lemezajánló [nagylemez] 2007. december 27. csütörtök 14:38
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloStonedirt: Redneck Blues Nail Records
A Pantera földbeállása után több banda próbálta világszerte felvenni az elhullajtott fonalat. Egyesek konkrét tribute bandaként játszották a felejthetetlen dalokat, míg mások a jellegzetes zenei világot, azt a bizonyos whisky-áztatta, lőporfüstös texasi életérzést próbálták magukba szívni. Ez utóbbi utat járja itthon a Stonedirt zenekar, és bár ezzel nehezebb a dolguk, mert itt a dalszerzői kvalitásoknak és a kreativitásnak komoly szerepe van (míg a tribute bandáknak csak a témákat kell a lehető legprecízebben leszedniük, persze ez is igényelhet magas fokú képzettségeket), a kivitelezés viszont minden igényt kielégít. Nem ez a lemez az első ismeretségem a bandával, néhányszor már láttam őket koncerten, és bizony az élő teljesítményük is elég meggyőző volt ahhoz, hogy tudjam: a Redneck Blues albumban sem fogok csalódni. Az egész lemez sugárzik arról, hogy a Stonedirt sikeresen szedte le a nagy texasi példakép jellegzetességeit, stílusát. A borító és a booklet látványos, igényes lett, a lángok között lobogó konföderációs zászló pedig azt hiszem önmagáért beszél.
Az albumot nyitó Bleed As I Bleed hallatán úgy érzi az ember, hogy egy nagylemezről lemaradt, kiadatlan Pantera felvételt hall. A jellegzetes középtempós riffek és groove-ok, amelyet Kemencei Balázs varázsol elénk, valamint Tarjányi Endre tipikusan Anselmo-s hanghordozása egyértelműsítik a párhuzamot. Utóbbi ugyanúgy nem egy csodatorok, ahogy Phil sem rekedtes, karcos hangja néha hallhatóan küszködik a dallamokkal, ennek ellenére a refrén kifejezetten fogósra sikerült. A szólórészben is jellegzetesen Pantera-s megoldás Balu cérnahangú gitárvinnyogtatása, mögötte Szilárd tisztán kihallatszó basszus alapozásával. A Summon Some Power-ben is rögtön tetten érhetők a gitárnyivákolások, a dal tovább viszi a jó kis texasi hagyományokat. Itt pár gyorsulós témával is szembesülni lehet, viszont nagy kár hogy a dob eléggé hátra van keverve az albumon, mert Boldizsártól számos ötletes megoldást hallhatunk a lemez folyamán. A refrén ebben a dalban is jól sikerült, a szóló viszont kissé érthetetlen lett. A csapat egyik slágerének számító Joygrinders-en jófajta málházós témák vonulnak végig, az elején lévő szövegmondós rész meg tényleg olyan, mintha az agyig betépett Phil Anselmot hívták volna meg egy kis morfondírozásra. Alaposat lehet headbang-elni erre a számra, igazi koncertnóta. A gitárszóló kicsit blues-os lett, úgy látszik ez is benne van Balu ujjaiban.
A Like Fire Into The Sea dal esetében is alaposan meg lehet tornáztatni a nyakakat a vaddisznó riffekre, ezt nagyon érzik a srácok. Az elszállós betéteket nem érzem ideillőnek, viszont a már-már táncolhatóan bulis hangulatú refrénes rész igazán király lett. Egy kis csordavokált is kapunk ebben a nótában, csak hogy még több változatosságot tapasztaljunk meg a Stonedirt-től. Minden átmenet nélkül, rögtön verzével indít a 2Faced Guy, olyan mintha véletlenül le lett volna vágva a szám eleje. Ez nyilván direkt van így, de nekem nem tetszik ez a megoldás. Amúgy itt még nagyobb teret hagynak a lazulósabb, bulis jellegnek, a blues-os hangulatot szintén tetten lehet érni. A Real Man-re azért visszakeményedünk, jönnek a cirkalmas Pantera riffek, és a földbedöngölő súlyosság. A lemezen szerintem a Whisky címet viselő 7-es nóta jelenti a hangulati csúcspontot. Az ízletes groove-ok mellett van egyfajta andalító, kellemes sodrása a dalnak, nem kevés keleties ízzel. Endre itt nem az üvöltős énjét hozza, hanem igazán fogós dallamokkal operál, de ezt is nagyon jól csinálja. Kiváló alkotás!
A Wretched Me-ben szintén megvan az a lazulós feeling, mint a 2Faced Guy-ban, megbolondítva egy kis nyávogós gitárszólóval. Az elmebeteg hangulat a végére teljesedik ki, itt már Endre is üvölt/visít ahogy a torkán kifér. Ennél a dalnál külön nagyon sajnálom, hogy nem hallatszik jól Boldizsár dobmunkája. Közeledünk a lemez vége felé, de a Washed Away képében még egy jófajta zúzásra időt szakít a banda. Nekem a Pantera Revolution Is My Name ugrik be erről a számról, van némi áthallás. A legvégére került a Something´s Dying In Me (Redneck Blues) címet viselő dal. Ez egy akusztikus szerzemény, de még így is vannak benne meglehetősen nyakatekert részek. Szinte lehet érezni, ahogy jár a gitáros keze a vastag húrokon. Kicsit melankolikus hangulatú a nóta, kellemes befejezés így az album végén.
A Pantera már feltalálta azt a stílust, amelyben a Stonedirt alkot, viszont a magyar csapatban mégis megvan az a dög, feeling, és lazaság, amely hitelessé teszi a produkciót, vagyis mutatja, hogy a srácok ezt tényleg komolyan gondolják, és tökéletesen bele tudják helyezni magukat ebbe a világba. A Redneck Blues egy nagyon erős lemez lett, pláne azok számára, akik a Pantera jól ismert hangzásának, jellegzetességeinek soha vissza nem térésén búslakodnak. Nekik remek búfelejtő lehet ez a kiadvány.
Felállás: Tarjányi Endre: ének Kemencei Balázs: gitár Kamarás Szilárd: basszusgitár Ifjú Boldizsár: dob
Stonedirt: Redneck Blues 1. Bleed As I Bleed 2. Summon Some Power 3. Joygrinders 4. Like Fire Into The Sea 5. 2Faced Guy 6. A Real Man 7. Whiskey 8. Wretched Me 9. Washed Away 10. Something´s Dying In Me (Redneck Blues)