hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. augusztus 8. szerda   12:20
nincsen hozzászólás

szerző: ma
Riders On The Storm
2007. július 7., Budapest, Margitszigeti Szabadtéri Színpad

  Apám kedvencei ellátogattak hozzánk. Pontosabban csak a legendás The Doors kétnegyede, Robby Krieger és Ray Manzarek jött el, új társakkal kiegészülve, Riders On The Storm néven. Talán érdemes ott kezdeni, hogy a The Doors a rocktörténet egyik legfontosabb zenekara, Jim Morrison rocksztár prototípus/poszterarc/atyaúristen pedig a rocktörténet egyik legfontosabb alakja volt. A Doors csupán hét évet ért meg: Morrison hirtelen halála könyörtelenül bezárta az ajtókat. A többiek még megjelentettek két albumot, de azok már inkább csak a zenekarnév miatt képezik a diszkográfia részét. Nem sok együttes van, akik ilyen rövid pályafutással örökéletűek lesznek, a csúcsot talán a Sex Pistols tartja, akik csupán egyetlen stúdióalbummal rábiztosítótűzték magukat a katonai zsákokra a punk rocker suhancok hátán világszerte. Pedig a Pistolsnál nem a frontember azaz a magából időről-időre hülyét csináló Johnny Rotten rúgta át magát a másvilágra egy aranylövéssel, hanem szegény Sid Vicious, aki még egy húron sem pendült a basszusgitárral, nemhogy négyen. Kisebb istenkáromlás volna Morrison-nélküli Doorsról beszélni, ahogy például Ville nélkül sincs HIM, és Kóbor nélkül sincs Omega. Jogi problémák miatt, vagy egyszerűen csak a múltra való tekintettel, mindenesetre a 2002-ben összeállt Krieger és Manzarek már The Doors 21st Century néven működött, méghozzá a The Cult frontemberével, Ian Astburyvel az élen, aki azon kevesek közé tartozik, akik mind külsőleg, mind hangban képesek hűen megidézni Morrison figuráját. Szívesen megnéztem volna őket együtt. A másik ilyen tehetség Val Kilmer, aki az itt-ott kevésbé karakterhű, de mégis nagyszerű Oliver Stone filmben megmutatta nekünk, hogy ezerszer jobban áll neki a cseppet sem könnyű Jim Morrison szerep és jókép, mint négy évvel később a kifejezetten nehéz Denevérember jelmez a Mindörökké Batman című moziban.
  
  A Riders On The Storm a The Doors megalapításának 40. évfordulója alkalmából jött össze, másrészről Morrisonnak állít emléket. Derék hozzáállás Manzarekék részéről gondoltam, amikor fülembe jutott a koncert híre, de arra nem vettem volna mérget, hogy ugyanígy vélekedem majd a buli kapcsán is. Mert buli az volt, azaz lendületes, laza, még az évjárat ellenére is. Úgy látszik, Krieger és Manzarek olyan, mint a jó bor, csak valószínűleg nekik nem kell pince a túléléshez, legfeljebb lemenni egy üvegért. Arcukon látszik, hogy már ott voltak a Woodstock idején is, de a színpadi kiállásukon ez csak jó értelemben tükröződik. A basszusgitáros Phil Chen, és a kopasz dobos, Ty Dennis sem ifjú legények, de legények a gáton, mert vigyorogva nyomják a rockot. Na és milyen fazon énekel Jim Morrison posztján? Állíthatom, hogy az ex-Fuel frontember Bret Scallions minden tekintetben megfelelő csapattársnak bizonyult. Talpig feketében, eleinte még bőrdzsekiben vitte a műsort, és persze napszemüvegben, amitől egy kicsit a U2-s Bono karaktere ugrott be, egyébként meg Ficzkó Andris, a képernyőképes rockban utazó Machine Mouse-ból. Az, hogy a hangszíne nem az egyből felismerhető Morrison-tónus visszhangja, kellemes tény, ugyanis itt nem tribute koncertről van szó, legalábbis nem az utánzás jelentésében. A Doors témák jól állnak neki, és könnyedén megbirkózik a dalokkal. Szimpatikus volt, hogy nem akar mindenekfelett a középpontban lenni, nyilván tudatában van, hogy a közönség rendelkezik otthon pár Doors lemezzel, és hogy nem mindenkinek áll jól a színpadon vonaglás. Ráadásul Manzarek is sokat konferált mégiscsak ő a Doors örökös billentyűse. Noha az áttörés már megvolt 67-ben, azért a Love Me Two Times után a Break On Through (To The Other Side) még ma is falat bont, akár így, a műsor elején is. Van persze Strange Days, When The Musics Over, Moonlight Drive, Spanish Caravan, Indian Summer, Alabama Song (Whiskey Bar), Waiting For The Sun, satöbbi, azaz a fontos Doors tételek. Manzarek, a nagy dumás főnök ugyanúgy a saját zenésztársát tartja a világ legjobbjának, mint Billy Joe a Green Day koncerteken, és ezt ő is büszkén közli velünk, hevesen mutogatva Robby Kriegerre. A másik közös vonás a Green Day-jel illetve számtalan más előadóval , amikor Manzarek is elküldi George-ot olajért, és a Bush go home!-kórusban szinte az egész Margitsziget segít neki. Hiába, szívük mélyén ők is punkok, még ha nem is tudnak róla de az is lehet, hogy ők is csak olyan amerikaiak, akik nem idióták. Nagy kedvencem, a Touch Me is előkerül, meg a másik kötelező, a rakendroller L.A.Woman. Bret előkap egy zászlót Morrison képével, és már teljesen nyilvánvaló, hogy akkor nem Jim nélkül és helyett, hanem érte és róla. Kár, hogy a Szabadtéri Színpad javarésze széksorokból áll, azért a jelentős keménymag már a dobogó előtt tombol a Doors-hardcore-ra. Szalad az idő, máris vége, illetve természetesen még nem, mert a ráadásban ránk adják a vihart a Riders On The Storm képében. Gyilkos egy szám (there´s a killer on the road), szinte csak 180 grammos bakelitlemezen volna szabad hallgatni, ahogy a barázdákon mennydörög a tű. Lejár a lemez, akkor most villanyoltás a szabad ég alatt, de inkább Light My Fire, mert anélkül senki sehova. Manzarek már a lábával nyomja a billentyűszólót: olyan ez, mint amikor Mark The Animal Mendoza a problémán dolgozó technikus gyerek hátával pengette a bőgőt a Twisted Sister show-ján, mert akár kézzel-lábbal, de nincs megállás. Erre még Morrison is csettintene, de én megteszem helyette, ahogy ők is megtették érte. És az ajtók bezáródtak.
  
  Apám kedvencei ellátogattak hozzánk. Pontosabban csak kettő jött el közülük, de ők elhoztak egy emberes marékkal abból, amit The Doorsnak hívnak. Apám nem tudott eljönni, ahogy Ian Astbury és Val Kilmer sem volt ott. A legnagyobb űrt mégis az okozza, hogy Jim Morrison 1971-ben elment.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Riders On The Storm

 programajánló: 
2018. október 23.
Kataklysm, Hyporcisy a Barba Negra klubban (Barba Negra Music)
Uriah Heep az Akvarium Klubban
8. Mozinet filmnapok – OSCAR-jelölt és díjazott alkotók legújabb filmjeivel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sons Of Apollo, Kip Winger acoustic
FEZEN ´18
Rockmaraton 2018 - 2. rész
Rockmaraton 2018 - 1. rész
EFOTT ´18
FEZEN 2018 – 1. nap (Helloween, Epica, Delain)
Judas Priest, Ordog
Joe Satriani - What Happens Next World Tour 2018
Exodus, Savage Messiah
 kiemelt 
Hammerfall, Armored Dawn a Barba Negra klubban
  
A heavy metal egyik újkori zászlóvivője, a svéd Hammerfall, töretlen népszerűséggel járja a világot

Gus G az A38-on - Fearless European Tour 18
Dead Daisies - Welcome To Daisyland – EU Winter Tour 2018 - Barba Negra Music Club
Pro-Pain, Don Gatto, Hemlock, Stonedirt a Durerben
Infected Rain + Over My Dawn novemberben a Blue Hell-ben
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 audun kleive    scary guys    all shall perish    another way    kaltenbach    dew scented    primordial    wovenwar    tatum    sonata arctica    dave groh    eric martin    közért noise    hypocrisy    basium    crusted    corey taylor    status quo     leonardo dicaprio    morgan freeman    tom stormy trio    anna karenina    killfest    noa rock    vengince  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!