hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2002. február 5. kedd   14:41
nincsen hozzászólás

szerző: Mjásznik Pálács
Steve Hackett a PeCsa-ban
2002 január 26, Petőfi Csarnok

   Steve Hackett jött, látott és győzött. Röviden így lehet a január 26-án a PECSA-ban tartott koncertet jellemezni. A műsor kezdete előtt jó másfél órával már nem lehetett helyet találni az első 4 sorban, pedig arra gondoltunk, hogy csak mi vagyunk ilyen fanatikusak. Hát nagyot tévedtünk. Szépen gyűlt a közönség. Közben kiszaladtam, hogy a Hackett kiadványokat megmustráltam egy kicsit és meglepődve tapasztaltam, hogy a belépőjegy - amely 1000 forint értékben beszámítottak - nem jelentette a kiadványok árának „automatikus” 1000 forintos emelését. Ezt jelezte az is, hogy annyian voltak az asztalka előtt és körött, hogy akár arra is gondolhattam volna, hogy Steve épp dedikál a túlfélről. De nem. A tömeg nyilvánvaló oka a kedvezményes CD-árak, valamint az a néhány kiadvány, amit itthon (még) nem lehet kapni (ilyen pl. Chester Thompson és Ian McDonald szólóalbumai vagy a 70-es, 80-as, 90-es éves koncertfelvételeit tartalmazó 4-es CD-gyűjtemény, ami Ausztriában már jó másfél hónapja beszerezhető).
  
   A koncert kezdete előtt 10 perccel már minden ülőhely foglalva volt, beleértve a hátulra tett „pótüléseket” a kakasülőket. Végignézve az arcokon a legkülönbözőbb korosztályokat lehetett megfigyelni: apuka mellett ülő 10 éves kisiskolástól, a 16 éves cicababáig, a határozott 50-es pocakos, és erősen kopaszodó szelíd rockertől egészen a 70 éves békebeli nagypapáig. A nációk is megosztottak voltak. Természetesen túlnyomórészt magyarok, de hallottam angol, francia és természetesen osztrák ajkúakat is. Aztán negyed 9-kor már páran a büféből voltak kénytelenek pótüléseket hozni, mert annyira nem volt hely, sokan állni kényszerültek, amikor elsötétültek a lámpák és egy figura jött fel a színpadra. Kicsit hezitált, hogy az odakészített két gitár közül most melyiket kellene választania. „Ez még nem a Steve Hackett igaz?” - súgtak a hátam mögött össze, de a válasz nem késett sokat: hamarosan helyet foglalt a zongoraszéken, kezébe vette az akusztikus gitárt és némi intro után a „Horizons” című számmal máris elkezdődött a koncert. A „Horizons” volt egyébként az első, albumon megjelent, csupán akusztikus gitárral játszott száma Hackettnek, mely a Genesis a progresszív rock történetében mérföldkőnek számító, 1972-es Foxtrott című albumán jelent meg. A számot azonnal felismerte mindenki és heveny tapsvihar tört ki, mely - ha némi feszültség vagy lámpaláz is lett volna benne a koncert elején (mert hajlamos rá) - egészen biztosan csillapodott. A koncert természetesen nagy hatással volt rám, de nem feledkeztem meg arról sem, hogy az emberek arcát nézzem: átszellemültséget és elmélyülést láttam leginkább és ez jó! Mindenki élvezte a csodálatos dallamokat, és leszámítva a nem túl kényelmes üléseket és azt a törzsrajongót aki beüvöltésekkel tudatta mindenkivel, hogy Steve a kedvence (majd a biztonságiak kikísérték) a koncert áhítatát semmi sem zavarta. A csodás ún. „very light” fények (melyek kikísérletezésében a Genesis tagjai is részt vettek) a díszlet (oszlopok) és a háttérbe felvetített ábrák csodálatos összhangot biztosítottak. Az első szám után feljött a színpadra két kísérője, a számos más albumán is játszó öccse John Hacket fuvolával és Roger King billentyűs. A kb. 2 órás koncert alatt felcsendült legalább 15-20 szám, sok közülük csak egy-egy medley részeként (pl. Genesistol a Blood ont he Rooftops, vagy a Colony of Slippermen héhány akkordja). A repertoár zömét saját alkotások és adaptációk alkották, de fel-felcsendült néhány szám a Genesis idejéből is (a Horizonson kívül többek között az egyik legszebb, a Lamb-en található - és Steve által írott - Hairless heart akusztikus átirata). A saját számok közül sokat hallhattunk a legfrissebb akusztikus albumáról, a modern francia zeneszerző Eric Satie kompozícióit feldolgozó Sketches of Satie című albumról. Az 1997-ben megjelent a Szent Iván éji álom (A midsummer night´s dream) Shakespeare-darab feldolgozását tartalmazó albumról a Puck és a záró szám, az All is mended című darabok kerültek eljátszásra. Érdemes megjegyezni erről az albumról, hogy a már említett és a koncerten is közremuködő öccsén valamint a billentyűs hangszereket kezelő Roger Kingen kívül a korongon jelentős szerepet kapott a Royal Philharmonic Orchestra is. Az album hetekig vezette az EMI Classics slágerlistát, nem csoda hát, hogy utánnyomás készült róla (mely az új borítón kívül - melynek művészi kivitelezését a belsővel együtt hagyományosan felesége Kim Poor készített - több mint 20 MP3-at is tartalmaz más Hackett-albumokról). 1983-as Bay of Kings-ról a címadó dalt, a Second Chance-t vagy a kopár föld ihlette The Barren Land című darabokat hallhattuk. A korábban elektronikus gitárral feljátszott „rock” számok is akusztikus kivitelre kerültek a koncert folyamán igen érdekesen átadoptálva pl: az 1981-es Cured albumról az Overnight Sleepers-t, az 1980-as Defector albumról a Jacuzzi-t vagy első szólóalbumáról a Voyage of Acolyte-ról a nyitószámot az Ace of Wands-ot. Ez utóbbi albumról a The Hands of Priestess Part I-II is elhangzott. Nem maradhatott el a Horizons-on kívül az egyik legszebb Hackett-darab a felesége nevét viselő Kim, mely eredetileg az 1978-as Please don´t Touch című albumon szerepelt. Ez utóbbi szám előtt Steve megpróbálkozott a magyar nyelv szépségeivel és kissé érdekesen, de eléggé érthetően konferálta: „a következo számot a feleségemnek írtam”. A szám a koncert egyik igazi gyöngyszeme volt, melyben itt-ott egy kis „csalással” két fuvola is szólt egyszerre. Szerepelt még tovább néhány nem saját szám tökéletes adoptációja is(pl. Morricone-éktól és Debussie-től).
  
   Érdekes volt az a improvizációs-kísérlet, aminek az eleje annyira jó lett, hogy az ember el sem hitte, hogy nem előre közösen megírt részeket játszottak. Csupán a végén kissé elbizonytalanodott Roger arcából lehetett látni, hogy gondok vannak a befejezéssel, de végül is az egész nagyon jól sült el. A záró darab az Ace of Wands volt, de a közönség a koncert végével ebbe nem egyezett meg. A visszatapsolás után jött egy rövid hármas kompozíció a Satie-albumról, majd az újbóli visszatapsolásnak engedve az Ace of Wands és az Overnight Sleepers egyvelegével zárult a koncert. Ezek után elég kiábrándító volt, ahogy feloltották a villanyokat és megszólalt valami playback jazz-rock. Kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha felébredt volna és a kellemetlenül erős fényektől hunyorognia kellett.

   Backstage-story: a koncert végeztével többen is beszélték, hogy esetleg jó lenne autogrammoztani, de az a kb. 18 éves nem túl meggyőző biztonsági fiú aki a színpad melletti részt őrizte megtagadott minden ilyen jellegű kérést. Nekem szerencsém volt: nyakamban ott figyelt a „VIP” Press Pass kártya, mellyel nekem szabad utat engedett. Az öltöző előtt már szép számmal összegyűltek az emberek. Vártunk-vártunk mikor is megjelent a nélkülözhetetlen okostojás is, a biztonsági őrök esze, tarkopasz fejjel, állig érő bakancsban, hogy középre állván csípőre tett kézzel érdeklődjön a felől, hogy ez a sok ember meg ugyan honnan a jó égből pottyant ide. Az őszinte válsz nem maradt el: a hátsó bejáraton. Emberünk azonban feltalálta magát és közölte: a manager előre kijelentette, hogy semmiféle szignálás itt nem lesz, szóval el lehet menni. Miután látta, hogy ez senkit sem győz meg igazán, sőt, az öltözőből Steve jött ki, félreállt. Steve a legnagyobb örömmel és természetességgel írta alá amit neki adtak. Jöttek itt Genesis albumokkal és különféle Hackett- kiadványok, jegyek, fotók és a lekülönböző sajtóanyagok. Nálam csak a sajtó-belépőjegyem volt, melynek műanyag bevonatára a legnagyobb kedvességgel írta rá a nevét (még szerencse, hogy az előttem lévő alkoholos filcet adott neki). Aztán - miután láttam, hogy mennyire szívesen dedikál bármit - gyorsan kimentem és a többiektől elkértem amijük van. Ez belépőjegyeket és egy papírcetlit eredményezett (azért nem CD-t meg és hasonlókat, mert senki nem gondolta volna, hogy ilyenre sok kerülhet). Kint egy rendkívül szimpatikus rajongó a sárga földig leugatott, hogy-hogy gondolom, hogy én kapok ő meg nem. Nem vévén róla tudomást visszamentem, ahol Steve éppen ment vissza az öltözőbe, hogy a két társát kiküldje szignálásra. Először John jött ki, és a bátyára jellemző szerénységgel és késséggel írt alá mindent amit csak adtak. Minden kérdésre szívesen válaszolt, beszélt bárkivel. Kisvártatva Roger King is megjött. Miután a már említett kedves biztonsági őr látta, hogy a rajongók nem meglincselni akarják a zenekart, és amazok meg nagyon szívesen írnak alá bármit, tényleg gálánsan a kint várakozókat is beengedte az öltöző elé. Kicsit kínosan éreztem magam amikor láttam, hogy sokaknál többi kiló CD és egyebek vannak, nálam meg továbbra is csak jegyek és az a bizonyos, kissé a kutya szájából kirángatott papírcetli van. Jött Steve is és végül az öltöző előtt volt az egész csapat a rajongóktól körbevéve. A már említett rokonszenves rajongó aztán végül is így bebocsátást kapott és rendkívüli angol tudását kamatoztatva megsúgta Steve-nek, hogy „Tisz koncört wáz fonderfül”, majd a nem túl kellemes orgánumú Bud Spenser-alteregó barátja sietet hozzátenni „Hi iz yór bigeszt fen in hángöri”. Folytatta: „Sztív, vát is jór févöri dzenezisz álbum”. Steve készségesen mondta, hogy nagy kedvence a Selling England by the Pound, röviden el is mondta, hogy miért, majd mindenkitől elnézést kért, de a színpadon várták egy interjúra. Mindenki rendkívül felvillanyozva jött ki. Én is boldog voltam, mert egyrészt láthattam őket testközelből, láttam mennyire szerény és közvetlen, kedves emberek és nem utolsósorban nagyon örültem a kapott autorammoknak. Nem sokkal ezután mindhárman kiültek a színpadra és megkezdődött az interjú. Az egyik kameramanhoz odamenve megtudtam, hogy az interjút nem hazai televíziós társaságoknak veszik fel, hanem esetleg majd DVD-re kerül. Ez utóbbit erősíti, hogy legalább 6-7 kamerát számoltam össze a koncerten, melyek közül - sokak bosszúságára - az egyik folyton a fejünk felett pásztázott.
  
   Röviden: a koncert fantasztikus volt, kellemesen dobták Steve kommentárjai valamint „jó estét”, „köszönöm” és „köszönöm szépen” beszólásai a koncert amúgy kissé meditatív hangulatát. Én úgy érzem, hogy senki sem hagyta el úgy a PECSÁ-t, hogy csalódott lett volna. Nagyon reméljük, hogy még viszontlátjuk nálunk.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. május 9.
Esti Kornél a Budapest Parkban
2024. május 12.
Budapest Garden Party: Zenei - Gasztrofesztivál
Sabbath, Dio, Jethro Tull dalokat is előad májusban az Electric Guitarlands 4 gitárhőse
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
 kiemelt 
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
  
A most megjelenő ötödik Elefánt nagylemez, a SEMMI az előző két albummal együtt alkot egy univerzumot, miközben zeneileg és szövegében is minden eddiginél jobban elrugaszkodik a zenekar “megszokott” világától

Palaye Royale a Barba Negrában!
Rockmaraton 2024
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kaszás géza    danielle spencert    how to destroy angels    tatu 18    prostitute disfigurement    confronto    sziget 2012    hammer barlang    edge of paradise    eye for i            p.o.d.    buttercup    biffy clyro    club ’68    ghostpoet    a hobbit    lagerstein    schizophrenia    the silver shine    adimirion    bouncing souls    hernádi judit    marco mendoza trio    star trek  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!