beszámoló [koncert] 2007. augusztus 2. csütörtök 11:48
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóScofield, Medeski, Martin & Wood 2007. július 3. Millenáris, Teátrum
A beszámolóm legelején le kell szögeznem, hogy az este legnagyobb ásza John Scofield volt, akinek a neve a mai napig nagyon jól cseng, és elegendő volt ahhoz, hogy a Millenáris Theátruma megteljen. De nem kisebb tény az se, hogy a jazz nagy örege, Scofield gitármágus csatlakozott a Medeski, Martin & Wood trióhoz, akik egyébként nem hétköznapi muzsikusok és albumaik sem azok. Hol egyszerűen csak DJ-nek szánt portékákkal jöttek ki a stúdiójuk ajtaján, hol egyszerűnek tűnő produktummal, amelyben nem kevés 70-enes évek billentyűs retró hangzása hallható. A trió tagjai Önmagukban is figyelemre méltó muzsikusok és Scofield-dal kiegészülve ez az állítás még jobban igaz!
A produkció felkonferálása után alaposan megízlelhettük e négyes meglepetés-bevezetőjét, amely jó 20 percesre sikeredett. Nem kevés disszonanciájával megfűszerezett hangszeres bemutatót hallhattunk külön-külön Scofield-tól, Medeski-től és Wood-tól. Az általuk tálalt melódiák (mert az volt bőven) mellett remekül megfértek a látszólag félrenyúlt hangok is. Hangsúlyoznom kell, hogy Scofield szólóival, témáival domináns és szinte egyeduralkodó volt az előadás alatt bár ezen bizonyára senki nem lepődött meg. Élvezet volt hallani azokat a virga szólóit és Medeskivel közösen hangról hangra lejátszott alaptémákat. A felvezető röpke 20 perce után lassan a Little Walter Rides Again dal alaptémája kezdett kibontakozni. Ettől a pillanattól kezdve tagadhatatlanul megfigyelhető volt az a nagyon erős groove, a jungle alapok és space hangzás is, melyek a Medeski, Martin & Wood egyik erősségének tekinthetők. Tehát már a koncert elején sem volt kérdés, hogy e kettős tud-e együtt alkotni ( mert már dolgoztak együtt pl: A Go Go, Uberjam albumon), hanem csak az, hogy mi lesz ebből a közös kohézióból a koncert végére? Nos a kérdés nem maradt megválaszolatlanul.
A közönség is vette Scofiled-ék kiosztott lapjait, és a négyes sűrű ütemeikre erőteljesen kezdtünk bólogatni, de volt, aki nem csak bólogatott, hanem a széksorok mellett idomtalanul táncra perdült. Ez az érdekes jelenség egy jazz koncerten nagyon furcsa, mert Medeski, Martin & Wood-nak egyébként nem hiszem, hogy az lett volna a céljuk, hogy bárkit is táncra hívjanak, de nem lehet kizárni, mert a produkciójukban nagyon sok figyelemre méltó groove, jungle és funky témát és motívumot fedezhettem fel, az alapokért felelős bőgős Chris Wood és a dobos Billy Martin játékából. Hihetetlenül érezték a ritmust és nem utolsó sorban a groove alapokat, melyet lehet jól és még jobban játszani. Ők ketten a még jobban kategóriába tartoznak, és nem véletlenül! Nem utolsó sorban a produkcióba sem samplert, sem dobgépet nem építettek be, ami még erősebbé tudta tenni a produkciójukat. A hangulatért felelős Scofiled és társa, Medeski az analógiáival adta meg a produkció igazi ízét. A hangszer parkjában megtalálhattuk az analóg hangszerek gyöngyszemeit, pl: Hammond B-3-ast, a Roland Juno 60-ast, és a Rhodes zongorát is. Ezért ne is csodálkozzunk rajta, hogy e hangszerekkel nem csak kiváló hangokat hallhattunk, hiszen ezekkel csatát is lehetett nyerni, sőt, Scofield-del kiegészülve egy komplett háborút! Ahogy a nagykönyvben megírták, és személyesen is hallhattuk a variációk sokszínűségét Scofield és Medeski mestertől: finoman osztották fel a terepet és a produkciót. Üresjáratot egyáltalán nem hagytak, és jómagam sem tudtam felfedezni a játékukban. Természetesen sok esetben éltek az átmenetek közötti machinálás lehetőségével, azaz a disszonancia gyöngyszemeivel, amelyek magasabb Medeski, Scofield, Martin & Wood zenei dimenzióhoz vezettek el. Játékuk változatosságával egyszerűen lesepertek bennünket az asztalról, és a hallott összjátékuk katalizátorként hatott a komplett kerek kompromisszummentes produkciójukra. Ezt összegezve én biztos vagyok benne, hogy sokakban koncert előtt felmerült az a gondolat, hogy a Medeski, Martin & Wood eléggé izgalmas lehet, bár megnézni nem fogja őket, de így, hogy Scofiled-del kiegészülve léptek fel, máris más színben tüntette fel a triót. Az a jellegzetes és hamisíthatatlan Scofield gitárhangzás azért mégis magáért beszél, és tény, hogy sokaknak ez volt a döntő érv, hogy eljöttek!
Az előadáson elhangzott dalok közül természetesen vita nélkülinek kell tekintenem a Little Walter Rides Again; a go go; a Julia; Chank eljátszását a Cream - Sunshine of your love-ja mellett! Aki ismeri a Julia-t, annak nem kell bemutatni, hogy a Medeski, Scofield, Martin & Wood minden máz nélkül mutatta be ezt a dalt, és megállapíthattuk, hogy ebben a négyesben nem csak technikai tudás van, hanem nem kevés szentimentalizmus, melódia és remek zenei kohézió. Azt hiszem, ehhez nem kell semmit hozzá tennem. Csak annyit, hogy remélhetőleg a közeljövőben újra fellépnek itt Budapesten.