beszámoló [koncert]  2007. október 15. hétfő   10:48

nincsen hozzászólás

  Januárban nem hiszem hogy sokan számítottak volna arra, hogy az akkor brutálisan jó koncertet adó kanadai death metal legenda, a Kataklysm még az idén újra visszatér hazánkba. Pedig így történt, október 2-án ismét a Kultiplex színpadán üdvözölhettük őket, mégpedig nem kisebb nevek társaságában, mint a lengyel Behemoth és a belga Aborted. Gyanítom, hogy ez az összeállítás minden death metal rajongónak megdobogtatta a szívét, és noha nem volt teltház, de egy egészséges létszám azért összejött a bulira. Az első fellépőt, a Lyfthrasyr-t még meglehetős érdektelenség fogadta, ami nem is csoda, hiszen ki szeret olyan bandanevet skandálni, amit ki se tud mondani...? Viszont az utánuk következő belga Aborted már kivívott magának egy olyan státuszt, hogy rájuk már jóval többen összesereglettek a teremben.
  (M.)
  
  A véres témákban utazó, 1995-ben alakult brigád idén jelentette meg ötödik lemezét Slaughter And Apparatus: A Methodical Overture címmel. Mindegyik albumuk remek death/gore zúzda, kiemelkedő, fogós riffekkel és tempóváltásokkal. Az újabbi műveken már némi metalcore hatás is érződik, de ez csak tovább növeli muzsikájuk változatosságát. És hogy a mostani Kultiplexes fellépésük milyen volt? Hát egy szinte hibátlan, mindent elsöprő death metal brutalizálás körülbelül 40 percbe besűrítve. Belga barátaink nagy kedvvel és vehemenciával túrták fel a színpadot az agyszaggató témák eljátszása közben. A közönség is vette a lapot, ment a fejrázás és a moshpit elől rendesen. Sven de Caluwe frontember eszelős hörgésekkel közvetítette a beteg dalszövegeket, és zenésztársai is kitettek magukért: Sebastien Tuvi és Peter Goemaere gitárosok, Sven Janssens basszusgitáros és Dan Wilding dobos is teljes beleéléssel nyomták a gyilkos muzsikát. A hangzás is kellően brutális volt, valamint az eljátszott dalokat is jól válogatták össze: a Slaughter And Apparatus és a The Archaic Abattoir albumok számai mellett volt három nóta a Goremageddon-ról is. Szóval egy nagyon király koncertet láthattunk, számomra ez volt egyben az este legjobb előadása!
  A Kataklysm fellépése következett, ami engem annyira nem hengerelt le, a főként az utolsó 3, viszonylag könnyen emészthető albumból összerakott setlistből nagyon hiányzik egy-két régebbi szerzemény.
  (B.)
  
  Egészen a legutolsó pillanatig folyamatos volt a találgatás, hogy tulajdonképpen a Kataklysm vagy a Behemoth lesz-e a főbanda? Ugyanis mindenhol eltérő infók jelentek meg erről, még a hivatalos honlapokon is, biztosra pedig senki nem mert mondani semmit. Az óriási In The Arms Of Devastation háttérplakát viszont azt igazolta, hogy a Kataklysmfog korábban sorra kerülni, vagyis a Behemoth lesz a mai este főzenekara. Hogy jó döntés volt-e mindez, arra csak a koncert legvégén lehetett választ adni, amikor már kikristályosodott, hogy a Behemoth rá tud-e duplázni a Kataklysm által teremtett hangulatra.
  A kanadai death metal mészárszék nem totojázott, rövid beállás után a 2006-os album legütősebb nótája, a Like Angels Weeping (The Dark) lengette meg a hajakat, rögtön utána pedig a Let Them Burn pusztított. Iszonyatosan nagy elánnal robbant a színpadra a csapat, bemozogták annak utolsó szegletét is, egész kiállásukon és összmunkájukon látszódott a komoly összeszokottság és a rutin.
  
  A program nagyjából fedte a januárit, azaz mondhatnánk, hogy a szokásos. Az utolsó 3 album leghúzósabb tételeit válogatták össze, és kíméletlenül bemozgatták velük az egész nézősereget. Azok az iszonyat szélvész tempók, amiket a The Resurrected-ben vagy az Ambassador Of Pain-ben szolgáltatnak, a Crippled And Broken és az As I Slither tonnányi súlyossága, a Where The Enemy Sleeps és a Serenity In Fire elképesztően fogós dallamai, a Manipulator Of Souls és a Shadows And Dust brutalitása, valamint az ezekhez kapcsolódó extázisszerű hangulat szerintem minden jelenlévőben kitörölhetetlen nyomot hagyott. Különlegességnek talán csak a Beyond Salvation számított a Shadows And Dust lemezről és az 1999:6661:2000 címet viselő nóta a The Prophecy-ről, természetesen ezeket is nagy üdvrivalgás fogadta. A végére a Face The Face Of War adott még egy óriási hangulati pluszt, a To Reign Again erejéig tartó ráadás pedig még utoljára mindenkiből kihozta a vadállatot tombolás és üvöltözés/hörgés képében.
  Mindenki tudta, hogy azt a bizonyos januári koncertet nehéz lesz überelni, hiszen az év egyik legütősebb buliját láthattuk akkor a Kataklysm-től. Szerintem mindenki megelégedett volna azzal, ha egyszerűen csak megismétlik a legutóbbi előadást, de ha az év eleji koncerten a plafont rugdosta a fenomenális hangulat, akkor itt egyenesen az egeket! Nagyon nehéz szavakat találni, még mindig a hatása alatt vagyok...
  
  Az egykori basszusgitáros, Maurizio Iacono elsőrangú frontemberré nőtte ki magát. Az még hagyján, hogy élőben is nagyon jól hozza a hörgés/károgás váltásokat, de nekem különösen tetszett, ahogy a dalok tartalmát, a mondanivalóját is „eljátssza”: széttárt karokkal térdre borul, a kezeivel gesztikulál, avagy csak egyszerűen az arcán tükröződnek a lélekölő érzelmek. Maurizio mindent megtett, hogy átültesse ezt a remek hangulatot mindenkibe, legalábbis közvetlenül beleüvöltötte a sorokat mindenki arcába, és ez persze viszont is működött. Az egész első sor már félig a színpadon nyomorgott, ment a folyamatos hajlóbálás és léggitár, de hátul is olyan nyomulás volt, hogy a kontroll ládákba kellett kapaszkodni, sőt az egyik már szinte a színpadra is be lett tolva.
  
  Jean-Francois Dagenais is félig extázisban headbang-elte végig a koncertet, hol itt hol ott bukkant fel a deszkákon, és szemet gyönyörködtető új gitárján hegesztette a hol brutális, hol extradallamos riffeket. Stephane Barbe basszeros talán a leggyengébb pont a csapatban, nem egy kifejezett tehetség, viszont ő is nagyon él a színpadon, és remekül dolgozik össze a társaival. A korábban mindig jólfésült, nyalka Max Duhamel viszont bedurvított a kinézet tekintetében: pofás Kerry King-szakállat növesztett, ujjatlan pólója pedig feltárta súlyos tetkóit a karján. Játékában azonban nincs mit bedurvítani, hiszen már így is olyan embertelen tempókat tud diktálni, hogy az ép ésszel alig felfogható...! Mindezt pedig olyan könnyed testtartásban és lazán képes szolgáltatni, hogy az már tényleg élményszámba megy. Max tipikusan az a dobos, akinek az ultrabrutális dobtémák mellett van érzés is a játékában, pontosan tudja, hogy a legjobb hatás eléréséhez mikor mire van szükség, szóval nem dobolja széjjel a dalokat, képes akár sima 2/4-et is leütni, ha azt érzi a legmegfelelőbbnek. A dobok mögött teljhatalmú Max viszont nem csak a bandájával, hanem magával a közönséggel is együtt él, a precíz tempók mellett képes még a sorokat is együtt énekelni a rajongók szemébe nézve, ez tényleg fantasztikus élmény volt!
  
  Valószínűleg vannak néhányan, akiknek hiányoznak a setlist-ből a legkorábbi Kataklysm dalok, de szerintem illúzióromboló lenne az erőltetés, Maurizio nem is tudja ezeket elhörögni. Ráadásul fogósságban is legyűrik őket a 2000 utáni dalok. A Shadows And Dust Serenity In Fire In The Arms Of Devastation trióról viszont akár az összes számot is lenyomhatnák, hiszen gyenge nótákat ezeken nem találni, sőt! Az Illuminati és a Road To Devastation így is kimaradt a programból, a papír szerint ezek csak akkor kerülnek sorra, ha a Behemoth nélkül lépnek fel, főbandaként. No és arról már ne is beszéljünk, hogy ugye 2008-ban jön a Prevail lemez. Húúú, mi lesz itt...!
  Jellemző a Kataklysm tagok mentalitására, hogy a koncert után az egész banda testületileg kivonult a pultokhoz, és egy sör mellett vidáman beszélgettek, dedikáltak, fotózkodtak bárkivel. Mindenkinek elismételték, hogy mennyire hálásak a koncerten való megjelenésért, láthatóan jól érezték magukat a rajongók társaságában, még akkor is csak mosolyogtak, amikor vagy ötödszörre sikerült használható fotót készíteni velük. Szóval példaértékű hozzáállással rendelkezik a csapat akár a színpadon, akár azon kívül.
  (M.)
  
  A lengyel Behemoth lett végülis az este főzenekara, és Nergal-ék egy jó bő órában zúzták el a programjukat. Az este folyamán a legtöbben a Kataklysm-re voltak kíváncsiak, a lengyelek produkcióját már kevesebben nézték végig, és a hangulat sem volt olyan kirobbanó, mint a kanadaiak pusztításán. A jó számok, a remek hangzás, és a profizmus a Behemoth koncertet is jellemezték, így nem lehetett okunk a panaszra. Az 1991-ben alakult Behemoth szélvészgyors és komplex témákban gazdag death/black metalt játszik, amelyben az utóbbi lemezeken már a death metal hatás dominál, és ezek mellett egyéb stílusok is felfedezhetőek sokrétű muzsikájukban. A látvány sem volt utolsó a koncerten: Nergal felöltötte díszes páncélját, és az egyik szerzeménynél egy, a videóklipből már ismerős maszkban hörögte el a dalszöveget. Remekül válogatták össze az eljátszott számaikat: a zenekar pályafutásának szinte minden korszakát felölelte a program, gyors darát, középtempós számot és egy vicces feldolgozást is játszottak a Kultiplex színpadán. Utóbbi a koncertet záró I Got Erection volt a Turbonegro-tól, ami kellemes lezárást nyújtott a brutális death/black metal koncertnek. A The Apostasy című új album (Rome C.E 64, Slaying The Prophets Ov Isa, Prometherion, Christgrinding Avenue) és az előző Demigod dalai (Demigod, Conquer All, Sculpting The Throne Ov Seth, Slaves Shall Serve) mellett olyan régi szerzemények is elhangzottak, mint a From The Pagan Vastlands a Sventevith-ről, a Decade Of Therion és a Chant For Eschaton 2000 a Satanica-ról valamint az Antichristian Phenomenon és a Christians To The Lions a Thelema.6-ről. A zenészek higgadt precizitással adták elő a komplex számokat, kicsivel több interakció nem ártott volna a közönséggel, mert így a hangulat elmaradt a Kataklysm koncert önfeledt, felszabadult tombolásától. Mindent összevetve egy jó Behemoth koncertet élvezhettek végig a Kataklysm után még a koncertteremben maradó metal rajongók, de ezen alkalommal tényleg nem ők voltak az este fénypontja.
  (B.)
  
  Ez az este felejthetetlen volt számomra, és szerintem sok más jelenlévő számára is. Az Aborted sikeresen beizzította a nézősereget, a Kataklysm pedig az év egyik legsúlyosabb fellépését produkálta. Hogy a januári vagy a mostani koncertjük volt-e jobb, azt mindenki döntse el maga, szerintem mindkét alkalommal irdatlan pusztítást hajtott végre a kanadai mészárszék, a mostani buli talán egy hajszálnyival jobban megfogott. Szegény Behemoth ezek után nem tudott az én szememben maradandót alkotni, szerencsésebb lett volna, ha a még a kanadaiak fellépése előtt tudták volna kimutatni az erejüket. Egy azonban biztos: ha a tagok ígérete szerint a Kataklysm jövőre is koncertezik nálunk az addigra megjelenő új lemezzel, én biztosan ott leszek. Tegyetek így Ti is!
  (M.)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: