szerző: Millenáris.HuAz Építészet Hónapja 2007. - Revealing Chicago fotókiállítás és Terry Evans légifelvételei 2007. október 10.–november 4. Budapest - Millenáris Teátrum Piros-Fekete Galéria– Budapest (II. Kis Rókus u. 16-20.)
Terry Evans 1978-ban kezdte felfedezni a prérit a Kansas állambeli Salina városában. Azt gondoltam, hogy mindent, amit tudni akarok, megtalálom az embereket fényképezve, de hirtelen elkezdtem meglátni a talpam alatt rejlő komplexitást emlékezik vissza. 1989 és 1994 között többször felszállt a magasba, hogy feltárja a prérin hagyott emberi nyomokat: mezőket, farmokat, olajszivattyúkat, temetőket, és a vidéki táj más-más elemeit. 1994-ben Chicagóba költözött, és elkezdte fényképezni a Field Múzeumban található Joliet-gyűjteményt. A préri felfedezését a prérik élőlényeinek korábban, a XIX. században gyűjtött mintái: növények és madarak fényképezésével folytatta. A Revealing Chicago című kiállítással utazása a városi prérire vezetett. Ahogy ő magyarázza: Amikor fentről nézem Chicagót, olyan, mintha derékmagasságból nézném a prérit határtalan sokszínűségét, komplexitását és összekapcsolódását.
Chicago
Chicagónak a világ vezető nagyvárosai közé történő emelkedése egyáltalán nem volt egyértelmű. A város egy sáros, barátságtalan mocsárból született. Még az egyik legnyilvánvalóbb értéke, a Nagy-tavak közelsége is veszélybe került: a kikötőt elzárta egy hatalmas homokföveny-torlódás.
Mégis, Chicago lakossága ami 1848-ban csupán húszezret számlált a XX. század elejére egy millióra nőtt, felülmúlva New York kivételével az összes amerikai várost. Ezzel Amerika második legfontosabb nagyvárosává vált. A XX. században, ahogy Chicago megérett, letisztult, kifinomult, és külvárosai kialakultak pár jelentős akadály ellenére a világ egyik legnagyszerűbb régiójává lett.
Terry Evans különleges képei a jelent ábrázolják. A város első százötven évének kulcsfontosságú leckéi azonban sokat elmondanak arról, hogy Chicagónak hogyan kell terveznie a következő száz évre.
Az a tény, hogy emberek milliói viszonylagos közelségben élnek egymáshoz, hatalmas gazdagságot eredményezhet, de logisztikája így is rémisztő lehet. Bár a kolera elmúlt, a nagy közlekedési forgalom nem. A XIX. században Chicago majdnem belefulladt a saját szennyvizébe. A XXI. században az adatok azt mutatják, hogy a régió lakói belefulladhatnak a gépkocsik által kibocsátott gázok mennyiségébe. Ez a régió, amely annyira függ a gépkocsiktól, egészen jól működött 50 évig. De ha még egymillió autó kerül az utakra és ez vár a chicagói régióra a 2030-ra szóló előrejelzés szerint , az utak és az autóutak, amelyek ezt a régiót összetartják, a szennyvíztől eldugult Chicago-folyó modern megfelelőjévé válhatnak.
Vajon Chicago mai lakóiban megvan-e az előrelátás és a politikai elhatározás, hogy egy jobb jövőt építsenek? Hogy továbbra is előnyt kovácsoljanak Chicago elhelyezkedéséből, amelyből kifolyólag a város az Egyesült Államok főbb útvonalainak kereszteződésében, és a világ keleti és nyugati kapujában fekszik? A városi vezetés folyamatos előrelátásával befolyásolja a város és a régió jövőjét. Kulcsfontosságú pillanatokban olyan közös döntéseket hoztak, amelyek megváltoztatták a város fejlődésének ívét. Ugyanígy volt a tóparttal. Már az 1830-as nagymértékű chicagói földszerzés idején is volt a városi hivatalnokoknak egy olyan elképzelése, hogy a tópartot köztérnek őrizzék meg.
Montgomery Ward iparmágnás volt annyira elszánt, hogy folyamatosan bepereljen mindenkit, aki meg akarta akadályozni, hogy a tópart szabad maradjon. A modern tervezés egyik nagyszerű vívmányaként Daniel Burnham, a híres amerikai építész és a Gyönyörű város elképzelés szülőatyja, az egész tópartot egy különleges látomás részeként beleszőtte abba a tervbe, amelynek kivitelezése Chicagót egyszerre tette funkcionálissá és csodálatossá. Vajon a chicagói régió a város és külvárosai tud-e egy ahhoz hasonló látomással és felvilágosult tervezéssel részt venni a XXI. századi növekedésben és fejlődésben, mint amilyennel korábban egy mocsarat nagyszerű metropolisszá változtatott?
Terry Evans Chicago városáról készített portréja jól visszatükrözi a régió kényelmetlen kapcsolatát a természetes környezettel a folyamatos csatározást, ami Illinois északkeleti részének ökológiája és az itt élő, a környezetet megszelidíteni és átváltoztatni akaró emberek között zajlik.
A fontos élőhelyek elfoglalása folytatódni fog, legalábbis a földhasználatban és a közlekedés szabályozásában bekövetkező drámai változások nélkül. A földhasználat és a közlekedés jobb koordinációja, a meglévő tranzitállomások körüli fejlesztés, a tömegközlekedésre irányuló nagyobb mértékű befektetés és egyes városrészek átalakítására történő fókuszálás ettől eltérő fejlődési mintákhoz vezethet, mintegy háromszáz négyzetmérföld nyílt teret hagyva a fejlesztésnek.
A régió fejlődik. Terry Evans fotói elképesztő mértékben ragadják meg a régió fejlődésének dinamizmusát. A polgárok vagy ellenőrzésük alá vonják a változást, vagy pedig csak hagyják, hogy megtörténjen. Chicago történelme azt sugallja, hogy nemcsak a múltban tudott egy reménytelen mocsarat a világ egyik legnagyszerűbb metropoliszává emelni a jövő iránt érzett felelősség.
Megnyitó: 2007. október 9., kedd, 18:00 Megnyitja: April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete
11:57
