hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. december 18. kedd   17:21
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
H-Blockx, VL-45, Nuke
2007. november 16., Budapest – A38

  Töredelmesen bevallom, az H-Blockx nagy szerepet játszott abban úgy 10 évvel ezelőtt, hogy a rockzene vizeire tévedtem taknyos kis tizennégy évesként. Az idő múlásával aztán egyre inkább elfeledkeztem róluk, így a két magyar koncertjük közül egyiken sem vettem részt, valamint az utóbbi hangzóanyagaikat sem ismerem igazán. Amikor hírét vettem, hogy idén újra jönnek, nem sokat haboztam, eldöntöttem, ezúttal megnézem gyermekkorom egyik kedvencét. Ha már a Type 0-t is sikerült megkukkantani az idén
  
  Ahogy leérkeztem az A38 bendőjébe, csupán pár tucatnyi ember lézengett ott, mintegy predesztinálva, nem fog csúcsokat dönteni aznap a látogatottság. Aztán végiggondoltam: az H-Blockx már régen túl van pályája zenitjén, ők már csak szimplán zenélni akarnak, minden különösebb felhajtás nélkül. S ennek megfelelően a vadiúj Open Letter To A Friend már nem is kapott akkora médiahangsúlyt, mint annak idején a Time To Move vagy éppen a Discover My Soul. Az egész esemény körülbelül egy egyórás csúszással kezdődött el, de ahogy a Nuke színpadra lépett, egy tekintélyesnek mondható nézőszám már összejött a hajóbelsőben. A délies ízű rockot játszó budapesti fiatalok rendesen megadták az este alaphangulatát. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jól szórakozzunk, a muzsikájuk ugyan abszolút nem eredeti, de mindenképpen élvezhető. Valahol megvan bennük a New Orleans-beli csapatok mocska, és a ritmizálás, s az üvöltözős énektémák okán a nu metalos elemek is. Külsőre talán úgy néznek ki, mint pár 18 éves, akik fellelték a Pantera lemezeit, de jó érzékkel nyúltak ebbe a zenei világba, egyáltalán nem erőltetett, amit csinálnak. Talán a Fed Up, az Im Still On It és a Raving Lunatic a legjobb példa erre, ezek húzónótái voltak a koncertnek, ám a gitárokból még hiányoltam egy kis dögöt, amitől tényleg hibátlan lett volna a produkció. Így sem volt rossz, jó hangulatban készülődhettünk a folytatásra.
  
  A VL-45-öt már láttam idén a Trouble előtt: az akkori produkció nem annyira nyerte el a tetszésemet, szemben a mostanival. Most valahogy működtek a dalok, s a színpadi teljesítmény tekintetében is jobban odatették magukat. Részemről továbbra is áll a Kurt Cobain jammel a Down-nal megállapítás, azaz a súlyos zenét jobbára dallamos ének egészíti ki, a refréneknél azért rendesen bekeményítve. A legnagyobbat kétség kívül a klipesített Cementmixer ütötte, egy elejétől a végéig fogós dal, a csapat eddigi legjobb teljesítménye. Ha még több ilyen nóta lesz a tarsolyukban, egy újabb lépcsőfokot léphetnek.
  
  Némi várakozás után néhány snitt jelent meg a kivetítőn az H-Blockx múltjából, életképek, klipprészletek amely még inkább szembetűnőbbé tette, az elmúlt 10 év azért hagyott nyomokat a tagokon. Példának okáért ott van Henning: az egykoron simaarcú ifjú titán felnőtt, s némi pocakot is felszedett az évek során. Ugyanez elmondható Gudze-ról is, ő tekintélyes szakállzatával, s tarkopasz fejével tűnt ki. Talán Tim változott a legkevesebbet: kisfiús arcszerkezete ugyanolyan volt, mint régen, bár a vonásai azért a felnőttkorról tettek tanúbizonyságot. A külsővel a zenei világ is változott: érettebben játszanak, ezt az új számok alatt mindenki leszűrhette. Hogy is állítható párhuzamba az Open Letter To A Friend címadójának andalító, kellemes dallama, mondjuk az elsőlemezes Move ugrálós, rappelős hangulatával? Hát sehogy. Múltidézés persze volt bőven: mindenki kedvére ugrálhatott a How Do You Feel, a Move, a Step Back vagy éppen a Risin High pattogós ütemeire, miközben én a bajuszom alatt mosolyogva abszolváltam, milyen ütős kis számokat írtak anno a rendelkezésükre álló Clawfinger, Therapy?, Red Hot Chili Peppers alapanyagból. S ha már (hiteles) múltidézés: Henning bizony egy hatalmas megafon segítségével prezentálta a Risin High-t, csakúgy, mint 1995-ben a szám videoklipjében tette azt. Szerencsére a lírai hangulatú Little Girl is felcsendült, megmutatva, hogy azért régen is képesek voltak pár lazább témára. Egyébiránt sok németajkú is ellátogatott a koncertre, a nézőtéri hangulat oroszlánrészéért ők feleltek, szinte mindegyik dalt hangosan énekeltek. (Talán a csapat utaztatja őket koncertről koncertre, vagy éppen az itt élő, tanuló németek jöttek le egy kis péntek esti szórakozásra? Rejtély) Na mindegy is, pár pillanattal később már a Snap! által ismertté tett Ive Got The Power-re csettintettem, milyen jól blokkosították az egykori diszkóslágert, s az új lemez klipnótáját (Countdown To Insanity) is örömmel fogadtam, az előzetes ismerkedés folyományaként. Mindegyik tag profin játszott, semmi felesleges allűr nem látszott rajtuk, de hát ők is tudják, már rég nem tőlük hangos az európai rockmédia. A profi teljesítmény ezúttal némi kedélymentességet eredményezett, számomra hiányzott a csapat és a közönség közti bensőséges kapcsolat, talán ezt róhatom fel egyetlen hibájukként. A saccra 70 perces show-t a Ring Of Fire klasszikus dallamai zárták le, véleményem szerint senki sem távozott elégedetlenül, minden korszak képviselve volt a zenekar palettájáról. Nem tudom jönnek-e még errefelé, mindenesetre én örülök, hogy láthattam gyermekkorom egyik kedvenc bandáját



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Az H-Blockx oldala

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ugly kid joe    kistehén    social suicide    solar scream    kraanium    sweat & tears    bridge & tunnel    zaphod    hawthorne heights    arctic monkeys    megamind    yonaka    saturnus    ingyenes    salt    bandanas    forgotten tales    maradandó károsodás    mocsok 1 kölykök    the edge    due date    tintás barnes    alan wilder    macbeth    dead end  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!