kultúra [színház]  2007. november 23. péntek   16:58

nincsen hozzászólás

  Szerettem az életet, az igazságát is és a hazugságát is. Az egyetlen, vissza nem térő életemet védtem, mely elmúlik, olyan korban, melyben élni nem volt természetes dolog. Jogom volt hozzá. De látod, mégis hova jutottam. Azt mondták, nem voltam őszinte. Nem is az a bűnöm, hogy csupa ellentmondás voltam, mint maga az élet, hanem az, hogy egyáltalán színt vallottam. Aki szereti az életet, az olyan, mint én. Hasonló az élethez, mely szép és zagyva. Aki szereti a halált, az olyan, mint Nero. Meddő és sötét. Enyém volt a szebb sors. Éltem, ameddig lehetett. /Kosztolányi Dezső/
  
  
  Szereplők: Mihalik Ábel, Csík Adrienn, Fülöp József,
  Geltz Péter, Nagy Zoltán, Orosz Helga, Virág Melinda
  Koreográfia: Nagy Zoltán, Virág Melinda
  Jelmeztervező: Szűcs Edit
  Látványkonzultáns: Árvai György
  Fényterv: Payer Ferenc
  Kiadványterv: Farkas Csilla
  Fotó: Dusa Gábor
  Rendezte: Zsalakovics Anikó

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: