hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2007. december 27. csütörtök   14:38
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Stonedirt: Redneck Blues
Nail Records

  A Pantera földbeállása után több banda próbálta világszerte felvenni az elhullajtott fonalat. Egyesek konkrét tribute bandaként játszották a felejthetetlen dalokat, míg mások a jellegzetes zenei világot, azt a bizonyos whisky-áztatta, lőporfüstös texasi életérzést próbálták magukba szívni. Ez utóbbi utat járja itthon a Stonedirt zenekar, és bár ezzel nehezebb a dolguk, mert itt a dalszerzői kvalitásoknak és a kreativitásnak komoly szerepe van (míg a tribute bandáknak csak a témákat kell a lehető legprecízebben leszedniük, persze ez is igényelhet magas fokú képzettségeket), a kivitelezés viszont minden igényt kielégít.
  Nem ez a lemez az első ismeretségem a bandával, néhányszor már láttam őket koncerten, és bizony az élő teljesítményük is elég meggyőző volt ahhoz, hogy tudjam: a Redneck Blues albumban sem fogok csalódni. Az egész lemez sugárzik arról, hogy a Stonedirt sikeresen szedte le a nagy texasi példakép jellegzetességeit, stílusát. A borító és a booklet látványos, igényes lett, a lángok között lobogó konföderációs zászló pedig azt hiszem önmagáért beszél.
  
  Az albumot nyitó Bleed As I Bleed hallatán úgy érzi az ember, hogy egy nagylemezről lemaradt, kiadatlan Pantera felvételt hall. A jellegzetes középtempós riffek és groove-ok, amelyet Kemencei Balázs varázsol elénk, valamint Tarjányi Endre tipikusan Anselmo-s hanghordozása egyértelműsítik a párhuzamot. Utóbbi ugyanúgy nem egy csodatorok, ahogy Phil sem rekedtes, karcos hangja néha hallhatóan küszködik a dallamokkal, ennek ellenére a refrén kifejezetten fogósra sikerült. A szólórészben is jellegzetesen Pantera-s megoldás Balu cérnahangú gitárvinnyogtatása, mögötte Szilárd tisztán kihallatszó basszus alapozásával.
  A Summon Some Power-ben is rögtön tetten érhetők a gitárnyivákolások, a dal tovább viszi a jó kis texasi hagyományokat. Itt pár gyorsulós témával is szembesülni lehet, viszont nagy kár hogy a dob eléggé hátra van keverve az albumon, mert Boldizsártól számos ötletes megoldást hallhatunk a lemez folyamán. A refrén ebben a dalban is jól sikerült, a szóló viszont kissé érthetetlen lett.
  A csapat egyik slágerének számító Joygrinders-en jófajta málházós témák vonulnak végig, az elején lévő szövegmondós rész meg tényleg olyan, mintha az agyig betépett Phil Anselmot hívták volna meg egy kis morfondírozásra. Alaposat lehet headbang-elni erre a számra, igazi koncertnóta. A gitárszóló kicsit blues-os lett, úgy látszik ez is benne van Balu ujjaiban.
  
  A Like Fire Into The Sea dal esetében is alaposan meg lehet tornáztatni a nyakakat a vaddisznó riffekre, ezt nagyon érzik a srácok. Az elszállós betéteket nem érzem ideillőnek, viszont a már-már táncolhatóan bulis hangulatú refrénes rész igazán király lett. Egy kis csordavokált is kapunk ebben a nótában, csak hogy még több változatosságot tapasztaljunk meg a Stonedirt-től.
  Minden átmenet nélkül, rögtön verzével indít a 2Faced Guy, olyan mintha véletlenül le lett volna vágva a szám eleje. Ez nyilván direkt van így, de nekem nem tetszik ez a megoldás. Amúgy itt még nagyobb teret hagynak a lazulósabb, bulis jellegnek, a blues-os hangulatot szintén tetten lehet érni. A Real Man-re azért visszakeményedünk, jönnek a cirkalmas Pantera riffek, és a földbedöngölő súlyosság.
  A lemezen szerintem a Whisky címet viselő 7-es nóta jelenti a hangulati csúcspontot. Az ízletes groove-ok mellett van egyfajta andalító, kellemes sodrása a dalnak, nem kevés keleties ízzel. Endre itt nem az üvöltős énjét hozza, hanem igazán fogós dallamokkal operál, de ezt is nagyon jól csinálja. Kiváló alkotás!
  
  A Wretched Me-ben szintén megvan az a lazulós feeling, mint a 2Faced Guy-ban, megbolondítva egy kis nyávogós gitárszólóval. Az elmebeteg hangulat a végére teljesedik ki, itt már Endre is üvölt/visít ahogy a torkán kifér. Ennél a dalnál külön nagyon sajnálom, hogy nem hallatszik jól Boldizsár dobmunkája.
  Közeledünk a lemez vége felé, de a Washed Away képében még egy jófajta zúzásra időt szakít a banda. Nekem a Pantera Revolution Is My Name ugrik be erről a számról, van némi áthallás. A legvégére került a Something´s Dying In Me (Redneck Blues) címet viselő dal. Ez egy akusztikus szerzemény, de még így is vannak benne meglehetősen nyakatekert részek. Szinte lehet érezni, ahogy jár a gitáros keze a vastag húrokon. Kicsit melankolikus hangulatú a nóta, kellemes befejezés így az album végén.
  
  A Pantera már feltalálta azt a stílust, amelyben a Stonedirt alkot, viszont a magyar csapatban mégis megvan az a dög, feeling, és lazaság, amely hitelessé teszi a produkciót, vagyis mutatja, hogy a srácok ezt tényleg komolyan gondolják, és tökéletesen bele tudják helyezni magukat ebbe a világba. A Redneck Blues egy nagyon erős lemez lett, pláne azok számára, akik a Pantera jól ismert hangzásának, jellegzetességeinek soha vissza nem térésén búslakodnak. Nekik remek búfelejtő lehet ez a kiadvány.
  
  
  Felállás:
  Tarjányi Endre: ének
  Kemencei Balázs: gitár
  Kamarás Szilárd: basszusgitár
  Ifjú Boldizsár: dob
  
  Stonedirt: Redneck Blues
  1. Bleed As I Bleed
  2. Summon Some Power
  3. Joygrinders
  4. Like Fire Into The Sea
  5. 2Faced Guy
  6. A Real Man
  7. Whiskey
  8. Wretched Me
  9. Washed Away
  10. Something´s Dying In Me (Redneck Blues)



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Stonedirt

 programajánló: 
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
2024. november 25.
Metallica program az Apocalpytica-tol a Barba Negra Red Stage-en
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 betraying the martyrs    billy lunn    jon oliva    big miracle    artillery    bródy jános    alexandra    szerelmek    massive attack    milarepa    mátyás attila    georgie henley    profane omen    mena suvari    steve morse    heaven shall burn    a strom of light    volt fesztivál    set your goals    manticora    danny devito    magma rise    stormwitch    hegyalja fezstivál    dwayne johnson  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!