szerző: mily30Y Pécset Reneszánsz-rock, kis csalással 2001 október 5, Pécsi Egyetemi Klub
Sokáig gondolkoztam milyen is ez a zene. Tinódi Lantos Sebestyén jutott eszembe, meg a réges-régen dalban elmesélt történetek. Aztán eszembe jutott a megfelelő szó: reneszánsz.
Pedig a zenekar felállása teljesen hagyományos: szóló-, ritmus-, basszusgitár, dob. Ehhez jön egy fűszerként a két lány vokálja. Úgyhogy - csörgök, furulyák, és lantok híján - valószínűleg az ének teszi reneszánszosakká a dalokat. Egyébként egyértelműen a Kispál és a Borz vonalon indult el a banda, amit nem is próbálnak titkolni, még dalt is írtak nekik (”de biztos túlsó part lesz / Lovasinak partja / és hogy ő a házát / fölépítette rajta / verjünk egy sátrat le / a ház mögött a telken / tudod sokan leszünk ott / de még mindig többen szemben”). A 30Y is pécsi zenekar, amit meg is örökítenek az „ennek a városnak olyan a fullánkja” kezdetű nótában, ami értelmezésem szerint kb arról szól, hogy a város olyan, mint egy adag ragasztó (technokol mondjuk), hogy ragaszkodsz hozzá, és kellően bekábulsz, és mikor már mennél, mert elég volt, nem tudsz, mert csak nyúlik utánad a massza, és visszarángat folyton, ami persze nem feltétlenül rossz.
A szövegek tetszenek, de jobb őket olvasni. Énekként ugyanis egyáltalán nem érteni őket, bár lehet hogy ez a depi motyogás koncepció volt, ami végül is bejött, mert valahogy tényleg szomorkásak a számok. Ettől függetlenül van pár jó dal, igaz kicsit lovasoidok, meg sokhelyütt nem értem miért kell vokál, de mondom, nem is rosszak. Párszori hallgatás után már ismerősek is a dalok a lemezen.
Merthogy bizony lemezen szerepelnek már a számok, bár inkább demonak illene nevezni, csak ugye okosan kitalálták - gondolom a zenekar „menedzsmentje” - hogy olcsóbb egy koncertet rögzíteni, mint stúdiót bérelni, úgyhogy a tavaly októberi Pécsi Egyetemi Klubbeli fellépés hallható a stílusosan „Koncert”-re keresztelt „albumon”. És itt jön az a rész, hogy nem is tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak, de tényleg nem tudom, mert azért kicsit kínosan éreztem magam, mikor rajtakaptam a zenekart a „csaláson”, és nem is tudom, hogy szabad-e nekem leleplezni, mindenesetre viccnek kicsit jó, de mondom, én nem nevettem, de remélem más igen, mondjuk, aki ott sem volt. Arról beszélek, hogy a számok között hatalmas tapsvihar, a közönség tombol, és éljenzi az előadókat. Akik a valóságban nem azok, akiknek hinni lehet. Mindenesetre ügyes lemez, és ötletes is, csak kicsit merész, mert olyan ez, mintha úgy nézegetnem magam a tükörben, hogy közben Milla Jovovich egész alakos posztere van ráragasztva, de úgy, hogy ne lehessen észrevenni a ragasztófoltokat.
Mindenesetre lehet hogy ennyi belefér. Sőt! Legyen, férjen bele az erkölcsi normákkal teletömött batyuba, mert legalább jóképű a dobos, akivel személyesen is sikerült megismerkednem egy pécsi Kispál koncerten. Tőle tudtam meg, hogy a zenekar 2000-ben alakult, és az a szintén pécsi Játszótér nevű zenekar pedig, amelyik gitárosát Endre alakjában hagyta a 30Y-ra megszűnt. Többet nem is igen sikerült beszélgetni, mert dübörögni kezdtek a hangfalak.
De amondó vagyok nem is volt szükség más tudnivalóra, a zenekarral úgyis sokat fogunk találkozni akár a fővárosban, akár Pécs környékén. Nyomulnak rendesen, ami lehet, hogy nem is baj. Csak rakják előre a dobost a színpadon. Hagy lássa a nép.
A zenekar: Beck Zoltán - ének, akusztikus gitár, szöveg; Beck László - dobok; Varga Ádám - basszusgitár; Gradvolt Endre - gitár; Komáromi Kornélia - vokál; Molnár Anikó - vokál (web: www.30y.vze.com )
13:30
