hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [fesztivál]  2007. október 4. csütörtök   15:16
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Budapest Gitárfesztivál: Tommy Emmanuel, Friend ´n Fellow, Ripoff Raskolnikov
2007. augusztus 25. Petőfi Csarnok

  Kellemes nyárvégi estén, korunk egyik legnagyobb és leginkább akusztikus gitárosaként ismert Tommy Emmanuel látogatott el immáron harmadszor kishazánkba, aki ez alkalommal is elvarázsolta, lenyűgözte a hazai publikumot.
  
  Minden feltétel adott volt, hogy nagyon jól süljön el ez a rendezvény. Kiváló nyáresti idő, szombat, hatalmas tér barátságosnak vehető árak, kiváló hangosítás és akusztikus-gitárcentrikus előadók, a jobbik évjáratból. Tehát minden rendelkezésre állt, hogy egy kiváló eseményen vegyünk részt, sőt a csillagok állása is adott volt ahhoz, hogy remekül érezzük magunkat, csak a közönség nem erőltette meg túlságosan magát, ennek ellenére hozzá kell tennem, hogy az ülőhelyek 85-90%-nak akadt gazdája.
  
  Nos a szombati gitárfesztivál szeánszát a kiváló Ripoff Raskolnikov szóló fellépésével kezdtem. És talán nem is véletlen, mert Ripoff Raskolnikov egyik legjobb blues-gitáros, aki majd 20 éve fellép kis hazánkban. Kevés kilátással és néhány minőségi albummal a háta mögött: 20th Century Blues Band Live, Wear And Tear, Alone And Acoustic, Lucid Moments, Everything Is Temporary. Ripoff Raskolnikov leginkább világfi, aki olyannyira osztrák, mint magyar, de leginkább a tengeren túli. Az általa játszott blues több mint blues. Hiteles, egyéni, meggyőző, akinek előadása lebilincselő tud lenni mindamellett, hogy a jól bevált Mississippi blues mellett ott volt a sokak által kedvelt balladái, Tom Waits-es szelleme. Egy szál gitár, szerény blues brothers-es elegancia és tökéletes melankóliával fűszerezett játéka nagyban fémjelezte és meghatározta ez alkalommal is Raskolnikov-ot. Szerintem nem is kell ennél több egy szóló előadónál. A következő fellépő, a Friend ´n Fellow duó most sajnos nem hagyott mély nyomokat bennem. Talán majd legközelebb. De az est csúcspontja a kivételes muzsikust, Tommy Emmanuel igen. Őt tényleg látni kell, ha nem másért, akkor a technikailag a magas szintű példaértékű játékáért és szórakoztató előadásáért, aki fél kilenc körül lépett reflektorfénybe gitárjai és remek dalai társaságában. Nem tudom, hogy Tommy Emmanuel-ről mi jut eszébe a nagyközönségnek. Sejtem viszont, hogy ugyanaz, mint nekem. Emmanuel alapból egy nagyon kedves és nagyon varázslatos személyiség, aki nem is akármilyen akusztikus gitáros. A legjobb! Showman, énekes, aki észrevétlenül varázsolja ki hangszeréből a gyönyörű melódiákat. Nem különben észontó az a játékmód és az a technikai tudás, amellyel nagyon sokunk elismerését kiváltotta. És tényleg nem volt véletlen, hogy immár harmadik alkalommal is oda tudta ragasztani nagyszámú rajongóját, tisztelőjét a székéhez. Tényleg nem lehet szavakat találni erre az Emmanuel-féle csodára, a kreatív, ötletes játékára.
  
  Nem kellett messzire mennie, mert a kezdő dalaiban már olyan ismerőssel is találkozhattunk, mint a Medley, ezt a dalt nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatni egy Emmanuel-rajongónak. És a felhangzó Beatles Medley blokkját sem, ami hamisíthatatlanul pont úgy hangzott el, ahogy azt még Lennonék se gondolták volna. Igazából Emmanuel jól tudta, hogy ezzel a blokkjával még több hódolót és lemezvásárlót fog magának szerezni igaz, nem bármi áron. És azt is pontosan tudja, hogy a mai napig sokak kedvencének nevezett Beatles-dalok beválasztásával tényleg jó üzletet csinál. A büfék varázsütésre kiürültek, és minden tekintet Emmanuelre vetődött. Hallgattuk őt és figyeltük játékát - noha a köztünk lévő kordonos távolság igazából nem nagyon tette ezt lehetővé - fürkésztük őt, mintha meg tudnánk fejteni a játéka titkát. Ő tudja és mi is, hogy mi mindössze műkedvelőként, rajongóként, esetleg tisztelőként voltunk jelen ezen a harmadik fellépésén. Emmanuel esetében nem lehet rosszul dönteni, mert minden egyes produkciója tényleg egy kagylóba rejtett gyöngyszem.
  
  A harmóniái hamisíthatatlan tisztasága a Those Who Wait, And So it Goes és a Padre estében nagyon is kihangsúlyozódott. Vagy épp a vidámabb hangulatú Mombasa dalánál mosolyogtunk egy jót - de hallgassátok csak meg ti is e dalokat. Emmanuelnek szerintem nem is tudtunk volna mutatni olyan helyet a gitárján, amelyet ne tudott volna valamilyen módon megszólaltatni. Ha kellett, dobolt gitárján, hozta a ritmust lábával, és mint ezer ujjú formálta hangokat. Erre legjobb és leglátványosabb példa a Percussion és az Initiation dalai voltak, ahol még egy dobos drótseprű is előkerült hangsúlyozom nagyon mókás és szórakoztató volt ez a percekig tartó jelenet. Vagy egy másikban, ahol csak úgy szimplán lenyomta a Guitar Boogie-ját, kezei követhetetlenül járták a rock and rollt. Majd újra meggyőződhettem róla, hogy milyen kiváló énekhangja van, de nem a country mélységű Merle Travis Nine Pound Hammer-ben jött elő, hanem az érzelgősebb dalainál. Emmanuel garantáltan társasági ember és showman is egyben, aki az első perctől kezdve az utolsóig le tudta kötni a közönségét. Igaz, a mostani fellépésén kevesebb humorral és átkötő szöveggel fűszerezte meg az öreg rutinos róka, kinek játéka most is könnyed és briliáns volt, pont úgy, mint a Michael Johnson vagy Chet Atkinsé vagy esetleg Jerry Reed-é. Nem kellett újra csalódnunk a gitáros géniusz produkcióján, hisz várható volt, hogy ez a fellépése is jól sül el. A befejező aktusnak a Summer time-ot hallhattuk a Friend ´n Fellow duóval kiegészülve. Ehhez már semmit sem szeretnék hozzátenni, illetve csak még annyit, hogy Tommy Emmanuel-t következő fellépését is meg kell nézni.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2020. június 8.
Black Veil Brides a Budapest Parkban
2020. június 17.
Hey, June!
2020. június 19.
Bonnie Tyler koncert jövőre a Barba Negra Track-ben
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Myrath, Eleine
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves
Marko Hietala, Oceanhoarse
Dream Theater
Darkest Hour, Fallujah, Bloodlet, Une Misére, Lowest Creature
Vinnie Moore
Sabaton, Apocalyptica, Amaranthe
Maxxwel, CoreLeoni
 kiemelt 
Richie Kotzen 2021. Budapest
  
A 2017-es Salting Earth után idén februárban új lemezzel jelentkezik Richie Kotzen

Sons Of Apollo 2021.
Loudness 2021. DURER KERT
Carl Palmer’s ELP Legacy az A38-on
Joe Satriani a Barba Negra Track-ben
 friss hozzászólások 

Elkészült a MegaHertz első albuma (1)
Exopop: A szakadék mélyén (1)
Végighallgatható a Lemurian Folk Songs új lemeze (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 nergal    cowboys & aliens    opera    withem    the mahones    abnormality    sziget 2013    odett és a go girlz    jonah hill    tony blair    hipno5e    shining    limp bizkit    ha/ver    checkpoint charlie    leander rising    helstar    agregator    eddie vedder    falka     zoolander 2    dilis szerelem    october    miserium    olimpia  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2020 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!