előzetes [koncert]  2007. augusztus 20. hétfő   11:10

nincsen hozzászólás

  Szabados György
  zeneszerző, zongoraművész.
  
  A magyar jazz meghatározó muzsikusa. Az improvizációt tartja a zene legegyetemesebb közegének, stílusában a magyar népzene, Bartók Béla muzsikája, a legmagasabb szintű improvizatív jazz és a kortárs zene ötvöződik.
  1939-ben született Budapesten, 1955-ben lépett színpadra először a nyilvánosság előtt. 1963-ban tartotta első szólóestjét a szabad zenei improvizáció jegyében. 1975-től 78-ig a legendás Kassák Klubban volt a Kortárs Zenei Műhely vezetője. 1983-ban alakította meg a Magyar Királyi Udvari Zenekart, amelynek rövidítése (MaKUZ) nem csak egy zenekar, hanem Szabados egész zenei tevékenységének, jelenlétének a szimbóluma, amely egy egész zenei generáció gondolkodását, művészi világképét meghatározta.
  
  Szabados 1972-ben a San Sebastian-i fesztivál szabad zenei nagydíját nyerte el. Itthon 1983-ban Liszt Ferenc Díjjal, 1995-ben Neufeld Anna Díjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal tűntették ki. 2000-ben a Magyar Jazz Szövetség neki ítélte a Szabó Gábor Életműdíjat.
  
  Csak tiszta forrásból - hallik ki a követni óhajtott eredet a magyar népzenei alapú szabad zenélés megteremtőjének, koronázatlan királyának tartott Szabados György életművéből. Szabados életművét méltatni nem könnyű feladat. Nem is annyira a széles ívű és minden fázisában igazi alkotóra utaló zeneművészi pálya taglalása-elemzése állítja nehezen megoldható feladat elé az értelmezőt, inkább az, hogy Szabados György teoretikus is egyben. Saját zenei életművének, a hozzá fűződő gondolatvilágnak - az organikus életnek, a szabad zenélésnek - amellett, hogy élője, alkotója, egyben elméletírója, filozófusa, aktuális reflexiókat indító inspirálója. Ha gondolati-művészi következetességére, tisztaságára tekintünk, az apostolt, ha előadóművészetének felkavaró-extatikus-közösségi és szabad jellegére, akkor a sámánt, ha művész- és embergenerációk felnevelőjére, akkor a tanítót látjuk benne. Tény, hogy nélküle az elmúlt bő negyedszázad magyar kultúrtörténete, szabad zeneművészete és koncertélete sokkal, de sokkal szegényebb lenne.
  És nemcsak a magyar, hanem az egyetemes is, hiszen az ő pályája - mint minden nagy alkotóé - a helyi értékek, a magyar archaikus örökség művészi továbbgondolása révén olyan, máshol is érvényre jutó áramlatok társává szegődik, mint az organikus gondolkodás, a szabad-közösségi zene. Azok közé a legnagyobb magyar művészek-gondolkodók közé sorolható, akik révén a magyar kultúra helyi eredményei egy egyetemes közlésfolyamat részévé és értékévé válnak.
  
  (Szerdahelyi Zoltán, New Hungarian Review 2002)
  
   A jazz a mai napig bennem van, és bennem is marad. Mint egyfajta gesztikuláció, jellegzetes attitűd: viszonyulás, válasz. Beleivódott az életérzéseimbe, hiszen a huszadik században élek, éltem, s mert ez a század leginkább ható, legjellegzetesebb zenéje.
  
  (Szabados György)
  
  Áldassék a magyari zene!
  Ebben a mindent átható, új Vízöntő korban lassan elsüllyedt földrésszé távolodik tőlünk a XX. századi zene is. A pusztuló civilizáció lomjai alól ma már más bontakozik ki, mint amit a múló kor értéknek hitt vagy hinni vélt. Mennyi újdonság volt mennyi bravúr, micsoda építmények! Mekkora hang-erő! És mily, kevés zene. Nagy mogulok váltak mára kerti törpékké és picinyke, törékeny emberkék óriásokká. Nagy intézmények hangadó várai töppedtek fülledt raktárakká, füstös pincék és korcsmák emelkedtek a lélek-ünnep fényes palotáivá. Számlálatlan mű és hang az éterben, amely jószerivel senkié sem lett. Alig valami a zsigerekben, még kevesebb a lelkekben. Falra hányt borsó.
  Ez azonban így mégsem igaz. A szívek titkos templomában /Comenius/ oly sok minden visszhangzik. Csak még nem hallik. Magzatként várja egy új idő hívását. Hisz, minden téves ebben a globális kártyavárban. Az alapoktól kezdve az utolsó húzásig. Lassan a zene szó is elvész...
  Nézzünk szét: mi hallatszik át ma a dübörgően süket tereinken? Mi, az égig érő zajfüggönyökön? Csak a szív templomának titkos zenéje. A Mindenséghez hű muzsikák. Szülessen az embertől vagy a szűzi Természettől. A többi elvész. A Csönd méhéből felzengő, szíven mért zenék formázzák valójában a jövőt. A többi csak félre-értés. Még akkor is, ha erre egyre kevesebbeknek van hallásuk. Pedig mennyire vágyjuk, éhezzük a Szépet! A Szépségben az örök Igazat! Mégis beérjük a talmival, a hamissal, csodás lét helyett a bomló álsággal. Mintha halni készülnénk. Nem vagyunk hajlandók a Szépségért szenvedni. Másért sem, persze. Pedig a Szépségről beszélve megkerülhetetlen tény a Szépség másik orcája: a szenvedés. Az ember alkotásában az Égi Szépség a Földi Szenvedés sötét mélyén érlelődik és magasztosul fénnyé. Csak az érti, aki mindkettőben megmerítkezett. Máskülönben Égi Nő helyett csak festett cédát lel, aki által megcsalattatik.
  
  Ha van példa értékű, igaz szépségű jelensége a XX. századnak, akkor az a feketék jazz zenéje. Az otthonukból elhurcolt, rabszolgaságba taszított, testben-lélekben megalázott négerek szeretet-zenéje. Vegyük észre: a korbácsütésekre egy szeretet-áradás volt a négerség válasza. Koldusként kifosztva ugyan, de fáradhatatlanul és bámulatos bőséggel lehelték ki - fennséges zenékkel - forró szívű, gyermeki lényüket a fehér civilizáció fagyos világába. Egybeöltve ezzel a Teremtés-gazdagsággal a Mindenség és az emberi szív pulzálását, az Égit a Földivel. E forró lehelet újraélesztette a hűdött szívű fehér zenekultúrát is. Tette mindezt kéretlenül, önzetlenül, - máig nem volt érte köszönet. Furcsa sors járt érte: ebben a beporzásban lassan másként virágzott a fekete mag, megszűntek korábbi jellegzetességei. Egy másik zenekultúrába merülve immár csak a lénye, a lényege maradt fenn. Bátran leszögezhetjük: a fekete muzsika szellemi érintettsége nélkül nem lehet hitelesen mai zenét alkotni. E szent, megújult szeretet-parancsot nem lehet büntetlenül eldobni.
  Mindnyájunk számára nagy élmény volt, amikor Szabados György életművét hallva ráébredtünk: e magyari zenénkben a feketék üvöltése, fohásza öszvecseng a mi paraszti siratónkkal, keservesünkkel. S bár sok mindent tudni vélünk a szabadosi zenéről, de az igazság az, hogy szinte semmi sincs még róla kimondva, jószerivel semmi a gondolat erejével fölmutatva. Így nem is válhatott szellemi közkinccsé és nem csoda, ha ily könnyen szőnyeg alá söprik ma is a siketszívűek. De ettől még van és világraszóló csoda a többezer éves arché és az elkövetkező civilizáció közé feszülő szabadosi muzsika éteri hídja. Legmagasabb rendű szakrális művészet egy istentelen korban, - ismét itt, a Kárpát-medencében. Egyetemes és természetesen magyar művészet. Szellemi foglalatában benne él a világ mindahány fontos gondolata. A fekete jazzé is. Beavató rítusa ellenállhatatlan erővel vonzza, gyűjti maga köré a várakozókat, fényes boltozata alá oly jó szívvel sorakoznak a muzsikájától érintettek. Akik nem ezen elrontott világba, hanem az eredendő, fészkes, ölelő Világba vágynak. E zene által vezetetten is.
  
  Micsoda Istenes jelenés ez most, amikor a legkevésbé érdemeljük. Amikor végérvényesen árvák és otthontalanok vagyunk. Amikor Isten lehunyta szemét. Még rejtőzködik. Próbára tesz vagy felkészít? Erősít vagy vigasztalva gyengít? Valószínű mindez együtt, s még több is, ebben a vészjósló kozmikus őrlődésben. Teljesen új földrészek emelkednek ki és rég megvoltak süllyednek el. Először a szellemben, majd a földi létben. Nagy a tét, mondhatnánk. És kevesek az éberek. A sokaság, tudattalan szorongása és rettegése elől az aléltságba menekül. S mert kevesek lesznek a fennmaradók e globális drámában, előre semmi se jósolható.
  A rettenet éjjele után ismét felkel a Nap, megmozdul a szél, lélegzik az óceán és a szív újra dobban. Az örök Éden harmóniája mindent újraír.
  Mintha az úgynevezett szabad/rögtönzött zenében mindez máris ott lüktetne...
  A szabadosi zenénkben mindenképp.
  
  Kóda:
  Hogy korunkat mennyire nem a fentebb említett értékek uralják, az mindenkinek nyilvánvaló. Éppen ezért örüljünk ennek a kicsi, de jelentős fesztiválnak, hiszen egy régió nagy művészét manapság nem szokás még ily szerényen sem a köz elé emelni.
  
  Áldassék a magyari zene!
  
  (b.z.)

  szeptember 6. 20 óra, csütörtök
  
  Dormán László fotókiállítása
  
  Nagy József Szkipe Bicskei Zoltán duója Szabados György tiszteletére
  
  - szünet -
  
  Az események titkos története
  (1956 zenei emléke)
  
  Minden művészet mögött ott áll az ég és a föld között szenvedő ember, aki a létet maga is élteti. E nagy s szent működésben, ami a Világ, végigéljük mindannyian az oldás és kötés: a létezés szabadságának világunkon túlmutató misztériumát. Általmegyünk ezen titkos, mindent hevítő parázson. Megméretünk,s közben történelmet csinálunk magunknak. A szabadság az Ég visszafogadása bennünk, akik messzire csatangoltunk. És tudjuk, mert tudva-tudatlanul is mindenki tudja, hogy a felkínált időben a világot áldozatunk tartotta-e fenn, avagy a méltatlanság.
  
  Nincsen külön világ és külön művészet. A széthulló nyelv s zene a széthullást jelenti, a mindenek egységét a néma ikonosztáz. Az égi világosság olykor megmutatkozik, olyankor az ember tisztává s széppé, a közösség jóvá és eggyé válik, a hatalom elcsodálkozik. És megszólal valami halhatatlan hangzás. Az esetnek ilyenkor szabadság a neve, s a szabadság igazán ilyenkor érthető.
  A szabadság jegyében élni, küzdelem, S a lemezen szereplő két kompozíció ilyen hátterű, szakrális indíttatású zene. A hely Európa közepe, az idő a XX. század második fele, világa az önkény otthontalansága, és reménye: a megdönthetetlen igazság. A művészetek dolga mesélni a lelkekért a Lélek helyzetéről.
  
  Az 1956-os forradalom és szabadságharc tudomásom szerint a rendszerváltozás előtt nem ihletett meg más komponistát. Az események titkos története 1983-ban született, szerzője improvizatív stílusában és saját szövege alapján. A kommunizmus korába, amikor az igazmondás és az emberi lélek tisztelete teljesen ellehetetlenült, és állami szinten tartatott fenn az értéktelenség s az erőszak kultusza, ez a zene egy rejtélyes szöveg expresszív deklamációjával, a reneszánsz históriás énekeinek XX. századi inkarnációjaként próbálta csakazértis elmesélni az emberi szabadság 1956-os eltiprásának magasztos történetét. Tiltottan is hírt adva arról, hogy akkor is élt a világon az emberi becsület. A preparált, manipulált (betiltott) zongorahangnak és a nyíltan elmondhatatlan történet miatt hasonlóképpen preparált librettónak (meta-nyelv) ez az oka és zenei funkciója, amit a fafúvók időn s téren át zengő szívhangjai kísérnek.
  Előadásra csak 1984-ben, 1986-ban (zárt körben), 1996-ban és 2006-ban került. Az 1990-es történelmi fordulat hatására a librettó utolsó két versszakát a meta-nyelvről később visszafordítottam. Minden más zenei megoldást (az improvizattivitást is), korunk kaffkai rejtélyességéhez hűen, stiláris okokból véglegesen meghagytam. Kobzos Kiss Tamás egyedülálló énekművészi és alkotói teljesítménye ez az előadás.
  
  Fellépők:
  Szabados György zongora
  Grencsó István fúvós hangszerek
  Vaskó Zsolt fúvós hangszerek
  Kobzos Kiss Tamás ének
  
  jegyár:
  elővételben: 1.200,-Ft
  a koncert napján: 1.500,-Ft
  
  Szeptember 7., péntek, 20 óra
  
  Szabados György szóló zongorakoncertje
  
   de szépen szól a nagyharang!
  
  Körül nézvén egybekavarodó óvatlan világunkban, mind szebbnek látom ezt a mi szenvedéllyel útált, fel nem fogott, társtalanul boldogtalan kozmikus ligetünket. Ahová lassan minden új sandaság már csak a szemetét igyekszik önteni.
  
  Magam szeretem és becsülöm ezt a butaságtól vert és méltatlanságba fullasztott kiszáradt tengerfeneket. Nékem időtlen öl, örök Paradicsom ez a Nap-imádó tisztás. Ez az ikes igéjű szabados lobogás, ami nem tud haldoklani.
  
  Itt menhelye van a szélnek, vákuuma az imának. Itt a nagy semmi, csupán a kicsi szép. Ide a vándormadarak pihenni járnak, a békák százezer titkos ütemen üzennek.
  Szebben szól itt a harang, mert mindannyiunkért szól.
  
  Fellépő: Szabados György - zongora
  
  - szünet -
  
  Vigh András Szelevényi Ákos Márkos Albert trió
  
  Egyetlen törvényt tisztelünk, de azt fenntartás nélkül: az Ť igen játék ť törvényét. Ez abból áll, hogy elfogadjuk a másikat ötletével, javaslatával, mindenestül, Ť cakkundpakk ťés így lépünk tovább, így haladunk. Utunk közös út, de az útirányt csak utólag fedezzük fel mi is és a hallgatóval együtt lépünk előre egymás ismeretlenébe.
  
  A Párizsban élő Vigh András, aki folyamatosan tágítja hangszere, a tekerő zenei horizontját és szólistaként játszik a Viellistic Orchestra, a Quatuor 44, a La Banda Europa , az Akosh S. Unit együttesekkel, ezúttal a többek között a Dresch Mihállyal, a Makúzzal, a Grencsó Kollektívával, a Délalföldi Szaxofonegyüttesben gyakran fellépő Szelevényi Ákos fúvós hangszeressel, és az erdélyi származású Márkos Albert csellistával társul, aki zeneszerző is, jórészt alkalmazott zenét ír szinházi előadások számára -, de kinek kedvenc műfaja szintén az improvizatív zene.
  
  Fellépők:
  Vigh András tekerőlant
  Szelevényi Ákos fúvós hangszerek
  Márkos Albert cselló
  
  jegyár:
  elővételben: 1.200,-Ft
  a koncert napján: 1.500,-Ft
  
  Szeptember 8., szombat, 20 óra
  
  Szabados György és a MAKUZ zenekar koncertje
  
  Baltás zsoltár
  
  A MAKUZ történik a harmadik napon. Amelyben nincsen idő, hiszen gyermek az ember. Alanyi lélekből feltámadó zengés a Makuz zenéje, benne révül aki tudja, aki bátor még, s aki befogad.
  A magyari zenének közös szárnyalása ez a muzsika. Bőgésben égő ölelkezés a Mindenhatóval, mert ömlik a szenny körülöttünk.
  
  
  Fellépők:
  
  Szabados György - zongora
  Baló István dob
  Gerőly Tamás dob
  Grencsó István fúvós hangszerek
  Kovács Ferenc trombita, hegedű
  Mákó Miklós trombita
  Márkos Albert cselló
  Mezei Szilárd brácsa
  Szelevényi Ákos fúvós hangszerek
  Vaskó Zsolt fúvós hangszerek
  
  jegyár:
  elővételben: 1.200,-Ft
  a koncert napján: 1.500,-Ft

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: