szerző: BandiVágtázó Csodaszarvas Petőfi Csarnok 2007. december 22.
80-as évek legendás punkegyüttese a Vágtázó Halottkémek (VHK) nem tűnt el nyomtalanul a Naprendszerben, Csodaszarvasként átlényegülve manapság is át- átvágtat a horizonton.
Ha meg akarjuk érteni a Csodaszarvas-produkció lényegét, nem árt, ha ismerjük Grandpierre Attila nevét, sajátos világlátását, és hozzáállását a zenéhez. A VHK-t 1975-ben alapító Grandpierre Attila azzal a törekvéssel szervezte meg zenekarát, hogy közönségét visszavezesse az ember természetes tudatállapotába, hogy megtanítsa az embereket saját egyéniségük és érzelmeik kifejezésére. A VHK-t annak idején punkzenekarnak tartották, mert jobb skatulyát nem találtak arra a vad zenei performanszra, amit a zenekar estéről estére produkált, és általában a punkok voltak vevők erre a zenei formára. Gyökerei az ősi sámánénekek voltak, az ősi motívumokból építkezve elsöprő, vad, improvizatív punkos zenét játszottak, amit Grandpierre egyszerűen mai magyar népzenének nevezett. Fellépéseik legendásak voltak, Attila ön- és közveszélyes mutatványai, elementáris előadásmódja megbabonázta a közönségét, akiket a 80-as évek szűk levegője, fegyelmezett világa kissé megviselt, és hálásak voltak minden percért, amit magukon- és a rendszeren kívül tölthettek.
A zenekar a 90-es évek végén feloszlott. A csillagász-fizikus Grandpierre Attila pedig évekig kutatta Európa és Ázsia lovas népeinek ősi zenéjét, és ezt az ismeretanyagot felhasználva hozta létre a Vágtázó Csodaszarvast. A törekvés ugyanaz: extázis, az emberek elfojtott ősi energiáinak felélesztése egy élhetőbb világ érdekében, a Világösztön kiugrasztása. A forma változott csak: rockzenészek helyett tehetséges népzenészekkel veszi körül magát, akik a punkokkal ellentétben zenélni is tudnak, ezáltal a népi vonal erősödik fel, magasabb szintre emelve a VHK zeneiségét.
A produkció szépen ki van találva, a színpadkép Barcsik Géza munkája (Naplegenda, Vágtázó Halottkémek, Szörényi Levente, Lajkó Félix, Dresch Quartet, Nikola Parov, Kaláka...) aki Grandpierre Károly festményeit felhasználva színes és látványos színpadot varázsolt a PeCsába. Grandpierre Attila fehér kosztümben jelenik meg a színpadon, és a jól ismert energikus mozgásával emeli a koncert színvonalát. Tulajdonképpen Attila ott folytatta, ahol annak idején a VHK-val abbahagyta, vad, elsöprő, lendületes zenét játszanak, csak a hosszú számok jellege változott azzal, hogy nem a gitár és az üstdob érvényesül, hanem a hegedű, a duda, fúvósok, tehát a népzenéből ismert hangszerek.
Grandpierre a másfél órás programban minden erejét és tudását lantba vetve próbálja a közönség minden egyes tagjának saját különbejáratú világösztönét kiugrasztani kevés sikerrel. Az a dicséretreméltó törekvés hogy az embereket megpróbáljuk visszavezetni saját belső lényegükhöz az extázis segítségével, hogy megérezzünk valamit abból az energiából, ami Grandpierre-t mozgatja, sajnos elsikkad, mert a közönsége kicserélődött, zömmel olyan emberekből áll, akik egyszerűen jó zenét akarnak hallgatni, és jól akarnak szórakozni, világot meg nem akarnak megváltani, vagy ha igen, merőben más elképzelésük van erről. És aki egy varázslatos produkciót vár csupán, nem is fog csalódni. Igényes színpadkép, tehetséges zenészek, lendületes előadás, fülbemászó dallamok, sajátos, mással össze nem téveszthető zenei világ; ezekkel a jelzőkkel lehet illetni a koncertet és magát a Csodaszarvas-produkciót. Grandpierre Attila nem változott meg, csak a világ körülötte lett más és olyan szelek fújdogálnak, amik az üzenetét sajnos nem veszik a szárnyukra.
Zenészek:
Grandpierre Attila ének Bese Botond kecskeduda (Magyar Dudazenekar), Vaskó Zsolt fúvósok (többek között Szabados György formációi, Magyar Tekerőzenekar, Magyar Dudazenekar) Fábri Géza koboz (Mentés Másként Trió, Vízöntő, Tatros) Benkő Róbert bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi) Fábri András ciszter, gitár Fazekas András dob, ütősök (Stefanidu Janula és zenekara, Alkonyzóna) Márton Bernadett ének Molnár Krisztina hegedű Orczy Géza ud, saz, buzuki, dzura, bolgár tambura, tamburica (régi Szirtosz, Zsarátnok, Makám, Besh O droM, Rila, Kóló, Sebő zenekara, Dilber, Udrub) Bakos Csaba tapan, derbuka, riq (Ajde Braco).