beszámoló [koncert]  2000. október 25. szerda   17:19

nincsen hozzászólás

   A kisszínpadon játszó Without Face műsora alatt még alig voltak a koncert helyszínén, eközben néhány szemtanú szerint a főzenekar tagjai lődörögtek a nagyteremben. Az est egyetlen hazai, sok tagot felvonultató zenekarának műsorából kb. az utolsó két dalt hallottam/láttam, ez alapján nem sokat tudnék írni programjukról. Annyi biztos, gótikus - és progresszív elemekkel átszőtt muzsikájukat élvezetesen, jól adták elő, kiegyenlítette egymást a durvább, néhol hörgősebb férfi és kellemes, szép női ének.
  
   Az est számomra pozitív eseménye a Norvég Zeromancer fellépése volt, nekem első találkozásom a csapattal, ami már így első blikkre jó benyomást tett rám (mint anno a Pitch Shifter a Pecsában az Obituary előtt azt hiszem 94 ben). Az excentrikusnak tűnő (külsőségekben is) láthatóan lelkesen dolgoznak az első sor kivételével kevés mozgást produkáló közönség ellenére is. Alapvetően modern zenéjük azok közé tartozik, melyekre könnyen rááll a lábam, és az a biológia órán nem tanított szervem, miben kialakul bizonyos műfajokhoz, csapatokhoz a függőségem. Tehát most Ők is betaláltak ide ezzel az indusztriális elemekkel átszőtt, sampler és effektgazdag, sötétebb árnyalatú, gitárcentrikus és mechanikus alapokra érkező, néhol darkos hatásokat is felmutató zenéjükkel, ami így élőben nagyon üt. Annak ellenére, hogy ezelőtt semmit sem volt alkalmam hallani tőlük, valószínűnek tartom, hogy nem hibáznak, játékuk precíz, jó a csapatmunka. Hab a tortán, hogy még a hangzás is kitűnő, talán a szinte meg sem szűnő gitáros hangszere van kissé hátrább keverve, de mondom, ez nem zavaró, és az összkép; a hangzás kitűnő. Néha azt érzem, kicsi a színpad a zenészeknek, annyit mozognak emellett kitűnő hangszerelők, pontosan játszanak. Nem egy komplikált muzsika ez, de a metálhoz nem feltétlen ez szükséges ellenben a dögösséggel, fogós, harapós témákkal, melyek jelen vannak.
   Ketten vokáloznak, a tüsi hajú, legtöbbet mozgó, durvább és normál témákat hozó énekes mellett a basszusgitáros srác is aktívan besegít. Mindketten jól csinálják, bár időnként változatosabban is tehetnék, de mivel látok bennük jövőt, szinte biztos vagyok benne, ez meg is fog történni. Most az elsöprő fiatalos lendület az, amivel nálam annyira nyerők lettek középtempós, egyébként nagyjából egy szinten mozgó dalaik. Nem volt kifejezetten húzó nóta, viszont rossz, erőltetett dallam sem! Ez azért tudtommal fiatal banda esetében jó előjel. Alapvetően durva, súlyos alapú ez a zene, azért volt néhány szebb, melankolikus számuk is, az egyik ilyen és egy keményebb tetszett legjobban tőlük.
   Ahogy a műfaj megköveteli, ritmusalapú zenéjükben nagy szerepe van az effekteknek lásd dob, az éneket megdobó visszhang, stb. Szerencsére az elektronikus részek sem DAT-ról mennek, hanem az 5. tag hangszeréből. Hál Istennek ki is lett használva, hol a ritmusalaphoz tartozó hangok, basszusfutamok megszólaltatásával amolyan EBM/ industrial jelleggel, hol aláfestő szőnyegként, vagy éppen sampler bevágásokkal.
   Összességében véve szerintem sokféle embernek szól ez a zene, műfajtól függetlenül (még egy olyan barátomnak is tetszett előadásuk, akinek nem kedvence ez a stílus). Amolyan modern rockstar fazonok, kik lendülettel, erővel küzdenek leendő sikereikért.
  
   A negatív tényező azonban a hitelt érdemlő Ír Primordial fellépésének elmaradása volt, akikre többedmagammal kíváncsian vártunk.
   Nem kellett viszont sokat várnunk egyik banda műsorára sem, így volt ez a The Kovenant, az est főattrakciója esetében is. Talán a legkézenfekvőbb programnyitást választották a srácok az utolsó lemezük kiváló nyitódalával [Mirrors Paradise]. Furcsa mód náluk már kásásabb a hangzás az immáron 2 gitár van a legrosszabbul keverve, a szólókból alig hallani valamit. Ha az összhangzást nézzük, úgy kivehetők azért a témák, de lehetne jobb is. A koncerteken nem basszusgitározó frontember, Lex Icon hangja lemezen jóval változatosabb a számtalan effekt, torzítónak köszönhetően, mint itt, de így, nyersen is elég durva és agresszív. A hangzással ellentétben a játékuk jó, külsőségekben is látványosak: a két morcos ábrázatú, mázolt fejű gitáros elég extrém azokban a mansonosnak tűnő ruhákban, főleg Psy Coma abban a térdig érő holdjáró csótánytaposójában, ami mondjuk egy hyperspace partin természetes is . A hosszú bőrkabátban grimaszoló Lex Icon rendelkezik a legkevesebb festékkel, bár ahogy produkcióját elnézem, felesleges is lett volna, ugyanis énekesünk rendszeresen tusfürdőzött a hazai (ásvány) vízzel, sörrel ez utóbbiból azért fogyasztott is rendesen, és aranyos kis pocakjából ítélve nem csak a mai este lehet nála efféle esemény.
  
   Most már még biztosabban állíthatom, hogy a stílus legjobb dobosa tényleg Hellhammer már a három különböző csapatban tett munkájából kiindulva is, de hogy itt, élőben mit művel az ezüstarcú csodakultusz dobos Isten, az leírhatatlan. Játéka méltó nevéhez! Számomra a csapat itteni teljesítményét nézve abszolút Ő a legjobb. Halálpontos ütései gyomortól torkig hatnak. A NEXUS POLARIS c. lemezről játszott dalban (ami az est egyik legjobbja volt, a közönség is láthatóan szerette) egy jó kis ízes grind tempót is hallhattunk a mestertől, majd egy dal végén rövid, de hatásos dobszólóval is borzongásig ajándékozott minket. Természetesen rájuk gyűlt össze a közönség istenigazából, és a lábak; kezek; szájak is mozgásba kezdtek. Énekesünk nem keveset beszél a dalok között, mikor is az ex bleck metálos arctól új felkiáltásokat hallhatunk: sex, Rock n roll! És ez még semmi ezzel egybekötve még egy Doors dalt is eljátszanak nekünk, egyébként elég jól átültetve saját stílusukba. Mivel élő billentyűst, énekesnőt, és basszusgitárost nem hoztak magukkal, mindez DAT ról ment néha kissé háttérbe szorulva.
  
   Egyébként úgy összességében javult a kép a koncert közepétől, egyre nagyobb a tombolás, lelkesedés, van együtténeklés, elhangzik néhány igazán erős húzónóta, mint a már második lemezes dal, az ANIMATORIC-ról pedig a Human Abstrct, Mannequin, Jihad, és a Babylon Zoo feldolgozás Spacemann volt igazi telitalálat, pláne, ha kedvenc ütősöm megdolgozta a kétláb dobokat is. Egy ráadásdalra jöttek vissza, ez pedig a zseniális New World Order volt szintén egy csúcspont, nagy közönségovációval, ami a dal végén sem szűnt meg, de ezúttal már hiába, egy lehetőségünk maradt csak, a ruhatár, majd a véleménycserék a haverokkal: király volt!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: