szerző: Amy KateTarja Turunen 2007. november 27. Petőfi Csarnok
Tarja Turunen 2005-ös kiválása (kirúgása) a Nightwish-ből olyan meglepő fordulópont volt mind a zenekar, mind Tarja karrierjében, hogy nem voltam biztos benne, hogy látom még akármelyiküket is színpadon. Azóta természetesen mindkét fél visszatért egy-egy új lemezzel és turnéval.
Tarja budapesti koncertje keddi napra esett, ami miatt nem számítottam túl nagy közönségre, ettől függetlenül, ha teltház nem is volt, de szép számmal voltak külföldi és magyar rajongók egyaránt. Az estét pontban 20 órakor egy Gyöngyvér nevű magyar banda nyitotta, és fél óránál többet nem is töltöttek a színpadon.
Tarja pár perccel 21 óra után kezdett, a Boy and the Ghost című dalával, melynek első felét egy a színpad nagy részét eltakaró fehér lepel mögött énekelte. Ez hatásos feszültségnövelőnek bizonyult, ugyanis eddig a finn énekesnő valamint az őt kísérő zenészek körvonalait és árnyékait lehetett látni, ezzel is sejtelmesebb kezdést adva a shownak. A koncert során több, a Nightwish fellépésein már hallott dal is felcsendült, köztük az öccsével közösen előadott Phantom of the Opera, a Walking in the Air, és Passion and the Opera, melynek során sokkal inkább fültanúi lehettünk Tarja tehetségének, mint a lemezen található verzió hallatán.
Sorra elhangzottak az új, nemrég megjelent lemez, a My Winter Storm legjobb dalai, köztük a My Little Phoenix, a Damned & Divine, a Lost Northern Star vagy az Oasis. Sikerült összeválogatni a lemez ütősebb vagy éppen legszebb dalait, ám hiányoltam személyes kedvencemet, a Die Alive-ot, ezt azonban valamennyire pótolta az Alice Cooper dal, a Poison feldolgozása, valamint az Our Great Divide és a Ciarans Well.
Tarja ruhatárára most is a tőle már megszokott igényesség, nőiesség, ugyanakkor az extrémebb kiegészítőkkel is megspékelt elegancia volt jellemző. Kollekciójának nagy részét be is mutatta a koncert során, majdnem minden harmadik dal után átöltözött. Ez előadásmódjában és mozdulataiban is megmutatkozik, hiszen a legszebb dallamok kiéneklése után is képes hajat rázni.
A Nightwish egykori arca és hangja úgy látszik a saját útját járva is bebizonyítja, nagyon is jól megvan a banda nélkül, hiába távolították el Tuomas-ék nem éppen korrekt módon. Ettől függetlenül (vagy talán pont ezért) meglepett, hogy hallhattuk azt a dalt is, amely ugyan nem a banda legjobb szerzeménye, de kétségtelenül ennek köszönhetően tettek szert nagyobb rajongótáborra, a Tarjával készült utolsó, Once című lemezen található Nemo.
Az este egyik utolsó dala az első kislemez nóta, az I Walk Alone volt, amelyhez az igényesen elkészített videóklippel már jóval az album megjelenése előtt ízelítőt kaptunk abból, hogy a finn énekesnő mire képes az a zenekar nélkül, amit sokan el sem tudtak volna képzelni nélküle. Ezt megcáfolva sikerült összeválogatnia magának egy nagyszerű zenészekből álló csapatot, Doug Wimbish basszusgitárossal, Alex Scholpp gitárossal, Maria Ilmoniemi billentyűssel, a csellós Max Silja-val és Markus Hohti-vel, Tarja testvérével, a gitáros Toni Turunen-nel, valamint Mike Terrana-val a dobok mögött.