lemezajánló [nagylemez]  2007. szeptember 12. szerda   16:30

nincsen hozzászólás

  Ha valaki a hazai HC vonalon otthonosan mozog, talán nem ismeretlen számára a Mélypont zenekar neve. Aki meg most találkozik velük először, azoknak azt kell tudni, hogy a csapat 2001-ben alakult Nagykanizsán, és bár az eredeti felállásból már csak ketten vannak (Dominkó Krisztián és Halász Márk), a tagcserékkel együtt a stílus is formálódott, változott: újabb és újabb elemek, hatások épültek be a zenébe.
  Ez egyébként látszik (ill. hallatszik) is az albumon, nem lehetne egyértelműen a Hatebreed / Sick Of It All -féle beton-hácé vonalba sorolni a bandát, hiszen thrash és death metalos, modern- és numetalos, de még némi metalcore-os elemek is fellelhetők a számokban. Mindezzel összevetve, illetve a jobbára extrém énekstílus miatt talán valamelyest a Converge brutalizálásához áll legközelebb a Mélypont világa, ha valaki esetleg mindenképp el akarná helyezni a palettán.
  
  A Félálomban kezdéséről kapásból a Dark Angel Older Than Time Itself ugrott be nekem (emlékszik még valaki rá? Micsoda bődületesen jó thrash banda volt Gene Hoglan-nel!), érdemes megfigyelni a finom basszusfutamokat a súlyos riffek mögött, és a dobos díszítéseit. Már innentől látszik, hogy nem egy pőre HC ősdurvulatot fogunk kapni, hanem ennél jóval finomabb megoldásokra számíthatunk. De mielőtt átesnénk a ló túloldalára, és valami öncélú Meshuggah-s matekozásra számítanánk, a pusztító thrash/hardcore riffek azért visszakalapálnak az eredeti kerékvágásba. A szövegmondós ének szerintem nem illik bele ebbe a számba, ez itt nem igazán jön be. Az ezt felváltó acsarkodás viszont már sokkal jobban belesimul a durva zenébe.
  A szélvészgyors és változatos thrash száguldásokat betonba döngölős HC témák váltogatják. Sőt, még egy olyan kiállást is kapunk, mint ami a Kataklysm Where The Enemy Sleeps dalában hallható. Pusztítás felsőfokon! De már ez az első szám is megmutatja, hogy mennyire változatos, stílushatárokat nem ismerő módon szemezget a Mélypont az Utolsó Remény albumon. A dalszöveg alapján vizuálisan ehhez a nótához olyan képi világot (vagy ha úgy tetszik: videoklipet) tudok elképzelni, ami az ´50-es években az ávósok ténykedését mutatja be (elhurcolás, kínzás, amely testet-lelket szétroncsol).
  
  A Mással Vagy is jó kis thrash-es futamokkal operál, itt az artikulátlan üvöltözés miatt a szöveget egyáltalán nem lehet érteni. Ez amolyan Converge-es vonás, engem kissé zavar. De ha szándékosan akarták a srácok az éneket ennyire extrémre venni, akkor jól csinálták, ezesetben csak az én fülem nem fogadja be úgy, ahogy azt kellene. Elég változatos témákat kapunk ebben a dalban, A technikás száguldások mellé még egy kis Maiden-es galoppozás is befér, no és ne feledkezzünk meg a kegyetlenül jó gitárszólókról! Az első amolyan Slayer-es vijjogás és tekerés, a második szóló viszont a korai Metallicára jellemző agyassággal és technikával van felépítve, szép munka! A refrén kicsit elvont hangulatú, van benne egy csipetnyi Fear Factory utánérzés, itt viszont jól veszi ki magát a normál szövegmondás.
  A harmadik dal, amelyik a Hatodik Érzék címet viseli, egy rap-es, numetalos jellegű nóta, nekem a Machine Head The Burning Red korszakát juttatja eszembe. Bár sok ellenséges kritikát kapott, nekem mégis bejön az említett lemez hangulata és néhány szám róla, szóval a Mélypont dalával sincsenek fentartásaim: fordulatos, élvezetes tétel az albumon. Itt minden vokálstílus képviselteti magát, amellyel a lemez folyamán operál a Mélypont. Ezúttal is többféle stílust kombinálnak, a már említett egymásnak felelgetős rappelés-üvöltés mellett megtalálható a HC-s súlyosság, a Slayer-es szólók, olyan fogós és ügyes kis megadallamos témák, amellyel mostanában a Trivium operál, sőt még némi grind tempót is bevállal a dobos. Remek szám!
  
  Az Elveszett Vagyok talán nem olyan elsőre ható nóta, mint a korábbiak, ennek oka, hogy kicsit komplexebb, bonyolultabb ritmusokból építkezik. A technikás, fifikás játék talán a leginkább itt mutatkozik meg. A modern, talán még progresszívbe is átcsúszó elemek mellé a végére még némi old school thrash középtempózást is hallhatunk.
  A dal kapcsán meg kell jegyeznem, hogy teljes szívemből gyűlölöm, a legnagyobb bandák leghíresebb számainál is, amikor egy dal a végén egyszerűen csak elhalkul. Mégpedig azért, mert szinte kivétel nélkül ilyenkor hallhatók a legízesebb témák, gitárszólók, stb., aztán szép lassan megszűnik minden, és találd ki magad, hogyan folytatódott az a jó kis téma... Ahogy egy ütős kezdés, úgy egy hatásos, ötletes befejezés is fontos, a Mélypont ezen számánál például még épp hallom, ahogy pár változatos pörgetést próbál belevinni Kovács Dániel dobos, de kíváncsi lennék, hogyan alakulna ennek az egésznek a végkifejlete.

  Rövidke kis 2 perces dal az Összedőlt Minden, de zeneileg az újkori Kataklysm-ra jellemző skandinávos dallamossággal felvértezett atom-death metalos témával állunk szemben. A magasabb tartományokba merészkedő sodró death riffek és a Parkinson-kóros módon taposott lábgép valóban a kanadai death metal mészárszék vonásait hordozza magán, viszont az rappes-szövegmondós ének egy másik oldalról is löketet ad a dalnak. Itt az acsarkodás nem kap szerepet, de nem is hiányzik. Zúzós, elsőosztályú koncertnóta ez a szám.
  Bár a Mélypont alapvető stílusához nem illeszkedik, de úgy látszik a Kataklysm mégis hatást gyakorolt a zenekar death metalos szekciójára, ugyanis a következő nóta, a Hol Vagy Ember? indításában meg a kanadaiak The Night They Returned dalának egyik témája sejlik fel. Jó kis old school thrash horzsolások váltakoznak ebben a dalban, a szólómunkára a Testament-es Alex Skolnick is elismerően csettintene. Az eddigi durva reszelések és acsarkodások után meglepően veszi ki magát a lassú, akusztikus rész és a baljós hangulatú szövegmondás. De mindez az album változatosságát, sokszínűségét erősíti, szóval ez is jó megoldás. Az üvöltözés megvalósítása viszont továbbra sem nyerte meg a tetszésem.
  
  Levezetésként, illetve a lemezen (...) névvel jelölt részben tovább folytatódik az előző dalban már megismert akusztikus téma, remekbeszabott akusztikus összjátékot kapunk itt, egy újabb arcát ismertük meg a zenekarnak. Kb. olyan jellegű kis csoda ez a betét, mint az első Annihilator lemezen a Crystal Ann.
  Ha A Démonok Jönnek... címet viseli az a dal, amely a Nagykanizsa Demons amerikai futball csapat hivatalos indulójának lett deklarálva. Rap-es, HC-s jellegű tombolós nóta, az egyik leghatásosabb a lemezen. A csapat játékosai is részt vesznek a csordavokálokban, szóval van egyfajta koncerthangulata ennek az előadásnak.
  Finom basszusintroval indul A Másik Part című dal, amelyet néha felvált a tömény durvulat. Kifacsart rimusú HC/metal alkotás, beteges szólóval. A végére egy kis klasszikus thrash-elés belefér, mindenki szétcincálja a hangszerét/hangszálát, és így zárul a lemez.
  
  Magazinunk ehavi feladványa: hány híres zenekarnevet rejtettünk el a szövegben? Sokat, bizony! Mindezt lehet úgy értelmezni, hogy a Mélypont ötleteit a fenti bandák munkásságának jobb pillanatai táplálták, de én inkább abban az értelemben vettem elő a hasonlatokat, hogy ezáltal is bemutassam: a hardcore-tól kezdve a thrash-en át a death metalig sok stílust magáénak érez a zenekar, és műfaji korlátokat nem ismerve bátran nyúlnak teljesen más jellegű témákhoz, akár egy dalon belül is. Ez okozhat egyfajta kavalkádot is a zenén belül, de véleményem szerint a Mélypontnak sikerült megfelelő módon a vegyíteni az összetevőket, és ezáltal igazán súlyos és fogós dalok születtek.
  
  Normális stílusmeghatározást nem lehet rájuk adni, mert nem HC a számottevő HC-s elemek ellenére. Nem death metal, a tipikus death metalosan sodró riffek ellenére. Nem thrash metal, pedig rengeteg thrash-es zakatolást hallhatunk a lemezen. Egyszerre technikásan komplex és kőegyszerű HC. Na ezt bogozd ki...! Viszont az említett stílusok rajongói mind találhatnak élvezetet a nagykanizsai zenekar munkásságában, együtt és külön-külön is.
  A zenészek szemlátomást uralják a hangszereiket, olykor nagyon technikás és ötletes megoldásokat hallhatunk a lemezen. Szerintem a vokális részekre férne rá még némi fejlesztés, a sokszínű, alkalmanként egymásnak felelgető énekstílusokat jól kombinálják, de mindegyiket lehetne még hatásosabbá formálni. A fél órányi hanganyag nem mondható soknak, de töménysége miatt mégsem jelentkezik hiányérzet.
  Az album hangzása megfelelőnek mondható, lehetett volna még ütősebbet, harapósabbat összekalapálni a Soundbox Stúdióban, de egyáltalán nem rossz így sem. Ezen a kiadványon érezhető az a dinamizmus és súlyosság, amelyet ha a banda élőben is tud prezentálni, akkor a Mélypont személyében a színtér egy nagyon erős résztvevőjét ismerhettük meg.
  
  Felállás:
  Halász Márk: ének
  Ribarics Tamás: gitár
  Harmat Szilárd: gitár
  Dominkó Krisztián: basszusgitár, vokál
  Kovács Dániel: dob
  
  Mélypont: Utolsó Remény
  1. Félálomban
  2. Mással Vagy
  3. Hatodik Érzék
  4. Elveszett Vagyok
  5. Összedőlt Minden
  6. Hol Vagy Ember?
  7. (...)
  8. Ha A Démonok Jönnek...
  9. A Másik Part (koncert verzió)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: