lemezajánló [nagylemez] 2007. augusztus 4. szombat 12:47
1 hozzászólás
szerző: BarnaAghora: Formless Season Of Mist
Az Aghora rendesen megváratta a progresszív metal zenére éhes rajongótáborát, ugyanis a zseniális debütáló lemezüket még 2000-ben adták ki. A floridai bandát olyan zenei géniuszok alapították, mint a Cynic-ből ismert Sean Malone basszusgitáros és Sean Reinert dobos. A Cynic hatása megkérdőjelezhetetlen a jazz-metal fúziós zene történetében, így felfokozott várakozások voltak az Aghora első lemezével szemben, aminek teljes mértékben meg is tudott felelni a progresszív mestermű. Aztán csak teltek-múltak az évek és nem akart érkezni az újabb album.
Most 2007-et írunk, és a rajongók végre kezükben tarthatják a második Aghora lemezt. A Formless című albumon már más zenészeket hallhatunk, csak a gitáros Santiago Dobles maradt meg az eredeti felállásból, valamint Sean Reinert kisegítő zenészként dobolta fel az anyag egy részét. A basszusgitáron Alan Goldstein játszik, és sajnos játéka közelébe sem ér Sean Malone zsenijének. Eljátssza a kötelező dolgokat, de legtöbbször csak a gitárt követi és csak néha mutat be egyéni megmozdulásokat, díszítéseket, basszusszólókat. Az énekesnő személye Danishta Rivo-ról Diana Serra-ra cserélődött. Diana hangja kellemes, érzéki és egyben erőteljes; remekül idomul a zenéhez. A lemez zenei téren ugyanazt a komplex, progresszív megközelítésű muzsikát tartalmazza, mint az elődje. Annyi a különbség, hogy a zene Santiago Dobles gitármunkája köré épült, és nem olyan ritmusszekció orientált, mint a két Sean által jegyzett első album. Itt az orientalista, keleties, és spanyol flamenco-s gitártémák valamint a durva thrash-es riffek keveredése alkotja a lemez gerincét. A jazzes gitárfutamok és finom gitárszólók tökéletes harmóniában simulnak bele a lemez progresszív zenei egyvelegébe. Santiago témái nagyon jók, gitáros zsenije megkérdőjelezhetetlen, de a lemez egészét tekintve érezni lehet a dalszerkesztés terén a Cynic tagok hiányát. A lemez 70 perce kicsit soknak tűnik, és nem csak a bonyolult, odafigyelést kívánó zenei megoldások miatt, hanem a néha egymásra hasonlító, hasonló momentumokat tartalmazó számok miatt. Az időnként önismétlő témák ellenére természetesen ez egy nagyszerű hangzású, csodálatos album, aminek minden egyes percét élvezettel lehet hallgatni. A lemez mind a 13 száma tartalmaz érdekes pillanatokat, de ezek közül is kiemelkedik a Dimebag Darrell emlékének szánt Dime című instrumentális nóta, a technikás, zúzós riffekkel támadó és finom témázgatást is tartalmazó Atmas Heave és a több mint 12 percben csodásan felépített, komplex Formless.
Tehát összességében egy igazi remekmű született, a Formless megérte a hét év várakozást. A ragyogó gitárjátékkal fűszerezett progresszív zene magába olvasztja a jazz megoldásait, a metal keménységét, a keleties hatásokat és mindezt simogató női énekkel tálalja. A lemez egyszerre durva és lágy, de mindenképpen izgalmas és elkápráztató. Igaz ugyan, hogy elődjével összehasonlítva hiányzik Sean Malone géniusza, de így is egy nagyszerű album született Santiago Dobles gitárművész vezetésével. Minden zenerajongónak ajánlom a lemezt, aki szereti a progresszív, komplex zenei megoldásokat, a képzett zenészi teljesítményeket, és a technikázás mellett érzelmeket is tartalmazó nagybetűs muzsikát.
Számlista:
1. Lotus 2. Atmas Heave 3. Moksha 4. Open Close The Book 5. Garuda 6. Dual Alchemy 7. Dime 8. 1316 9. Fade 10. Skinned 11. Mahayana 12. Formless 13. Purification