szerző: maThe Cretins, The Joystix, Bankrupt 2007. december 14., Amigo Bár
Mi kell a jó rakendroll partihoz? Kell például az Amigo, ami a legnívósabb hazai rockabilly pub a Hársfa utcán innen és túl. Nyilván nem kap vállveregetést senki sem, ha belőtt séróval és bőrdzsekiben tér be, de mindig jó a kiszolgálás, barátiak az árak és hasonszőrű a társaság tehát idilli hangulat fogadja a vendéget az Elvis és pin-up csajos képek, és egyéb kortárs emléktárgyak, valamint játékgépek körében. Így lépek be én is, mint egy 2007-ből 1957-be csöppent Lucky Luke, akit a tüzesvíz és a gitárszó csalogat a szalonba. Csupán két nap telt el azóta, hogy ízesen író firkász cimborámmal, Vinsszel megittuk a sört is meg a rövidet a Therion hangverseny szólamai alatt, ami annyit tesz, hogy ő egyre bátrabban használta a giccsparádé jellemzést (és annak kevésbé szép változatait), én pedig egyre inkább meg voltam elégedve a svédek két felvonásos sötét operájával a másnapot viszont egyforma súly alatt nyögtük. Így akarva-akaratlanul, de fogyasztás terén mindketten óvatosabban közelítettünk a péntek esti lázhoz.
Mi kell még a jó rakendroll partihoz? Kell például a Bankrupt, akik legalább olyan nagyok, mint Danny DeVito a tengerszinttől számítva, és játszani is legalább olyan jól tudnak. Ahogy a legutóbbi, Amigo béli rendezvényükön, úgy most is az övék a nyitány. A rakendroll fogalmát inkább a NOFX felől közelítik meg, de akárcsak az est másik két szereplőjénél, a Bankruptnál is alap a Ramones. Dalt is írtak a tiszteletükre Farewell To The Cretins (Ramones mánia #1) címmel, és jó helye van a megemlékezésnek. Az aktívan mászkáló Williamről nekem mindig a Therapy?-s Andy Cairns ugrik be, egy kevésbé ördögi, mondhatni nyárias változatban. A vokálokat a gitárhoz hasonlóan csípőből teljesíti, de ha övé az ének, akkor az is rendben van (18 Now). A precízen ütő Kicsihez nemcsak a BKV menetrendjét, de a svájci órát is igazíthatnánk, mert nem csupán a bőrök feszesek, hanem a játéka is. Emellett jól áll a bandának a humor, ami a két lábon járó punk lexikon, Rocco dalszövegeit is jellemzi így tudjuk meg a fülbemászó Record Store Renegade kapcsán, hogy a mai, világhálóban született generáció már nem megy el a lemezboltba, mert jó neki a letöltés is. Én viszont ismét felteszem gyakran játszott, de időtálló lemezemet Rocco szavaival, miszerint a punk nem halt meg, csak csődbe ment, és mint tudjuk, a Bankrupt csak a nevében jelent csődöt.
Mi kell még a jó rakendroll partihoz? Kell például a Cretins, akik maga a Ramones mánia (Ramones mánia #2). A Ramones a világ egyik legjobb zenekara (volt), és ezt a három osztrák srác is jól tudja, hiszen a Cretinst szinte csak az különbözteti meg egy Ramones emlékzenekartól, hogy saját dalokat játszanak, és szerencsére a bilifrizura parókát már nem vállalják be, mint némelyik tribute csapat. Ettől eltekintve az összes fontos Ramones-klisét megcsodálhatjuk, legyen az térdnél lyukas farmer, ujjatlan trikó, vagy Chuck Taylor csillagos tornacipője. A mikrofonállványok talán a másfél métert sem érik el, de hát az ehhez tartozó terpeszállás láttán Ónodi Henrietta is csettintene. Van itt minden, amit szeretünk: szegény Dee Dee Ramone klasszikussá vált one-two-three-four! beszámolásai, ami itt a dobos Mike posztja be is kiabálja lelkesen a számok elején, ám olykor már csak egy elfajzott tá-tá-tá-tá! lesz belőle , a dalszövegekben pedig kötelező elem a gimme gimme, az I want valamint az I dont want, és a Cretins is lelép otthonról, akárcsak a Ramones. Matt, az énekes/gitáros ugyanúgy a gitárnyak tövénél penget eszeveszett sajtreszelő mozdulatokkal, mint szegény Johnny Ramone, és ahogy a hathúros hangszer a fehér Mosrite-ot, úgy Manu basszusgitárja is Dee Dee fehér Fenderét idézi meg. Köztudott, hogy minden kretén a mennybe megy, és Manu nem viccel: neki három húr is elég a mennybemenetelhez, és amikor egy esés következtében hirtelen eltűnik a szemünk elől, úgy pattan fel a földről, mintha mi sem történt volna. Jól tolják a Ramonest szögezi lesz Vinsz, utalva ezzel a Cretins szerzeményekre, majd hozzáteszi: két húr is elég lenne és tényleg, minden adott ahhoz, hogy elérjük a Nirvánát. De én mégsem jutok el odáig. Valami hiányzik. Ám mielőtt még akkora képzavart okoznék, mint Lolán a halálfejes póló, gyorsan leszögezem, hogy nincs itt nagy probléma. Egyszerűen csak hiányzik az a jóleső pop, amit a Ramones a Beach Boystól szemtelenül ügyesen átmentett, tehát hiába a sok whoa-oh kórus, mint a Balzac és a Calabrese szívmelengetően vérfagyasztó költeményeiben, Matt rekedtes hangjában az Anti-Nowhere League-es Animal felülkerekedik a ragadósan éneklő Joey Ramone-on. De nem is kell ilyen messzire menni: a megboldogult, szintén osztrák, szintén Ramones-függő, szintén terpeszbajnok Psy-9 is lazán hozta a nyers gitárra simuló popos vokálokat és fogós refréneket, és minden alkalommal kenyérre kentek engem, amikor itt jártak. Talán ellestek valamit, amikor kint vendégeskedtek szegény Joey legendás születésnapi zsúrján? Fene tudja, hiszen társaihoz hasonlóan Matt sem viccel: ottléte alatt bejárta az összes fontos Ramones bázist, azaz állt az 53. és 3. utca sarkánál és a Joey Ramone Place-en, megnézte Dee Dee és Johnny sírját, süttette a hasát Coney Islanden, és ritmusra rágta a rágógumit Rockaway Beach-en, mint Joey 77-ben. Maradjunk annyiban, hogy kiállásból jelesek, de slágerekből van még hová építkezniük. Ahogy a Psy-9-nál a Broken Dreams, vagy a Satellite, úgy Cretinséknél a Leaving Home a nosztalgikus hangvételű, és a refrén alaposan beágyazódik a fülben. Az íz kedvéért van Groovie Ghoulies dal, és persze Ramones is, de ezúttal tényleg feldolgozás: Do You Remember Rock ´n´ Roll Radio? és Do You Wanna Dance?. Sajnos vannak változások is a zenekar háza táján, mert nemcsak a gitáros Marc lépett ki nemrég, hanem jogi okokból The Cracks néven fut tovább a banda. De ahogy a térdnél lyukas farmer, az ujjatlan póló, vagy Chuck Taylor csillagos tornacipője, úgy a valamikori Kretén is mindig Kretén marad. Akkor jöhet a találós kérdés, és hozzá a válasz kórusban. Mi az: hangos és gyors? Ramones. És persze The Cretins azaz The Cracks.
Mi kell még a jó rakendroll partihoz? Kell például a Joystix, akik a nagy magyar rock és roll valóság sekély állóvizén szinte egyedül őrzik a tattooed love boys sleaze erényt. Szöszö már SLANG nevű bandájával is csuklóig kivarrt karral indított a glam vonalon, immár több mint tíz évvel ezelőtt, de mostanra a másik két botkormányt is derekasan ellepte a színes tinta. Jimmi feszesen üti a rockot, de akkor is biztos a dolgában, ha a 86 nevű projecttel metalt súlyt a Machine Head után szabadon Andris pedig most is laza, mint Steven Seagal 88-ban, amikor Nicóként farmerben és fekete zakóban ment a templomba. Akár a pofás Backseat Love-val startolnak ami egy az egyben Rockaway Beach (Ramones mánia #3) , akár későbbre hagyják, mindig jól jön, mint a másik favoritom, az I Got Better Things To Do. Persze ülnek a feldolgozások is, legyen az Iggy Pop bölcsesség, az első randi Danko Jones-szal, vagy a Damned gót/punk rózsája a népnek, és a párizsi haveroknak most is megy a tisztelgés a High-School Motherfuckers Spider On The Wall dalának képében a párizsi haveroktól. És tényleg, olyan az egész, mint egy régi rádiós sláger, ha műsoron a Joystix mégha a magam szájíze szerint több mocskot öntenék is a garázs rockba (és a Joystixbe) Skandinávia zajos punk bandáinak disznóól röfögéséből, valamint death rock csapatainak betonkeverő hangzásából, gitárban és énekben egyaránt. Becsülöm Szöszőéket, mert ápolják a szívünknek oly kedves rakendroll pankot, és általuk könnyebb elviselni az olyan drámákat, mint amikor a hozzánk megkésett levélként érkező Turbonegro alkalmával Turbojugend Biatorbágy szintű poénokkal tollaslabdáznak a hazai trendértők, miközben Aachentől Zwickauig már rég elcsitult a nagy rakendroll reneszánsz, és minden valamirevaló rocker beszerezte a maga Turbojugendes denim dzsekijét a kedvenc városa nevével. A lényeg, hogy a Bankrupttal közösen vezényelt Joystix bulik mindig jól működnek, legyen erre példa a legutóbbi, ahol a francia Flying Donuts csecsebecséinek pazar választékában gyönyörködhettünk. Ez tehát az igazi fővárosi rakendroll. Így december havában már nem kérdéses, hogy számomra 2007-ben az S-es és M-es pólókat felvásárló tinilányok uralta bécsi Balzac, és a PeCsát alaposan kibélelt Helloween buli jelenti a rockot, de Vinsszel ezúttal mélyen egyetértünk abban, hogy egy jóleső szombati fejfájásért bármikor szívesen vállaljuk a Bankrupt és a Joystix okozta péntek esti lázat.
Mi kell tehát a jó rakendroll partihoz? Akkor vegyük át még egyszer. Kell például az Amigo, meg persze a Bankrupt és a Joystix, de nem árt, ha van Flying Donuts vagy Cretins is. A többit meg tudjátok. Egy-két-há-négy!
16:44
