előzetes [koncert] 2007. december 13. csütörtök 11:43
nincsen hozzászólás
szerző: BandiVágtázó Csodaszarvas a Petőfi Csarnokban 2007. december 22. Budapest -Petőfi Csarnok
Karácsony közeledével ismét vágtába kezd a Csodaszarvas, ezért aki szeretné ebből az alkalomból a saját külön bejáratú Világösztönét kiugrasztani, annak nem kell feltétlenül a Semmi Kapuin dörömbölni, vagy móresre tanítani a Halált, elég, ha vásárol egy darab belépőjegyet Grandpierre Attila sámánisztikus hangversenyére. A koncert egyben élő hanglemezfelvétel lesz.
A Vágtázó Csodaszarvas szerves folytatása a 80-as évek legendás sámán-punk együttesének a Vágtázó Halottkémeknek (VHK). Grandpierre Attila a zenekar alapítója és frontembere életveszélyes színpadi produkcióival, és elementáris rockzenéjével örökre bevéste nevét a magyar rocktörténelem nagyjai közé. A punkból indulva próbált utat találni a népzene felé, és Halottkémeivel nem csak kereste ezeket az utakat, hanem találta is. A kezdetben fizikusokból, csillagászokból, értelmiségiekből álló zenekar teljesen ösztönös zenét játszott, megmerítkezve az ősi népzenében, a sámánénekekben. Igazából nem is voltak számaik (ez már csak a lemezeken tagozódott egységekre a könnyebb fogyasztás érdekében), megjelenve a színpadon átütő, örvénylő hangözönt produkáltak extázisba hajszolva magukat és a közönséget. A zenekar mindig is a periférián maradt - ezzel a zenével nem is lehetett másként -, ám mégis hírük volt, mint ahogy a legendás megtartott, vagy botrányosan betiltott, félbeszakított koncertek mutatták a nyolcvanas években. Grandpierre Attila szerepelt Bódy GáborA kutya éji dala című filmjében saját magát alakítva, és a zenekar is megjelent pár percre. Sok punkegyüttes merített ezekben az időkben VHK elementáris zenéjéből, sőt talán pont Grandpierre tanította meg a magyar punkokat pogózni 1984-ben turistaútlevéllel sikerült kijutniuk nyugatra, Koppenhágában, Nyugat-Berlinben tartva sikeres koncerteket, és felfigyelt rájuk egy német menedzser, bizonyos Dietmar Lupfer, aki kiadta lemezeiket, majd az amerikai punk éllovasa Jello Biafra cége adta ki Amerikában újra a VHK lemezeket. A rendszerváltozás után persze már Magyarországon is megjelentek a lemezek, ám az igazi VHK-élményt (ennek zenének a természetéből adódóan) csak a koncertek tudják visszaadni.
A kilencvenes évek vége felé, miután kétszer is visszahódították az Édent, a zenekar feloszlott, és Attila több évig kutatta a magyar és az európai népzene gyökereit. A felhalmozott tudást felhasználva alapította meg a Vágtázó Csodaszarvast, melyben a VHK szellemiségét emeli magasabb szintekre: vad, energikus zene, mely a legősibb népzenei motívumokat, hagyományokat építi be Attila zenei elképzeléseibe. A különbség annyi, hogy a produkcióhoz rockzenészek helyett rangos népzenészeket hívott meg: Bese Botond kecskeduda (Magyar Dudazenekar); Vaskó Zsolt fúvósok (többek között játszik Szabados György zenekarában, Magyar Tekerőzenekar, Magyar Dudazenekar); Fábri Géza koboz (Mentés Másként Trió, Vízöntő, Tatros); Benkő Róbert bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi); Fábri András ciszter, gitár; Fazekas András dob, ütősök (Stefanidu Janula és zenekara, Alkonyzóna); Márton Bernadett ének; Molnár Krisztina hegedű; Orczy Géza ud, saz, buzuki, dzura, bolgár tambura, tamburica (régi Szirtosz, Zsarátnok, Makám, Besh O droM, Rila, Kóló, Sebő zenekara, Dilber, Udrub); Bakos Csaba tapan, derbuka, riq (Ajde Braco). Látvány és grafikai arculat Barcsik Géza munkája (Naplegenda, Vágtázó Halottkémek, Szörényi Levente, Lajkó Félix, Dresch Quartet, Nikola Parov, Kaláka...) Grandpierre Károly festményeit felhasználva.