beszámoló [koncert]  2008. január 12. szombat   13:49

nincsen hozzászólás

  Eddigi legnagyobb szabású évbúcsúztató koncertjét hozta tető alá a hazai bandák gyülekezőhelyéül szolgáló BPRNR. Sikerült a Petőfi Csarnokban otthon adni az eseménynek, ahol a fellépő bandák mellett a hazai pályán elég ritka, profi fény és látványtechnikának is örülhettünk.
  
  A viszonylag korai kezdésnek köszönhetően sikerült is lemaradnom az első két fellépőről, így nem láthattam az osztrák From Dawn To Fall és a Turn of Mind produkcióját. Fiatal bandákról lévén szó, valószínű lesz még alkalom bepótolni a mulasztást.
  
  A Last Charge fellépésének kellős közepén érkeztem a tetthelyre. A színpad előtt összegyűlt 2-300 ember nem kimondottan tétlenül nézte végig ezt a HC zúzdát. Nem is álmodhat szebb napról egy ilyen kis zenekar, minthogy a PeCsában, a legideálisabb körülmények között táncoltassák meg az egybegyűlteket. Tánc alatt természetesen brutál pogozást értünk jelen esetben. Én magam most hallottam őket először, de egy minden tekintetben szimpatikus fiatal csapatot sikerült elcsípnem. Kétlem, hogy a jövőben ne hallanánk még róluk.
  
  Erre a napra egyébként a koncertek mellett egy fotókiállítást is hirdettek a szervezők, ám ez elég szellősre sikeredett. Egy családi fotóalbumban több érdekesebb kép található, mint ami ott fogadta az érdeklődőket.
  A szervezők felállítottak egy kis lelátót is a terem végében, így nem kellett több órát ácsorgással tölteni, kényelmesen, ülve is élvezni lehetett az est fellépőit.
  
  A The Idoru az utolsó pillanatban a Bridge To Solace helyett került a fellépők listájára. Egy kicsit kilógott ezen az estén az Idoru a sorból. Nem tudták a közönséget tűzbe hozni, pedig lemezen elég erős nótákat hallhatunk tőlük. Ez élőben sajnos már nem jött át. Programjuk gerincét a Monologue album szolgáltatta, amit úgy látszik még mindig elég kevesen ismernek, hiszen alig pár ember énekelte együtt Bödecs Andris énekessel a dalokat.
  Valószínűleg sokan szívesebben hallgatták volna végig a Bridge To Solacet, de rájuk még várni kell egy keveset, hogy újra élőben lehessen őket elcsípni.
  
  A Blind Myself műsorára már bekapcsolták az említett, különleges látványtechnikát. A kivetítőkön különböző okkultnak tűnő szimbólumok jelentek meg, majd berobbant a banda is. Természetesen a legutóbbi albumuk, az Ancient Scream Therapy volt leginkább terítéken.
  Worst-Case Scenario, The Chase, Vax, Go Get a Life!, Káin ezek mind elhangoztak az est folyamán, amiért a közönség igencsak hálás volt. Az ekkorra már úgy 800-900 főre duzzadt nézősereg talán akkor ugrott ki leginkább bőréből, mikor Téglás Zoli (Ignite) jött, látott, és győzött. Zoli a Lost in Time-ban nyújtott segítséget Gergőnek és csapatának.
  Pali az IHM-ből a Sólyomszemmel című dalban énekelt és furulyázott, de a legkellemesebb meglepetés talán Berger Dalma vendégeskedése volt, aki a The Buried Alive Excercise című nótában alkotott maradandót. Mindeközben a háttérben látványos szimbólumok cikáztak a kivetítőkön, és a fénytechnika is eddig ismeretlen oldaláról mutatkozott be a közönségnek.
  
  A Superbutt fellépésére vált igazán forróvá a hangulat. A Vörös András vezette gárda nem is hagyott kétséget senkiben a felől, hogy előkelő helyük van a magyar bandák között. Volt circlepit és moshpit, amitől nekem is mindenem megfájdult, pedig még csak a közelükben sem voltam, de már a látvány önmagában fájdalmas. Andrisék a Szájon Át EP-ről a címadót és a Hetedik című József Attila feldolgozást vették elő. A korábbi lemezekről pedig jött a Broken Nose és az abszolút közönségkedvenc Better Machine. A gitáros, Zsolt édesapja a Fisch Machine alatt a színpadon pipázgatott, toporgott, amit nehéz lett volna erős mosolyok nélkül végignézni. A pontot a Pioneer tette fel a műsorukra, amit a közönség még egy utolsó ölelkezős, rugdalódzós jelenettel hálált meg.
  
  Az est talán legnagyobb negatívumaként a szép számmal megjelenő emo fiatalokat éltem meg, mivel ők nem a bandák miatt érkeztek, ez egyértelmű. Trendik voltak, és jöttek, hogy ezt mindenkinek megmutassák. Ők az új (de)generáció!
  
  Az Isten Háta Mögött utolsóként lépett a világot jelentő deszkákra. Pali és társai koncertjét már egy kissé megcsappant közönség bámulta végig, viszont akik maradtak, azok az intenzitásukból semmit sem vesztettek, hiszen végigüvöltözték, ugrálták a maradék egy órát is. Amíg a banda a Közelítő Távolító című dalt játszotta, addig valamelyik többdiplomás elmeháborodott egy kis gázsprayt fújt a színpad felé. Amíg Pali letántorgott és rendbe szedte magát, a többiek egy kis jammeléssel ütötték el az időt. Hosszú idő után először lehetett őket itthon is megcsodálni élőben, de távollétük alatt semmit sem vesztettek lazaságukból. Volt néhány kötelező dal, amit lehagytak a repertoárból, de az olyan nóták, mint az Orionaranyadért, a Kanyarodási Ceremónia, és a záró Kéjgáz azért mindenkit elégedettséggel töltöttek el. Reméljük, mostantól már gyakrabban örülhetünk nekik hazai pályán is.
  
  Erős este volt, magasra helyezett léccel, ami végül nem lett leverve, de kérdés, hogy lehet e még magasabbra helyezni azt a jövőben.
  
  Az est fő fellépőiről DVD felvétel készült, így aki nem volt ott, az is bepótolhatja az elmulasztott látnivalót.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: