lemezajánló [nagylemez] 2007. szeptember 27. csütörtök 14:27
nincsen hozzászólás
szerző: Amy KateGarbage – Absolute Garbage Warner Music
A Garbage 1994-ben alakult, és az azóta eltelt több, mint 10 év alatt olyan sikeres lemezeket tudtak maguk mögött, mint a Garbage, a Version 2.0, a Beautiful Garbage és a Bleed Like Me. Ám 2005-ben úgy döntöttek, szünetet tartanak, és ezzel egy időben a zenekar feloszlásával kapcsolatos pletykák is szárnyra kaptak. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy azóta nem is hallattak magukról, ugyanis idén kiadtak egy válogatáslemezt, rajta egy teljesen új dallal.
Az album18 olyan dalt tartalmaz, amik közül a legtöbb igazi Garbage sláger, ám számos dal csak kevésbé ismert, sőt a Tell Me Where It Hurts-öt korábban nem is lehetett hallani, ugyanis kizárólag e album számára rögzítették. A dalok a korábbi albumaik megjelenésével azonos kronológiai sorrendben helyezkednek el, ami azok számára nyújthat segítséget, akik még csak most ismerkednek meg a Garbage történetével.
A banda több mint 10 millió eladott lemezzel büszkélkedhet, és ez főleg az első két albumnak köszönhető. A Garbage hozta meg számukra az igazi sikert, míg a Version 2.0 világszerte ismertté tette őket, és egy stabil rajongótábort is szerzett nekik. Ezek után nem meglepő, hogy a legtöbb dalt ezekről az albumokról válogatták, tudatosan, hiszen ez a lemez nem lenne az igazi olyan dalok nélkül, mint a Stupid Girl, Shut Your Mouth, Bleed Like Me, vagy a személyes kedvencem, az I Think Im Paranoid.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy azok a számok sem lettek elfeledve, amelyek nem jelentek meg egy Garbage stúdióalbumon sem. Ilyen a The World Is Not Enough, ami a 18. James Bond filmzenéje volt, valamint a #1 Crush, ami a Rómeó és Júlia című filmben hangzott el.
A lemez különlegessége, hogy nem csak egy CD-nyi Garbage slágert tartalmaz, hanem egy bonusz CD-t is, tele remixekkel, U.N.K.L.E. (The World Is Not Enough), Todd Terry (Stupid Girl) közreműködésével, valamint a zenekar is feldolgozott egyet a saját dalai közül (Bad Boyfriend).
Láthatóan kevesebb dalt használtak fel a későbbi albumaikról, mindössze ötöt, de ennek ellenére is tisztán látszik a zenéjükben bekövetkezett változás, fejlődés, ahogy egyre inkább a pop irányába mozdultak el. Ám az előbb már említett Tell Me Where It Hurts ékes példája annak, hogy még egy ilyen hosszabb hiátus után is mennyi remek ötlettel tudtak előrukkolni, és még mindig jelen van a Garbage-re oly jellemző pop-ot és rock-ot keverő stílus. És talán közel sincs vége a zenekarnak