beszámoló [koncert] 2007. augusztus 14. kedd 10:51
nincsen hozzászólás
szerző: GeorgeConverge, Rise and Fall, Animosity, Something Against You 2007. Július 15., Kultiplex
Az extrém zenék szerelmesit igazi csemegével várta a Kultiplex, ugyanis ismét ellátogatott hozzánk az amerikai post-hardcore mezőny egyik vezető zenekara a Converge. A két külföldi előzenekar az amerikai deathcore császár Anymosity és a belga Rise andFall voltak, magyar részről a SomethingAgainst You emelte jelenlétével az est fényét.
Érkezésemkor kezdett bele a mocskos hardcore/punk brutalizálásba a Something Against You. Programjuk alig volt húsz perc, de nem maradt hiányérzet az emberben, mert nagyon intenzíven tolták ezt a 80-as években gyökerező zenét. A zenészek feszesen játszottak nem hanyagolták el a mozgást, főleg az énekessrác volt lelkes.
Rövid szünet után már kezdett is az Animosity, akik a deathcore műfaj egyik legrégebbi zenekara. Zenéjüket lemezen nem találtam hallgatásra alkalmasnak, viszont koncerten taroltak a hardcore fazonú de zeneileg leginkább az amerikai technikás death metal felé húzó fickók. Dobosuk remekül oldotta meg a komplex töréseket, váltásokat és a gitárosok is magas szinten járatták ujjaikat a húrokon. Nem mondanám, hogy elérik azt a szintet, ahol a Despised Icon, az All Shall Perish vagy az As Blood RunsBlack tart, de maximálisan élvezhető volt a koncert. A közönség egy kis része itt már beindult (a cigivel a szájában táncoló mexikói-kínai keverék törpe elég vicces volt), köszönhetően frontemberük lelkesítő, szimpatikus konferálásainak, egyébként a fickó kiválóan kitolta a gyomorból jövő ordításokat, hörgéseket.
Az Animosity után a Rise and Fall számomra eléggé fárasztó és unalmas volt, de ezzel szinte egyedül voltam, mivel láthatóan majdnem az egész publikum élvezte a produkciót, jópáran a szövegeket is fújták. Elég fura zenét tálaltak nekünk, kicsit olyan jellegű volt, mintha a Motorhead jammelne a Darkest Hour-ral. A gitáros, a basszer és az énekes nem állt a helyzet magaslatán, egyedül a dobos halálpontos játéka volt értékelhető. Nem is szóltak olyan jól, mint a két előttük játszó zenekar.
A Rise and Fall dobosa konferálta be a Converge gitárzsenijét Kurt Ballou-t és vele együtt jött a másik három tag is. A Salem-ből érkezett brigád letarolt mindenkit ultrasúlyos zenéjével. A frontember Jacob Bannon a színpad minden szegletét bejárta a koncert alatt, miközben egyedi orgánumán tolmácsolta a szövegeket. A közönséget is bevonta a játékba, folyamatosan tartotta le a népnek a mikrofont, viszont a beszéd nem volt az erőssége, ezt inkább rábízta a basszusgitáros Nate Newton-ra. Látszott rajuk, hogy az évek alatt hiperpontos gépezetté értek össze, lemezminőségben adagolták a komplex témákat. Főleg a Converge mellett a Cave In-ben is szolgálatot teljesítő Ben Koller játékától esett le az állam, amit a fickó a bőrökön, cineken művelt az tanítanivaló. Nagyrészt az utolsó három albumról válogattak, sajnos sok régi kedvenc kimaradt. A csúcspont egyértelműen a You Fail Me albumos LastLight volt, itt amikor Jacob a this is for the hearts” részhez ért libabőrös lettem és ezzel szerintem nem voltam egyedül. Ami feltűnt, hogy a zenéjük hangulati oldalát élőben nem tudták annyira produkálni, inkább hc-san taroltak. A hangzás tökéletes volt és a közönség is rendesen megőrült.
A Hatebreed bulit nem sikerült überelni, de a Converge megmutatta, hogy a nem túl jól sikerült utolsó lemez ellenére még számolni kell velük.