a filmből: e kor jazzmuzsikája nem másról, mint a fiatalságról, a szerelemről és az életről szól.
  
  Visszatérve a tárgyra és Woody zeneszeretetére és elkötelezettségére, Woody kamaszkora óta klarinétozik, és több mint negyven éve játszik közönség előtt. És akinek nem tűnt még fel, mekkora arc, annak elmondom, hogy az Annie Hall című filmjéért kapott három darab Oscart azért nem vette át 1978-ban, mert zenekarával éppen akkor fellépése volt. Becsületére legyen mondva, sokszor sok helyen elmondta már, hogy ő bizony középszerű klarinétos, ennek ellenére hétről hétre fellép Manhattan-ben a Carlyle Hotelben, gondolom nem kevés ember előtt.
  
  A koncert igen váratlanul indult, hirtelen megjelent a színen Conal Fowkes zongorista, aki még szinte le sem ült a zongorához már játszani kezdett. Nem volt túl elegáns így az indulás, bár Woody-t ismerjük szerénységéről. Filmjeiből jól ismert amerikai jazzt hallhattunk egyenesen a 1910-1930-as évekből, és ismerjük el, igazán emberfeletti vállalkozás egy sportcsarnokba varázsolni azt a feelinget, amit a kor Amerikájában egy füstös, zsúfolt, izzadsággal átitatott mulató áraszt. Felmérve a terepet ezt meg sem próbálták, de szerintem a közönség nagy részét ez nem zavarta engem kivéve, aki eleve ilyen helyekhez szoktam, de ez legyen az én hibám. Kicsivel jobban zavart az az álmatagság és lagymatagság, amivel ezeket az élettel teli jazzdarabokat előadták. Csak baktattunk és baktattunk, és a katarzis sehogyan sem akart eljönni a baktatás által. Meg kell jegyeznünk, Eddy Davis bendzsós (aki csöppet sem mellesleg a produkció zenei rendezője) feldobta játékával és lelkesedésével az estét, és Conal Fowkes zongorista is meglepően jól produkálta magát. De Woody Allen klarinétjátéka egyszerűen fájt. Nehéz elhinni, hogy egész életében klarinétozott (habár hobby szinten), de a szinte kottából kimásolt, széttöredezett, minden egyéniséget nélkülöző játékára még én is, mint egyszeri közönség felkaptam a fejem. A helyzetet javította Jerry Zigmont harsonás, aki évtizedes tagja az együttesnek és zenélés mellett énekelt is, és a Jazz Band-ben játszik Greg Cohen bőgős is, aki többek közt Tom Waits-el és John Zornnal is játszott.
  
  De a közönség hangulatát mindez csöppet sem zavarta. Ők Woody Allent akarták látni, így aki tehette, becsempészett kedvesének a karácsonyfa alá egy koncertjegyet, csakhogy élőben is láthassák korunk egyik zseniális színészét-rendezőjét, aki tulajdonképpen saját magát alakítja filmjeiben. Így a koncert a kétszeri ráadásnál már komplett népünnepélybe torkollott, a közönség a színpad elé tolult, valahonnan előkerült egy csokor is, így ünnepelve a kis-nagyember nemrég megült 72. születésnapját.
  
  Utóiratban tolmácsolom Woody Allent, aki azt üzeni, hogy aki szeretné látni élőben, legközelebb hétfőn játszanak Manhattan-ben a Carlyle Hotelben. Mindenkit szeretettel vár.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ismerős arcok    die knappen    checkpoint charlie    eternal flight    power trip    the faceless    hexis    gyilkos természet    ryan phillippe    jennifer garner    crazy town    kalózok    waking up    audun kleive    pancser police    nevermore    judie jay    lóripop    jolie    magma rise    those whom the gods detest    slipknot    true grit    winter    extrema  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!