A következő évek nagy világzenei reménysége a Napra zenekar jött lendületbe mostanság debütáló lemezük (Jaj, a világ!) megjelenésével. Ebből az alkalomból léptek fel a bezárás előtt lévő West Balkánban. A Barbaro-frontember Both Miklós igen tehetséges muzsikusokat gyűjtött maga köré. A csapatban cimbalmozik a világhírű, egymaga koncerttermeket betöltő Balogh Kálmán, de a csapatban muzsikál a Berkó együttesből ismerős Bobár Zoltánt „Boby” (harmonikán és brácsán), emellett meg kell említeni a tehetséges hegedűst Hegedűs Mátét (Hírös zenekar), valamit Pfeiler Ferencet (dob), Winter Csabát (basszusgitár), és Krámli Kinga énekest (Fondor zenekar) is.
Ben Mandelson, a Womex (World Music Expo) produkciós igazgatója (aki a Bellowhead és Boban Markovic producere mellesleg), mikor meghallotta a Napra zenekar demóját, csak annyit tudott mondani angolul hogy WOW!. Mikor mi meghallgattuk a zenekart élőben Budapesten a West Balkánban, ehhez csak annyit tudtunk hozzátenni magyarul, hogy JAJ; amit még talán annyival lehetne kiegészíteni így utólag, hogy a világ!.
Egyre többen és egyre jobb színvonalon kreativitással és tehetséggel nyúlnak a Kárpát medence népzenéjéhez, és ez így van jól, ez így helyes. Kezdenünk kell valamit ezzel a hihetetlen értékes zenei kinccsel, mivel a Kárpát medence a népek olvasztótégelyeként működött évszázadokon át, és ebbe beletartozik a különböző népek zenéjének kultúrájának keveredése is. Tudja ezt nagyon jól a Napra zenekar is, akik ebben a szellemben rendszeresen járnak Erdélybe cigányzenét gyűjteni. Új lemezük közel harmadát ezek a gyűjtések teszik ki.
De nézzük, hogy mivel gyönyörködtették meg a közönség szívét ezen a karácsony előtti estén. Jó volt látni ezt a rengeteg hangszert a színpadon, az ember lassan elszokik attól, hogy minden egyes hang hangszerekkel kerül megszólaltatásra. Mint említettem a zene énekre, gitárra, basszusgitárra, hegedűre, harmonikára, cimbalomra és dobra épül, tehát a hagyományos hangszerek kerültek előtérbe. Both Miklósék a népzenét szövik keresztül-kasul különböző hatásokkal, a rockos elemek mellett klezmerzenéből vett motívumok, sőt indiai ízek is színesebbé teszik a muzsikát. A zenekar nem népzenét emeli be a rockba, hanem pont fordítva. A rockot emeli be a népzenébe, vagyis a Napra népzenei gyökerekből táplálkozik, ebből kiindulva hozzák létre azt a sajátos zenei világot, ami a csapat sajátja.
A koncert folyamán tulajdonképpen az új lemezt hallgathattuk meg. Mivel a zenekar profi muzsikusokból áll, ezért nekünk sem lehet okunk panaszra. Ki kell emelnünk a fiatal énekest Krámli Kingát, aki gyönyörű hangjával igen erőteljesen hozzájárul a zenekar sikeréhez, dekoratív megjelenése marionettbábuszerű mozgása sokat lendít a színpadképen. Both Miklós, mint egy 21. századi prímás, gitárjátékával összefogja a zenét, és mint fordított metronóm működik: a ritmus mindig ott törik meg, ahol nem várnánk, a zene mindig ott vesz fordulatot, ahol nem gondolnánk. Balogh Kálmán cimbalomjátéka igazgyöngyként hull alá, és a zenét még teltebbé élettelibbé varázsolja a hegedű és a harmonika. A produkció fényét tovább emelte a koncert közben a színpadon megjelenő két néptáncos fiú, akik a táncot egy ugrással a közönség soraiban folytatták.
Igazából lehetne még boncolgatni mitől olyan jó ez a zene. Talán annyiban más, hogy kiindulópontnak a népzenét tekinti, és oda is tér vissza, úgy, hogy a még sokat szidott és leszólt népies műdal jellegzetességeit is sikeresen emeli be. És néha olyan váratlan fordulatok tarkítják a produkciót, hogy az már több mint jó.
Reméljük a jövőben sokan, és sok helyen okulnak a Napra együttes muzsikájából, akik egy kicsit hozzásegítik ahhoz az embereket, hogy megismerjék saját kulturális örökségüket.