előzetes [előadás] 2002. szeptember 2. hétfő 10:30
nincsen hozzászólás
szerző: Trafó.HuA Trafó Kortárs Művészetek Házának évadnyitó programja
Mozgalmas őszi programmal indul a Trafó ötödik évadja, amely rendhagyó módon a Trafó falain kívül veszi kezdetét.
Alberto Grozio (I): Nel blu dipinto di blu (Az ég de gyönyörű kék) /performansz
2002. szeptember 7. 15h
(ingyenes)
Alberto Grozio művészi célkitűzése kettős: mindig is arról álmodott, hogy mint Ikarusz repüljön, és saját erejével közelítse meg a Napot és a csillagokat, hogy mint Hermész az isteni üzenet közvetítője legyen, és mindenekelőtt hogy szembeszálljon az emberiség fő ellenségével, a gravitációs erővel.
Másik célkitűzése, hogy láthatatlanná váljon. Túl azon, hogy ez minden ember tiltott álma, minden művész örök vágya is egyben: a színészé, aki testét egy másik énnek kölcsönözve próbál meg eltűnni; az íróé, aki saját személyiségét szereplők sokaságává alakítja át és ezáltal próbálja megsemmisíteni önmagát; a muzsikusé, aki melódiákban és ritmusokban próbál feloldódni; a filmművészé, aki műveiben új testbe költözik, hogy abban éljen tovább; a performáció létrehozójáé, aki saját teste korlátainak kutatásában keresi a menekülés útját. Többévi kísérletezés után a művész végre képes e kettős célkitűzés megvalósítására.
Alberto Grozio művészi tevékenységét színészként és rendezőként, rock- és jazz-zenészként és performanszok alkotóként fejtette ki. Dolgozott többek között a világhírű Jan Fabre színészeként, de emellett színházi szövegeket és elbeszéléseket is ír, installációkat is készít (Year in Smoke - 2000, Ho fame anchio - 2001).
Nem választás kérdése, hanem szükséglet számomra, hogy különböző művészeti kifejezési formákban próbálkozzam. Mindabban, amit létrehoztam, mindig két visszatérő álmomat igyekeztem életre kelteni, de mindannyiszor olyan korlátokba ütköztem, amelyek új utak keresésére kényszerítettek. (Alberto Grozio)
Az ég de gyönyörű kék című performanszot a város különböző pontjairól lehet majd követni, a következő repülési terv alapján:
15.00 óra felszállás a Trafó mellől
15.08 óra Nemzeti Színház
15.16 óra ELTE Lágymányosi épületei a Pázmány Péter sétányon
15.25 óra Clark Ádám tér
15.33 óra Margit híd Margit-szigeti lejárója
15.38. óra Oktogon
15.43 óra Felvonulási tér
A performanszot követően, 16:30 órai kezdettel beszélgetést tartunk az alkotóval a Trafóban, melyre mindenkit szeretettel várunk. A beszélgetést megkezdi: Németh Gábor, író, és Hudi László, rendező.
Compagnie Pál Frenák: KáOsz /tánc 2002. szeptember 11-16. 20 h
(belépőjegy: 1000 Ft)
A KáOsz színpada aréna, vad lelki és fizikai küzdelmek helyszíne; a különleges színtérre egymás után érkező szereplők alanyai egy mellbevágóan őszinte, sokkoló, alig követhető tempóban zajló tánc-viadalnak. Az előadás során táncos és nézője terei közt leomlik a hagyományos határ - zajban, szórt sejtelmes fényben, cigarettafüstben néha az sem világos, ki a néző és ki a táncos vagy színész. A közönség tagjai gyakran abban sem lehetnek már biztosak, hogy szemtanúként vagy résztvevőként vannak-e jelen az előadáson.
...Szigorúan megkomponált küzdelem a ringben. Esztergált csaták. Frenák színelőadásai mindig a boldogsághoz vezető út kínjairól beszélnek kiérlelt mozdulatai nyelvrendszerével. A szeretet gyötrődés. A szerelem erőszak. A Frenák-művek kínálta kínlódásrendszerek fejedelmien felemelők, bántásai emelkedettek, szenvedélyesen szerető erotomán világa megtisztulást kínál nézőinek. Frenák csoportja rút világot ábrázol szépen. Engesztelhetetlen vadságot kifinomultan. Élethalálharcot brüsszelicsipke-előkelőséggel... (Molnár Gál Péter, Népszabadság)
A menetek közt felmosnak minket, gondosan megtisztítják érzékeinket, fellocsolják érdeklődésünket, hogy újra kihegyezett idegszálakkal, tiszta fejjel kövessük a meccset. (Sebestyén Rita, Balkon)
Koreográfus: Frenák Pál
Előadók: Miriam Friedreich, Juhász Kata, Gergely Attila, Zambrzycki Ádám, Frenák Pál, Miguel Eugenio Ortega Alvarez, Takátsy Péter, Krausz Alíz, Tuza Ritter Bálint, Gáspár Gyula, Molnár Róbert
Zeneszerző: Francois Donato
Jelmeztervező: Király Tamás
Látványtervező: Frenák Pál
Fény: Marton János
Díszlet kivitelezés: Rab Tamás
TRAFÓ GALÉRIA
SANFORD BIGGERS képzőművész (USA)
2002. szeptember 17 - október 6.
Megnyitó: 2002. szeptember 17. 19h
Sanford Biggers amerikai képzőművész a New York-i Art In General és a Trafó Galéria művészcsere programjának egyik résztvevőjeként érkezett Magyarországra. Az idén húszéves amerikai non-profit szervezet 2000-ben indította közép-európai programját, amelynek keretében egy-egy New York-i művészt a régió legnagyobb városainak művészeti intézményei fogadnak, míg a közép-európai művészek az Art in General ösztöndíjasaiként New Yorkban tölthetnek két hónapot. A program magyar résztvevője Csörgő Attila.
Az Art In General elsősorban olyan művészeti projekteket támogat, amelyek határozottan nyitnak a közönség felé, a szűkebb vagy szélesebb helyi közösséggel való interakciót és kommunikációt téve meg az alkotás alapjául.
Sanford Biggers (a legutóbbi Whitney Biennálé résztvevője) művészi kiindulópontja az afrikai és az afrikai-amerikai kultúra, a 60-as és 70-es évek fekete polgárjogi mozgalmainak képzőművész szószólói (pl. David Hammons). Alkotásai azonban nem direkten politikusak, bár megvalósulásuk módja nem mindig mentes bizonyos rejtett politikai felhangoktól. Művei a különböző, legalábbis nagyon különbözőnek tartott kultúrák találkozási pontjait, egyesülésük okait és mikéntjét kutatják. Az utóbbi években például a tibeti buddhista kultúra homokképeit, mandalákat készített, amelyeket aztán egy breaktánc verseny résztvevői táncoltak láthatatlanná.
Magyarországon persze az Amerikában nyilvánvaló problémakör egészen másként releváns. Budapesti ösztöndíjának két hónapja alatt a művész a magyarországi hagyományos és modern (szub)kultúrákat, a külföldi trendek hatásait, a magyar történelem ma élő értelmezéseit és ezek jelenvalóságát a kortárs kultúrában igyekszik felderíteni. A művész gyakran dolgozik együtt táncosokkal, zenészekkel, DJ-kkel, helyszíni installációkat, videoműveket készít, melyekkel a megismert emberekkel, közösségekkel folytatott beszélgetésekre, a velük való közös munkára reflektál. A kiállítás és a megnyitó várhatóan látványos eseménye tehát a Magyarországon töltött másfél hónap utazásainak, új ismeretségeinek, az itteni szubkultúrák és művészeti közösségek felfedezésének és a munkafolyamatba való bevonásának eredményeképpen valósul meg.
Átváltozások /divatcirkusz rendező: Nagy Fruzsina
2002. szeptember 19. 20 h
(belépőjegy: 900 Ft)
Átváltozás, átalakulás, metamorfózis - ez a mottója ennek a különleges bemutatónak, mely, megtartva a divatbemutatók hagyományos felépítését, egy látványos performance keretében mutatja be Nagy Fruzsina, Sosa (a TÁP Színház jelmeztervezői) és több fiatal tervező alkotásait.
Átváltozás - a tojásból lárva, a lárvából báb, a bábból pedig pillangó születik a színpadon. A ruhák előttünk állnak össze, robbannak szét, alakulnak át a modelleken, akik artisták, kaszkadőrök, táncosok, színészek. A ceremóniamester a közönség feje fölött repkedve konferálja be a különböző kollekciókat az élőben kevert zenére, míg a kifutón egy meglepetésekkel teli, igazán hagyománybontó parádé zajlik.
Átváltozás - divattervezés másképp. Hogyan öltöztessünk festékkel, ecsettel, szórópisztollyal, és mindezt élőben a kifutón? A tervezők fantáziáját az a folyamat ragadta meg, amelyben a jelmez és a modell kölcsönösen hat egymásra, amikor a ruha érzékeli a testet, megmozdul és reagál a mozgásra, a táncra.
A tervezők a jól bevált textil mellett alternatív anyagokból (gumi, papír, fém, üveg, műanyag) készített átváltozós ruhái után előző munkáikból is láthatunk egy kis válogatást. Ezek a már bemutatott vagy színdarabokban még mindig játszó jelmezek és maszkok többek között a TÁP Színház és a Bozsik Yvette Társulat darabjaiból valók (pl. Dadaisták, ŰrZrínyiász, Etchno, Technovarieté, János Vitéz).
Rendező: Nagy Fruzsina
Jelmezek, maszkok: SOSA, Nagy Fruzsina, Aquanauta Csoport, az Iparművészeti Főiskola hallgatói és friss diplomásai
Látvány, díszlet: Nagy Fruzsina, SOSA
Videotechnika: Nagy Eszter, Varga Tibor
Zene: DJ Wawi, DJ Bootsie
Nederlands Blazers Ensemble és Iva Bittová: Come Dearest /koncert
2002. szeptember 20-21. 20h
(belépőjegy: 1500 Ft)
A világhírű Nederlands Blazers Ensemble kamarazenekart a legjelentősebb holland szimfonikus zenekar, a Concertgebouw Orchestra két vezető fúvósa alapította. A klasszikus repertoár és a XX-XXI. századi szerzők bemutatását egyaránt felvállaló NBE nemrégiben igen merész koncertsorozatot indított útjára Amszterdam legendás rockparadicsomában, a Paradisóban. Klasszikus zenét, avantgárd zenét, népzenét és rockot játsszanak felváltva. Nagysikerű koncertjeik igazi eseményszámba mennek.
E koncertsorozat keretében találkoztak két évvel ezelőtt a cseh zenei élet egyik legmarkánsabb képviselőjével, az énekes-hegedűs-brácsás Iva Bittovával. A zenei skatulyákat nem ismerő, a népzene, a pop és az avantgárd között egyensúlyozó művésznőt nem kell bemutatni a magyar közönségnek. A Dance of the Vampires címet viselte az a nagysikerű műsor és az azt követő CD, amely a teljesen egyéni zenei stílusú, személyes népzenét játszó virtuóz és a nagy múltú NBE közötti első találkozásból született. 2002-ben új közös programot készítettek, amelyet először közép-európai koncertturnéjukon mutatnak be, a 2003-as hollandiai turné előtt. A Come Dearest Iva Bittovához legközelebb álló cseh zeneszerző, Leoą Janáček egyik dalának címe. A koncert, amelyen Janáček ismeretlen népzenei archívumából is fognak játszani, igazi zenei csemegének ígérkezik a klasszikus és nép-, a komponált és az improvizatív zene speciális elegyére kíváncsi hallgató számára.
... a cseh hegedűművész-énekes teljesen egyéni, saját népzenét talált fel, amely hallgatóját kivételes, intim világba repíti. Zenei sokoldalúsága kiváló talaja az énekesből feltörő vokális tűzijátéknak. (Algemeen Dagblad)
Hangjának gyönyörűséges szárnyalása, hajlításai, a hegedű zümmögése mögül felsejlő, egzotikus mozarab díszítések, a vezető ritmust remek rutinnal megadó zene, amely a Nederlands Blazers Ensemble sajátja - mindez együtt egy egyedülálló zenei élmény születéséhez vezetett. (De Volkskrant)
Trafó Trafic /kortárs művészeti helyiérdekű járat 2002. szeptember 21-22. 10h
a Trafó Kortárs Művészetek Háza, a Műhely Alapítvány Kortáncok című programja és a City Rama indításában
(belépőjegy: 1500 Ft)
A város, illetve a kontinens első kortárs művészeti városnéző túrájára invitálunk minden érdeklődőt, mely kirándulás során belföldi és külföldi látogató egyaránt a város eddig ismeretlen képét fedezheti fel. A háromórás utazás során a város olyan részeit látogatjuk meg, melyek mindennapos életünk terét adják, így nem igazán tulajdonítunk nekik fontosságot. Egy neves városismerő és kortárs művészek segítségével most olyan előadást mutatunk be, amely a meg nem látott részletekre világít rá, az épületek kövein láthatatlan nyomot hagyó eseményeket, illatokat és hangulatokat idézi fel.
Az egyes megállók rövid művészi akcióknak adnak teret, melyhez természetesen a buszt kísérő idegenvezető leírást ad. A buszba visszatérve az utazás folytatódik: a Trafó melletti kiindulóponthoz tér vissza. Az előadás nyitva áll nemcsak a buszon utazók, hanem a helyi közönség, vagyis az ott lakók, az arra járók és minden érdeklődő előtt.
Mindkét nap ugyanazt az útvonalat járja végig helyiérdekű járatunk, azonban megállói módosulnak! Más előadásokat láthatunk, melyek az útvonalat más pontokon szakítják meg, így az utazás ritmusa is - bár hossza nem - változik.
A városnéző járat útvonaláról, magáról az utazási tudnivalókról, a közreműködő művészekről és előadásaikról külön programfüzetet szerkesztünk, mely tartalmazza majd a megállók pontos helyét is.
Tervezett útvonalunk: Trafó - Nemzeti Színház - Lágymányosi híd - ELTE Pázmány Péter sétányon található épületei - budai Duna-part - Clark Ádám tér - Margit híd - Oktogon - Andrássy út - Erzsébet tér - Astoria - Kálvin tér - Üllői út - Trafó
Minden érdeklődőt, korhatár nélkül, szeretettel várunk.
A járatok 2002. szeptember 21-én és 22-én, szombaton és vasárnap de. 10 órakor indulnak a Trafó elől. (IX. ker. Liliom utca 41.) Jegyek válthatók a Trafó pénztárában, illetve a buszon. Menetidő kb. 3 óra.
A kétrészes program két különleges női alkotó köré szerveződött. A műfaji skatulyákat nem ismerő énekesnő, Ágens táncosokkal, zenészekkel egyedi térbe álmodott előadását Bálványos Judit triójának improvizatív zenéje követi.
A Tenebrae sötétséget jelent. Az előadás annak a képtelen küzdelemnek a víziója, melyet a sorsra ítélt ember a tisztánlátás illúziójáért folytat. Tükör által homályosan... Minden, mi a szemünkre bocsátott hályogon túlról fogható, a vegetatív működésre kárhoztatott testen keresztül préselődik át a valóságba. A Daimón uralta ösztönök és a tudattal bíró én örökös lelkiismeret-furdalással telített harcát mutatja be a különböző művészeti ágak egymásra hatását is felhasználó előadás.
A Tenebrae-ben a saját művein kívül a barokk operák áriáit, a kortárs zene klasszikusainak, illetve az elektronikus zene nagyjainak a műveit használó, a korok és zenei műfajok között biztonsággal átjáró énekes, Ágens; a jávai táncot a kortárs tánc elemeivel ötvöző Gergye Krisztián; a sosemvolt városok építészetét és lényeit, a képzelet biomorf alakjait a sebészkés pontosságával meghámozó, feltáró közelmúltban elhunyt rajzoló-építész és festő, Szalai Tibor; a görög mitológia alakjait a jelenkorba beemelő jelmeztervező, Bánki Róza; a szerkesztő, vallás- és filozófiatörténész, kortárs és etnozenész, klarinétspecialista, Babits Antal; a számos nemzetközi és hazai díjat nyert, kortárs zenével foglalkozó nagy tehetségű klarinétos, Klenyán Csaba előadása összegzése Ágens eddigi munkáinak.
„Ez a zene (...) annyira egyedi, annyira nélkülözi a paneleket, hogy nehéz fogalmi keretek közé szorítani. () Közelíthetnénk a forma felől, próbálkozhatnánk műfajokat összezsúfolni az operától a bluesig, de nem tesszük. Kreálhatnánk új kategóriákat, de a konkrét zene levetné magáról, mert nincs előzménye, mestere, és nem is lesz követője, tanítványa. () Különös, mély, intim, gazdag, zavarba ejtő és nagyon szép zene. „ (Czabán György, Magyar Narancs)
Bálványos Társulat: Hangmandala kb. 21.15
Az előző előadás félig lebontott díszletei között a meztelen hangé lesz a főszerep. A mandalát a kozmosz misztikus térképének is nevezik, kép, amely az elmélyülést segíti. Itt hangkép, melyet három zenész „rajzol”, és mellyel a fantázia szárnyain utaztatják a hallgatót. És ahogy a homokkal megrajzolt mandala egyszeri, használat után összesöprik, úgy az improvizatív zene is mulandó, a hangok elszállnak a szélben, csak emlékük marad.
Bálványos Judit a Berklee College of Musicon végzett, tanárai közt volt George Garzone is. Négyéves tanulmánya alatt Boston ismert jazz klubjaiban játszott saját és mások együtteseivel, majd a New York-i Knittings Factory és ABC No Rio klubokban lépett fel. 1998-ban hazatért és létrehozta a Bálványos Társulatot, amellyel a legkülönbözőbb helyeken lépett már fel, klubokban, galériákban, múzeumokban, a Magyar Rádióban, mozikban, színházakban, fesztiválokon, Budapesten és vidéken egyaránt. Többször koncerteztek Hollandiában, felléptek Németországban, Párizsban és Bécsben is. CD-jük cím nélkül jelent meg 1999 végén.
A jazzmúlttal rendelkező Varga Zsolt a Bálványos Társulat másik szaxofonosa és szervezője. Eleinte jazz-zenekarokkal, majd a szabadabb improvizációt művelő MC Loecky együttessel játszott. 1999 óta a Bálványos Társulat minden projektjében szerepelt, de rendszeresen játszik Majtényi Bálint dobossal, fellép irodalmi esteken is, valamint egy német nyelven működő színjátszó kör aktív tagja.
Fekete Kiss Sándor sokoldalú zeneszerző, előadóművész. Érdeklődése túlmutat a hagyományosan vett komolyzene keretein, és felöleli a keleti zenéket, népzenéket és a mai könnyűzenéket. Erős szálak fűzik a színház világához, rendszeresen dolgozik zenés produkciókban, operát is írt. Előadóművészként a zongora-improvizáció az egyik legfontosabb műfaja.
Bálványos Judit - altszaxofon, ütők
Varga Zsolt - tenor és szopránszaxofon, ütők és csengők
Fekete Kiss Sándor - zongora
A Budapesti Francia Intézet és a Trafó közösen bemutatja:
IXKIZIT Compagnie Joel Borges (F): Vrai tout comme faux (Igaz, mégis hamis) /tánc
koreográfus: Joel Borges
2002. szeptember 27-28. 20h
(belépőjegy: 1000 Ft)
A brazil származású, eredetileg villamosmérnöknek készülő, de a megértő család támogatása révén később a táncos pályát választó koreográfust, Joel Borgest a magyar közönség a már kétszer is Budapesten járt Ballet Preljocaj tagjaként láthatta először. Önálló alkotóként másodszor lép fel a Trafóban, miután 2000-ben már bemutatta gyönyörű tánceposzát, az Elveszett paradicsomot. Ezúttal egy különleges, víz alatti világra emlékeztető fényárba invitál minket, melybe belépve végigvezet az Igazat és a Hamist elválasztó, egyben összekötő útvesztőn.
A Trafó színpada teljesen eltűnik, a néző egy óriási akváriumba, kékes-lilás áttetsző fények áradatába lép be. Vízmosta sziklaoromhoz hasonló, csillogó, sokszögletű, hosszú asztal szeli át a termet, melyet kapszulára hasonlító kis medencék szegélyeznek. Vízbe merülünk és felfedezzük Joel Borges világát, ahol a női és a férfi testek egyaránt megmártóznak önnön és egymás aurájában. A víz érzete lobogó érzékiséggel párosul. Ahogy a néző a táncosok körében sétál, akaratlanul az előadók vonzásába kerül, és vakon követi őket, így az állóképben áramlatot indít, melynek hullámai a kis medencék körül tornyosulnak, és melyeknek csak a sziklaszirtek élességét mímelő csillogó asztal áll ellen. A szikla-asztalról táncosok esnek a kékes fénytóba, a virtuális nap vakító sárga fények mellett lemerül a vízfelület horizontján, és az elvarázsolt víz alatti világ életre kel. Ebbe a világba invitálja Joel Borges táncosaival az érdeklődőket, akik velük együttműködve, és legfőképpen együtt mozogva merülnek el ebben az egyszerre francia és brazil érzéki fényáramlatban.
Koreográfia: Joel Borges
Előadják: Tamar Shelef, Liz Young, Benedicte Leclerc, Roger Nilsson, Oliver Simola, Cyril Accorsi
Fényterv: Jacques Chatelet
Zene: Jean-Marc Simonnet
Szobrok: Claire-Jeanne Jézéquel
Díszletterv: Stéphane Marcault
Cie 2 in 1: Szabadesés, Dékány Edit: Váróterem Work in progress - Bemutató
szeptember 29. 20h
(A belépés ingyenes.)
Egy évvel ezelőtt Joel Borges koreográfusi műhelyt tartott a Trafóban. A workshopon fiatal magyar koreográfusok vettek részt, akik közül a Cie 2 in 1 két vezetőjét és Dékány Editet meghívta a Joel Borges társulatát rezidensként vendégül látó párizsi kortárs táncközpont, a Mains DOeuvres. Itt tavaly októberben kéthetes intenzív alkotómunka után bemutatót tartottak, amit egy lisszaboni fellépés is követett. Egy év elteltével most a Trafóban mutatják be az alkotók, hol tartanak munkájukban, hová fejlődtek az egy éve született ötletek, gondolatok.
A Cie 2 in 1 az extrém sportokat vette alapul, mind a mozgás, mind a gondolati alapokat tekintve. Dékány Edit előadássorozata egy váróteremben játszódik, ahol testi sérült betegek várakoznak. A táncos sérüléstől való örök félelme, illetve a gyógyulással járó türelmetlenség áll a darabok központjában.
10:30
