beszámoló [koncert]  2000. március 30. csütörtök   16:14

nincsen hozzászólás

   Vágtázzunk a halottakkal, vagy kémkedjünk, vagy csak engedjük szabadon a bennünk üvöltő vadat.
   Vannak, akik szerint csak akkor ismersz igazán egy zenekart, ha tudod a tagok nevét, születési idejüket, óvodai jelüket, utolsó orgazmusuk időpontját. Én ezt a nézetet nem igazán tudom elfogadni. Szerintem annak, hogy milyen zenét csinálnak emberkék, semmi de semmi köze nincs, hogy mit esznek reggelire, és őszintén engem nem is érdekel, hiszen nem együtt akarok velük élni, csupán a zenéjük kell nekem. Nem is mondhatom egyik zenekara sem ezen felfogás szerint, hogy szeretem, mert adatszerű információk gyűjtése nem az én hobbim.
  
   Vannak persze olyan zenészek, akikkel többet foglalkozom, olvasok róluk, keresem őket. Nos, a Vágtázó Halottkémek nem ebbe a csoportba sorolható. Talán életemben kétszer, ha láttam a Grandpierre-t nyilatkozni a tévében, de sosem fogott meg igazán a személye. A zenéjüket a szobatársam mutatta meg. Illetve, csak betett egy kazettát a magnóba, szó nélkül bekapcsolta, én pedig elhűlve hallgattam Az Éden visszafoglalását. Újra és újra az a szalag ment jónéhány napig bennem és a magnetofonunkban is. Elbűvölt, megfogott, elkapott, lebilincselt, ki mit mond erre, én csak annyit, hogy nekem elég volt ennyi. Nem voltam egyébre kíváncsi, csak a zene kellett.
  
   Mikor értesültem, hogy elérhető közelségben koncert bekövetkezése várható, azonnal úgy éreztem, ott a helyem. Mivel persze a koncertre-járás nem oldható meg magányos tevékenységként, ezért riasztottam egy ismerősöm, aki szégyenszemre gödöllői létére sosem volt még a Trafóban. Nekem persze utazás előzte meg ezt is, megérkezés, küzdelem egy kelbimbókkal telitűzdelt pizzával, majd bevettük a várat, ja, bocs, pincét. A belépő meglepő áron kellette magát, potom ötszáz forintért kaptunk a csuklónkra egy Egészséges, gyermekközösségbe mehet! feliratú pecsétet, és hagytuk a helyi szakadtakkal lelejmoltatni magunk. Határozott bevonulást terveztünk, de már a kocsmarészleg küszöbén megtorpanás lett belőle. A helyiség sűrű cigarettafüstbe burkolózva a lehető legkülönbözőbb népeket rejtett. Akadt a piros bőrkabátos, nyolc biztosítótűt fülében viselő, cigarettavadász punk-lánytól a szakadt farmerkabátos, bukósisakját hóna alatt hordó vadmotoroson át, zselézett hajú techno-szereléses, ufo-napszemüveges fiúcskán keresztül minden de minden. Ismerősöm és jómagam a középkategóriás alternatív öltözékünkben semmiféle feltűnésre nem számíthattunk. Megnyugodva ballagtunk a pulthoz, kikértük a várható várakozáshoz méretezett italunkat, letelepedtünk, és mély nézelődésbe kezdtünk. Mivel a koncert kezdése a vártnak megfelelően nem a kiírt időpontban következett be, így kivonultunk a Trafóból a füstöt szellőztetni. Megtaláltunk egy aranyos játszóteret, benne hinta, homokozó, csuszka, és megannyi érdekfeszítő infantilis csodaság. Hirtelen ötlettől vezérelve természetesen engedtem a vágynak és kellően kiéltem autista lényem minden óhaját. A fékeveszett hintásában eléggé elreppent az idő, így az előzenekar egyetlen dalfoszlányát sem sikerült elcsípnünk. Mire visszatértünk a tett színhelyére, addigra már a sámándobok szóltak. Azonnal elfoglaltuk állásainkat a hangosító pult előtt, ahonnan az egész terepet egyetlen pillantásommal képes voltam felölelni. Őszintén megvallva, sokkal nagyobb hangerőre számítottam, ám valószínűsíthetően a közeli lakótelep népére való tekintettel nem volt hatalmas hangosítás. Talán szükség sem volt rá, hiszen behunyt szemmel engedtem át magam az örvényként tekergő dallamoknak. El is kapott magával valami fékeveszett érzés, néha csak azért nyitottam pilláimat a világra, hogy tudjam, ott vagyok-e még a valóságban, vagy már teljesen máshol találom magam. Láttam, hogy kísérőm is hasonlatos érzelmekkel küzd. A nagy tolongásban hihetetlen látványra figyeltem fel. A végső pusztulás apokaliptikus vonaglásai között egy fiatal párocska ölelkezése vonta magára a figyelmem. Egyikük sem lehetett 18, a leányka szép gyapjúkardigánt és glóriaszerű szőke hajat viselt, a fiatalemberen anyuka által vasalt, makulátlan fehér ing volt, hozzá világosbarna apródhaj. Oly gyengéden viseltettek egymás iránt, mintha nem is egy elszabadult koncert kellő közepén álldogálnának, félmeztelen, alkoholtól erőteljesen befolyásolt emberek vad táncának sodrásában. A jelenet végkifejlete még meghökkentőbb volt, mint a párocska puszta léte. A fiú odahajolt párjához, megsimogatta a lány helyes orrocskáját, kérdezett valamit, majd mikor a lány bólintott még egy szelíd puszi után a fiú belevetette magát az extatikus tömegbe, otthagyva a leányt magában frenetikus tombolásba kezdett. Hiába, sosem szabad elsőre ítélni!
  
   A koncert persze ezalatt is folyt, én belemerültem a zene hatására felbukkant gondolataimba, mintha nem is létezne más körülöttem. Néztem, de nem láttam a külvilágot. A dallamok hullámokat vertek bennem, ültem csak a sodrás közepén, és behunyt szemmel hallgattam.
  
   A zenekar azonban lassan fáradni kezdett, az új lemez zenei anyaga is fogyóban volt, és a hosszas visszatapsolás után régebbi dalok is elhangzottak, nem kevéssé felajzva ezzel a lelkes közönséget. Időérzékem teljesen elveszett, és ugyebár a koncert kezdetén sem voltam jelen, így még körülbelüli saccolást sem tudok adni arról, hogy mennyi ideig táncoltunk a vágtázó, napba néző, halottak után kémkedőkkel. A megfáradt társaság különféle módokon vezette le maradék energiáit, volt, aki még csendesen keringett a színpad előtt, egyesek elaludtak, mások a poharukba bámultak, akadt, aki révedező mosollyal szemlélte koncert alatt összeszedett partnerét. A csoportképet nem kimondottan empátiával teli, morcos kidobóember zavarta széjjel. Sajnos ezzel a fellépéssel kesernyéssé változott a szám íze, a kellemes zsongást valami megmagyarázhatatlan ellenszenv váltotta fel, így a koncert emléke egy kevéssé átbillent a negatív tartományba, bár erről a zenekar cseppet sem tehet, és ha újfent a közelemben érhetem tetten élő produkciójukat, újfent meghallgatom őket. Ennyit mindenféleképpen megérnek a sámánok!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: