előzetes [koncert] 2007. szeptember 30. vasárnap 16:48
nincsen hozzászólás
szerző: BandiCarl Palmer Band újra Budapesten 2007. október 14. Budapest - A38
2007. október 14-én újra Budapestre látogat az Emerson, Lake and Palmer nagyszerű dobosa Carl Palmer. A Dobosok Dobosa az A38 hajón lesz hallható, ahol saját zenekarával lép ismét a magyar közönség elé.
A zenész családból származó, 1950-ben Birmingham-ben született Palmer már 14 évesen különböző zenekarokban játszott, 16 évesen pedig Chris Farlowe-val zenélt a Thunderbirds-ben. Farlowe segítségével kezdte kifejleszteni a csak rá jellemző dobolási stílust. A bandának nem más, mint Mick Jagger volt a producere. Ám Jagger ide, Jagger oda, a zenekar nem produkált átütő sikert, így Palmerünk nem sokáig maradt a zenekarban, a következő állomás a The Crazy World of Arthur Brown nevű zenekar volt, mely a Fire című slágerrel vált híressé I am the God of Hellfire. A karizmatikus egyéniségű Palmer azonban rosszul viselte, hogy háttérbe van szorítva, és mindenki arra figyel ahogy a nagy rock n roll show csúcspontján Arthur Brown azbeszt kezeslábasban felgyújtja magát. Így emlékszik vissza Palmer ezekre az időkre: „Nem tudom, milyen volt a közönség. Nem láttam belőlük semmit. Túl sok álarcot viseltem, túl sok stroboszkóp lámpa volt, igen nehéz volt bármit is látni. A közönség teljesen más volt, mint a mai, és egy olyan látványos előadóval egy zenekarban, mint Arthur, az embernek esélye sem volt.() A közönség reakciója teljes egészében Arthurnak szólt. Így aztán zeneileg a háttérbe szorultam. Az emberek tapsoltak, amikor Arthur felgyújtotta a tűzoltósisakját. Ha én csináltam valami jót, nem tapsoltak. Gondolhatja, nem volt túl jó.” (Circus Magazine 1972)
Így egy éjjel lelépett a gitáros Vincent Crane-nel, és Nick Graham-mel (basszusgitár, ének) közösen megalapították az Atomic Roostert, ami bizony a hatvanas-hetvenes évek kőkemény rhythmn blues csapatává nőtte ki magát. Két daluk, a Tomorrow Night és a Devil´s Answers is sikerszám lett. Ezt azonban Carl nem várta meg, mert egy nap telefonhívást kapott Keith Emersontól melynek következménye a progresszív rock alapvetése az Emerson, Lake and Palmer lett.
Mindhárom tag jelentős együtteseket hagyott a háta mögött. A billentyűvirtuóz Keith Emerson a Nice lelke volt, Greg Lake pedig King Crimson királyi udvarában zenélt. A zenekar már megalakulásakor supergroupnak számított. Első fellépésük 1970-ben a Wight szigeti fesztiválon több mint félmillió ember előtt igazán nagy durranás volt. Úgy lettek híresek egycsapásra, hogy még lemezük sem volt.
A zenekar legütősebb albumait a hetvenes évek első felében készítette, amivel Yes és a Jethro Tull mellett kíméletlenül bevéste nevét a brit progresszív rock történetébe. A banda 1979-ben feloszlott, Palmer létrehozta a rövid életű saját zenekarát a PM-et, majd 1981-től a nagy sikerű Asia-ban folytatta pályafutását.
Az Asiaval összesen négy lemezt adtak ki, melyeken olyan slágerek szerepeltek mint a Heat of the Moment; Only Time Will Tell ; Sole Survivor; Don´t Cry vagy a The Smile Has Left Your Eyes.
”Egyediek voltunk”- emlékszik vissza Palmer. „Az Asia angol rockzene volt, a technikás fajtából. Kifinomult rock, dallamokkal és kislemez-sikerekkel ötvözve. Akkoriban ez tabunak számított. És ma is igen ritkán hallani ilyet.” (David Harris: Carl Palmer Biography 2006)
Palmer 1991-ben kiadott egy dupla antológiát melynek címe Do Ya Wanna Play, Carl melyen Palmer legjobb felvételei szerepelnek az Atomic Roosterel, az ELP-el és az Asia-val valamint hallhatók rajta addig ki nem adott saját szerzemények.
Ugyan ebben az évben újra összeállt az ELP, két album erejéig és egészen 1998-ig együtt zenéltek és turnéztak.
A legendás dobos ekkor szólókarrierbe kezdett. 2003-ban kiadta első önálló lemezét a Working Live: Volume 1-t, majd 2004-ben a Working Live: Volume 2-t.
Palmer játékát hallgatni-látni mindig nagy élmény. Amellett, hogy zseniális dobvirtuóz, aki gyorsaságával, pontosságával és dobtechnikájával elvarázsolja a közönségét, showelemeket sem nélkülöz előadása. Klausztofóbiája biztos nincs az öregnek, mert minden oldalról dobokkal veszi körül magát, amivel viszont nem húzódik meg szerényen a háttérben, hanem a színpad közepén terpeszkedik önnön jelentőségének teljes tudatában. Már az ELP is híres volt showelemeiről, Emersonnál gyakran előkerült az ostor is, ha az orgonájáról volt szó, de nem maradhatott el a forgószínpad sem, aminek segítségével Palmer dobszólói közben hírtelen a közönség orra elé került.
Az A38 hajón október 14-én Muszorgszkij Egy kiállítás képei-nek legendás ELP átiratát hallgathatjuk meg Carl Palmer és az ő tehetséges zenésztársainak előadásában. Emellett még egyéb ELP kötelező tanulmányt is hallgathatunk. Jó szórakozást!
Jegyár elővételben: 5500 Ft A fellépés napján: 5500 Ft