magazin [nyilt levél] 2002. augusztus 7. szerda 17:17
nincsen hozzászólás
szerző: morzsaNewborn RIP
„Sajnos, néhány héttel a Dawncore felbomlása után, a Newborn is bedobta a törülközőt... Vége. Mintahogy minden jó dolognak, miért lennénk mi a kivételek? 4 és fél év kemény munkája, minden vér-, könny- és izzadtságcseppe történelemmé vált abban a szent pillanatban, amint mind az öten úgy döntöttünk: Nincs többé Newborn.
A Newborn a fegyverünk volt, önmegvalósításunk eszköze, fórumunk, hogy gondolatainkat megannyi emberrel megoszthassuk. A Newborn volt a gép, ami túlvitt minket álmaink határain, a Newborn volt az utazó cirkuszunk. Mikor ifjú tinédzserek voltunk, még álmodni sem mertünk volna azon dolgokról, amelyeket ezzel a zenekarral elértünk, és hát ugyan itt lenne a sírás ideje, figyelmeztetünk mindannyitokat, ne hullajtsatok értünk könnyeket, hanem ünnepeljétek és emlékezzétek a nagyszeru múltat, hogy utána gyorsan megragadhassátok a mát és építhessétek a jövot. Mi is ezt fogjuk tenni. A Newborn mostantól kezdve ezernyi eljövendő új és csodálatos dolog magva lesz. Mind az öten rendkívül elkötelezettek vagyunk, tán jobban, mint eddig. Ne is gondoljatok arra, hogy megállnánk, mert nincs kétség afelől, hogy külön utakon is, de itt leszünk, hogy mindenkit levadásszunk.
Okokat! Okokat akarunk! Már halljuk is, amint felteszitek kérdéseiteket. Nos, hát itt a válaszunk, a hivatalos állásfoglalásunk (micsoda elbaszott egy kifejezés ez?): a számtalan kommunikációs probléma az évek során egy olyan falat állított közénk, amely többé nem volt ledönthető. Ez a fal feszültséget szült az öt egyén között, és már nem éreztük úgy, hogy 100%-ig együtt tudnánk dolgozni. Ha létezne Isten ezen a világon, akkor tudná, hogy kibaszottul megpróbáltuk a lehető legjobbat. Ahogy említettem, nem állunk meg, megyünk tovább külön, úgyhogy tartsátok nyitva szemeiteket. A végén kéne lennie egy köszönetlistának, igaz? Nos, szerintem ti is tudjátok, hogy sosem szerettünk igazán köszönetlistákat tenni a kiadványainkba, most miért tennénk? Ezúttal, teszünk egy kivételt: szeretnénk minden egyes kedves és törődő egyénnek megköszönni, aki engedte, hogy játsszunk, aki adott enni, és aki engedte, hogy lakásának padlóján rohadjunk. A legfontosabb azonban az, hogy legmélyebb megbecsülésünket és hálánkat kifejezzük a magyar és azon belül is a budapesti hardcore punk színtérnek, családjainknak és szeretteinknek. Általatok kerültünk oda, ahova, és egy ilyen nagyszeru háttér nélkül kibaszott senkik nem lennénk. Nagyon szépen köszönjük!”
17:17
