lemezajánló [nagylemez] 2008. január 1. kedd 10:29
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloSubscribe: Stuck Progress To Moon
A Subscribe-ot szerintem legtöbben (köztük jómagam is) a Rage Against The Machine tribute-dolgaik alapján ismerték meg. És hát valljuk meg, közel sem végezték rosszul eme tevékenységüket a jellegzetesnek igen, játszi könnyedségűnek azonban nem nevezhető témákat képesek voltak az eredetihez hűen prezentálni. Saját szerzeményeik viszont már távol állnak a RATM rap-metal világától, annyiban viszont továbbra is áll a hasonlóság, hogy a Subscribe szintén meglehetősen egyedi módon gyúrja össze a különböző stílusokat, ráadásul olyanokat, amelyek nem feltétlenül tűnnek könnyen összeilleszthetőnek. Már a kiadvány kézben tartásakor is meg lehet bizonyosodni a példaértékű igényességről, színvonalról. Kezdjük azzal, hogy eleve egy dual-disk kap helyet a tokban, amelynek egyik oldala a címben említett album dalait, a másik oldal pedig az A38 hajós koncert DVD felvételét tartalmazza. Ez már önmagában is 10 pont egy rajongó szemében. Mondjuk így a korong vastagsága miatt meglehet, hogy egyes lejátszók kicsit izzadni fognak vele, de remélhetőleg ez nem jelent komoly gondot. A borító és a design meglehetősen egyedi a groteszk figurákkal, fura színekkel, bár nekem személy szerint nem talált be ez a stílus.
A zenéről is azt lehet elmondani, hogy az igényességre és a minőségre panasza senkinek sem lehet, ehhez képest lesznek, akik ajnározni és körülrajongani fogják a bandát, másoknak viszont nem lesz annyira befogadható ez a sokféle stílus és váltás, amit Subscribe-ék összevegyítettek. Bevallom, én végül az utóbbi kategóriába sodródtam. Hogyan lehetne meghatározni a Subscribe zenéjét? Nehéz... És valószínűleg erre a kérdésre mindenki mást mondana, mást emelne ki. Talán a legáltalánosabb az, hogy metal. De még ez sem állja meg a helyét minden esetben. Sokféle egyéb stílus bukkan fel, akár egyetlen számon belül is. Hol agresszív HC horzsolja a hallójáratokat, olykor felbukkan pár sebes thrash riff, andalító éneket és fejletépő süvöltést egyaránt hallhatunk, néha pedig laza rappelés, esetleg egy kis funky keze teszi be a lábát... Ezek mind kellékei a Subscribe világának.
A lemez egy érdekes zongorás/effektes intróval kezdődik, szép megoldás. Ezután rögtön berobbannak a vérszomjas HC riffek és az üvöltős ének. Ez és az ultradallamos refrén bármely mai, divatos metalcore banda repertoárjában helyet kapna. Aztán további súlyosodás jön, némi Machine Head-es üveghangokkal megtámogatva. A középrészben pedig Bálint rappes szövegmondása hallható a riffek mögött, amolyan RATM módra. Az énekesek remekül egészítik és segítik ki egymást üvöltés, hörgés, acsarkodás, nagyívű dallamok, ritmusos rappelés, egyszerűen mindent tudnak! És ez még csak az első dal volt, a The Devil Take The Hindmost. A Kiss And Kill Your Boyfriend is a mostanság dúló „divatcore” felfogásában fogant, de még a punkosságból is van benne egy kis adag. A szólók nagyon oda vannak téve, és érdemes hegyezni a füleket Anga-Kis Miklós basszustémáira is. Egy meglepő váltással egyszer csak átmegy amolyan reggae/funky stílusba a dal, itt megint a basszus finomságaira érdemes figyelni, de a többi tag is jól felvette a fonalat. A kis kitérő után visszatér az eredeti metalcore folyamba a dal. A Delirium I. címet viselő dalban érzek egy kis Metallicás érzést valahol jó mélyen elrejtve, legalábbis az énekben és pár riff-töredékben. Mindenesetre ez egy lazább hangvételű dal, sok dallamos énekkel, némi üvöltözéssel, és tördelt ritmusokkal. A középrészben a nóta egészen lecsillapodik, Anga-Kis Miki kiköpött Tool-os basszushullámzást vezet elő, erre jönnek rá az andalító gitárszólók. A végére azért újra jön a keményítés, az üvöltős HC-s ének, és a folyamatos kétlábgép.
Már eddig sem lehetett kiszámítani egyetlen dalnál sem, hogy mi fog történni a következő 1-2 percen belül, de a Delirium II. nyitányára, a női énekessel előadott magyar népdal-részletre szerintem még ennyire sem lehetett volna fogadást kötni. Pláne hogy egész eddig angol nyelven szóltak a számok, hozzátéve, hogy tökéletes angolsággal. Kicsit elvont hangvételű dal bontakozik ki, itt is érzek Tool-os hatásokat. Persze a durvulás ezúttal is helyet kap, viszont a vége felé a népdal motívum Bálint tolmácsolásában ismét elkerül földbedöngölő riffek társaságában. Hihetetlenül sokszínű a lemez, a váltások pedig szinte észrevétlenek. A The Weight Of Oneness újra egy melodikus metalcore téma, nekem már kicsit túlontúl nyálas... A Journey már korántsem ilyen könnyen emészthető darab, elég komplex témák sorakoznak minden poszton. Bálint énekhangja itt ritka idegesítő, de amikor együtt nyomja a két énekes, az azért javít a helyzeten. Ahogy látom a lemezt ízlelgetve, Bálint hajlamos elmenni olykor a már-már csöpögősen nyálas énektémákig, de Máté sokszor visszalendíti a dalokat a normális kerékvágásba, hol együtt énekelve, hol durvább üvöltést használva. A Journey elég kurtán-furcsán ér véget, jobb lett volna egy kerekebb befejezéssel megáldani.
A jópofa című Useher Friendly próbál ehhez méltóan poénos lenni, de a lemezt hallgatva nekem inkább idegesítő, amit itt összehordanak. A „nyuszifül-nyuszifül” angol nyelvterületen (ahova remélhetőleg eljut a lemez) érdekesség lehet, de nekünk, akik értik a „magyar betétet” inkább röhejes. A dal hangszerelése és stílusa a ´70-es éveket idézi vissza, ez poénnak tényleg jó (ezzel a szemmel nézve ráadásul jól is csinálják), de inkább öncélúskodásnak érzem. Azért vissza-visszatér a metalos irányba a nóta, kapunk néhány ügyeskedést dobos és gitáros poszton, meg újra egy népdal-részlet feldolgozást, de a poénkodáson és némi lazításon kívül nem tudom mit akartak elérni ezzel a számmal (vagy lehet, hogy éppen ezeket, hehe). Viszont hozzátenném, hogy valahol azért elismerést és tiszteletet érdemel a csapat ezért a lazaságért és bátorságért, hogy ennyire kísérletezős ötleteket is rá mertek tenni a lemezre!
A Parable kezdetét már megint nem tudom mire vélni, egy „once upon a time” kezdetű mesemondás után berobban riff, és egy súlyos hácés téma keveredik ki belőle. De itt jobban fogtam a poént, mint az előzőekben, ez most tetszett. A durva riffek, hörgés/üvöltés/károgás (!), és a dallamos ének jellegzetes kombinációjából fakadó metalcore ismertetőjegyeket kapjuk meg ebben a számban. Kicsit skizofrén alkotás lett a Rock & Roll. Sokféle énekstílus, valamint brutálisabb és lazább témák keverednek benne, mindenesetre élvezetes szám. Van egy kis reggae-s rész is, akinek bejön ez, az élvezni fogja, én meg inkább továbbléptetek... Ugyanis van még egy utolsó szám a lemezen, a The Humidor (Butirometer), ami a borítón nincs felsorolva (csak a dalszövegek között), így afféle rejtett számnak is tekinthető. Ezúttal is megcsillogtatja a Subscribe a két énekes, Bálint és Máté sokszínű énekhangját. A „Fekete bika pata kopog a patika pepita kövén” rész meg egyszerűen hihetetlen... Ilyet bele mernek tenni egy dalba? Komolyan mondom, hazánkban az egyik legtökösebb zenekar a Subscribe!
Vége a lemeznek, és hát nem tudom mit mondjak... Annyira szerteágazó, annyira sokszínű lett ez az album, kicsit ezáltal nehezen emészthetővé is sikerült. Elsőre talán elborzasztó ez a kavalkád, szerintem több hallgatás kell neki ahhoz, hogy kiforrjon, minden a helyére kerüljön. De a teljesítményre semmiféle panasz nem lehet. A két énekes, Bálint és Máté az egész palettát felölelik, egyszerűen mindent tudnak. Énekelnek, ordítanak, hörögnek, kárognak, visítanak, hol együtt, hol külön-külön. De minden esetben tökéletesen csinálják. A gitárosok, Horváth Attila és Reich Tamás remek témákat hoztak, a döngölős, pattogós HC riffektől kezdve a technikás, komplex tekeréseken keresztül a lazulós funkys, reggae-s pengetésekig minden ott van az ujjaikban. Érdemes figyelni Anga-Kis Miklós basszusfutamaira is, sokszor előtérbe kerül az album folyamán a játéka. Egészen a Tool-osan elvont témákig terjed a repertoár nála. A mikrofonfejű Rékasi Attila szintén remekbeszabott játékot mutat be, hol a cineket csapkodja elementáris erővel, hol a kétlábgépen kattog, hol a funkys témákhoz idomul. Nagyon együtt van a srácok játéka.
A lemez a Bakery-ben lett felvéve, innentől egyértelmű, hogy a hangzás tökéletes. Ezt igen komoly munka lehetett összehozni egy olyan sokszínű album esetében, mint a Stuck Progress To Moon. A Subscribe annyiféle arcát mutatja meg ezen a lemezen, hogy sokszor már nehéz is kiigazodni, hogy akkor tulajdonképpen miről is szól a banda zenéje igazából...? Hogy kiknek szól a lemez? Szerintem a zenei világ elsősorban a Killswitch Engage, Shadows Fall, és társaik rajongóit célozza meg, vagyis a modern metalcore ultradallamos, már-már populáris vonulatát kedvelőket. Bálint néhány énektémája olykor átcsúszik a nyálas kategóriába nálam, ezek nem nyerték meg a tetszésemet, de a Subscribe világába beleillenek, és ha valakinek meg éppen ez jön be... hát Istenem!
Sok hallgatás után végül is sikerült hozzászoknom a Stuck Progress To Moon lemezhez, de azzal mindvégig tisztában voltam és vagyok, hogy ez az album nem nekem íródott. Akkor lett volna így, ha nagyjából marad mindvégig HC, vagy mindvégig metal, színesítő jelleggel néhány egyéb hatással. De ebben a formában nekem ez sok. Én már nem igazán tudom befogadni ezt a már-már szélsőséges méreteket öltő sokszínűséget. Persze aki meg pontosan ezt szereti a zenében, az imádni fogja a Subscribe lemezét! Az A38 hajós DVD bemutatja a Subscribe koncertek hangulatát, látszik, hogy élőben is mekkora hangulatot tudnak csinálni, és erre igény is van. Szerintem az ország egyik legjelentősebb zenei exportcikke lehet a Subscribe a jelenben vagy a jövőben. Kívánom nekik, hogy külföldön is érjenek el nagy sikereket ezzel nem mindennapi zenével, az igényes kiadványokkal, és a remek koncerthangulattal, mert ők igazán megérdemlik.
Felállás: Csongor Bálint: ének Tilk Máté: ének Horváth Attila: gitár Reich Tamás: gitár Anga-Kis Miklós: basszusgitár Rékasi Attila: dob
Subscribe: Stuck Progress To Moon 1. Parting Portentous 2. The Devil Take The Hindmost 3. Kiss And Kill Your Boyfriend 4. Delirium I. Blue Mescaline 5. Delirium II. The Tremens 6. The Weight Of Oneness 7. Journey 8. Useher Friendly 9. Parable 10. Rock And Roll 11. The Humidor (Butirometer)
10:29
