hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2007. július 24. kedd   16:32
nincsen hozzászólás

szerző: Utazó
Michael Bublé: Call Me Irresponsible
Warner Music

  Hogy mivel is lehet kezdeni a legújabb Bublé album Call Me Irresponsible kritikáját? Hogy majdnem tiszta swing és majdnem tiszta Frank Sinatra, Bobby Darin, Dean Martin, esetleg még Elvis Presley vagy netán egy kicsit Ray Charles?! Igen, ezek az előadók azok, akik még mindig meghatározzák Michael Bublé munkásságát és egy darabig még fogják is! Ezek után nem hiszem, hogy nagyon tömjénezni kell Michael Bublé fizimuskáját, adottságait, kiállását és magát a hangját, mellyel betört a nemzetközi zenei köztudatba. Hiszen jelen pillanatban kevés ilyen adottságokkal megáldott új idol futkos a világban. Nem csak azért, mert fiatal mindössze 31 éves-, aki alig 7 éve tört be a showbizbe, és mindemellett nem csak stílusa, sármja, hanem hatalmas tehetsége van. Erről tesz bizonyságot az 1996-os First Dance albuma is, mely azóta egyre csak hódít, hódit, hódit és nem csak a célközönségének számító nők körében.
  
  Egyébként nagyon hihetetlen, milyen könnyedén tolja elénk a figura az ismertebb klasszikus slágereket, és nem utolsósorban sajátját, aki viszonylag fiatalon már a klasszikus swing műfajhoz nyúlt és tette a műkedvelők és a nagy közönség számára újra közkedvelteké ezeket a dalokat. Amíg Bublé a pályán lesz, és miért ne tenné még, sokszor fogom még hangsúlyozni, hogy hihetetlen a figura!. Fantasztikus, ahogy ki tudja a sajtot énekelni a legdörzsöltebb varjú szájából: úgy kéredzkedik ki a hangfalakból a hangja, valahányszor hallgatjuk (nem csak) ezt a legutolsó lemezét, mintha csak előttünk énekelné el mindannyiszor a dalait a Call Me Irresponsible című lemezről. Egyszerűen döbbenet, hogy a klasszikus értékrendű swinget újra népszerűvé tudta tenni, pont úgy, mint a Rod Stewart a négykötetes The Great American Songbook cd gyűjteményével. Igaz, hogy egy picit, de nem számottevően szakított a pl.a 2003-as Totally Buble album elvével, hogy kevés érzelmes könnyfakasztó dallal építi fel albumát és így győzi meg a bulizni vágyók sisere hadát. Igaz ami igaz, így sem rossz ez a 2007-es albuma, mely több érzelmet, látszólag kevesebb swinget, kiváló ízlést, lassú boogie- t és mi minden más remek dolgot tartalmaz. Szinte érthetetlen, hogy kanadai - vancouveri - létére be tudott törni a jól körülbástyázott amerikai piacra, és ott sorra aratja a legnagyobb sikereket. És tényleg, ez a Bublé egy hihetetlen egyéniség, egy hihetetlen hanggal megáldott ember, akit többek között azért is érdemes meghallgatni, mert Ő Michael Bublé, aki előszeretettel és hitelességgel adja elő komplett nagyzenekari kísérettel a kiszemelt dalait.
  
  1. Hogy mi mással lehetne kezdeni ezt az albumot, mint az 1964-es Cy Coleman/ Carolyn: The Best Is Yet To Come igazi visszafogott swing szerzeménnyel, amely főképp Frank Sinatra és Ella Fitzgerald előadásában lett anno sláger, és nem kis tisztelgés van ebben a dalban, mindamellett, hogy Bublé ennél az albumnál is megadja a módját, hogy a stúdióból és a lemezgyárból kijövő anyag csak kitűnő legyen. Mindent együtt véve remek zenekari megoldások nyugalmas bőgő és dob alapok, és bravúros aláfestések, és a zongora is megfelelő szólisztikus hangsúlyt tudott kapni.
  
  2. Majd Henry Mancini igazi salsa örökzöldje következik, no de ne a nem salsa alapú leghíresebb Pink Pantherre gondoljunk, hanem ténylegesen a salsa/szamba alapú It Had Better Be Tonight-ra, 1963-ból, melynek hihetetlen latinos perzselése van és nagyon kiváló! Egyébként néhányan magukénak érezték ezt a szerzeményt (1966 John Gary; 1962 Buddy Greco; 1965 Sarah Vaughan), de a lényeg mégis abban van, hogy Bublé nem tévedett sokat, hogy ezt is felvette a lemezére ezt a könnyed klasszikust. Remekül érvényesül a nagyzenekari megszólalásban a szaxofon, majd a trombita felvezetés, a vonósok aláfestése és a zene alapját meghatározó folyton jelenlévő lüktetés, zakatolás, valamint a latin zenei műfajoknak az alapját jelenti maga a ritmus! Remek váltások, ritmika és mindent megkoronázó Bublé hang.
  
  3. Az album első igazi andalító dala Kenny/ Leon/ Cary Gilbert: Me and Mrs. Jones-sa kapott helyet 1972-ből. Kicsit blues és kicsit swing keveréke, mellyel szintén nem tudott Bublé mester mellé nyúlni. De erről évekkel ezelőtt meggyőztek bennünket (1972 Billy Paul és 2005 Jay Perez). A Bublé muzsikájában mindig jelenlévő, meghatározó bőgőt most csendes smooth jazz alapú gitár hangok és visszafogott fúvósok illetve néhol hallható zongorafutamok kísérik végig. Tényleg nagyon bravúrosra sikeredett ez az átlagos dal.
  
  4.A lemez egyetlen felejthető alkotása Leonard Cohen 1988-as I´m Your Man-je következik, melyből tényleg csoda, hogy fogyasztható alkotás született.
  
  5. De gyorsan lapozzunk, mert az 1962-es Mel Tormé dalának Comin´ Home Baby-vel egy igazán kellemes meglepetés és egy újabb kiváló alkotás került fel erre az albumra. Nem csak az a meglepetés, hogy Mel alkotását választotta be Bublé ötödiknek, hanem az is, hogy a Boyz II Men legénységét hallhatjuk vokálozni ebben a számban. Remek vokalisták, akik fel tudtak nőni a feladathoz és Bublé igen magas igényes mércéjéhez. Az állandó jelenlétük pont úgy ott van, mint a komplett kísérőzenekara, akik remekül hozzák a swing alapokat. Még néhány név, akik tolmácsolásában hallhattuk ezt a dalt (1963 Lloyd Thaxton; 1967 Checkmates; 1979 Eddie „Lockjaw” Davis; 1970 Herbie Mann; 1965 Sergio Mendes)
  
  6. Majd egy újabb szentimentalista dal következik mintegy kompenzációként Michael Bublé - Jann Arden - Alan Chang 2007-es szerzeménye, a Lost. Semmi túlspirázás, hanem csak a zongora, basszus és a háttérben meghúzódó vonósok aláfestése kíséri végig ezt a dalt.
  
  7. Majd ismét egy nagy swing klasszikust hallhatunk: Sammy Cahn / Jimmy Van Heusen szerzeményét, amit nem csak Sinatra dolgozott fel, hanem már Ellington 65 bakelitjén is megtalálhatjuk a Call Me Irresponsible-t. Mit is írhatnék erről a hetedik örök klasszikusról? Csak a legjobbakat, mely nem csak a megírása után volt kiváló, hanem a 97-es Bublé albumon is hihetetlen hangulata van. Remek bőgő kezdés, kis pörgetés és fúvóskar- vonóskar belépése csúcsosítja ki a címadó szerzeményt. Ebben a dalban is meg van a legfontosabb, a szív és a swing! Hihetetlenül kiszámítható, remekül megírt, matematikailag is tökéletes dal ez. és hogy kik tolmácsolásában hallhattuk ezt a dalt: 1964 Four Freshmen; 1965 Glenn Miller; 1965 Joe Mooney; 1963 Patti Page; 1963 Ray Charles; 1964 Nancy Wilson
  
  8. Bublé és Ivan Lins duettjében hallhatjuk Clapton 1977-es megszambásított nagy klasszikusát, a Wonderful Tonight-ot. Igazi lassú andalító dal, mely csak annyiban tér el az eredetitől, hogy akusztikus gitáron, bőgőn, zongorán és vonósok kíséretében varázsolják elénk ezt a dalt, mely talán az album legszebbike is egyben.
  
  9. Nem lehet album igazi Bublé sláger nélkül! Ezzel összegezhetem az idei nyár, igazi Bublé nagy slágerét ( Bublé / Alan Chang / Amy Foster Gillies), az Everything-et. Nagyon melodikus, nagyon fülbemászó (mint a többi Bublé dal) és nem utolsó sorban könnyed sorai miatt könnyen énekelhető la la la la, és majdnem olyan, mint a Sinatra féle Strangersin the Night, de csak majdnem. Remek zenei megoldásai mellett a zongora - gitár és a bőgő összjátéka még hatásosabbá tudta tenni ezt a dalt. Kell ennél több egy slágerhez?
  
  10. Egy újabb remek swing klasszikust hallhatunk, melyet már 1932-ben is sikerre vittek, ez maga a I´ve Got The World On A String, mely Harold Arlen és Ted Koehler kiváló szerzeménye. (Harold Arlen-hez többek között olyan szerzemények is kötődnek mint, a Over the Rainbow, It´s Only A Paper Moon, Stormy Weather, I´ve Got the World on A String, and Ac-Cent-Tchu-Ate the Positive stb). A jellegzetes swinges bőgő és dob alapokon remekül tud érvényesülni a többlépcsős fúvós szekció és a csendben háttérben hallható vonós kar is. A dal igazi ízét a bevezető és levezető vokálban, valamint a remek ízlésesen tálalt laza feelinges szaxofonszólóban találjuk meg. Ezek után nem is csoda, ha ennél a dalnál is táncolni támad kedvünk. Még néhány név, akik szintén műsorukra és albumukra tűzték ezt a dalt ( 1955 Perry Como; Ruth Brown; 1954 Erroll Garner; 1949-1954 Fitzgerald; Ray Anthony)
  
  11. Az album vége felé hallhatjuk (Mark James/ Wayne Thomson/ John Christopher) 1971-es nagy klasszikusát az Always On My Mind-t, melyet ténylegesen Elvis Presley szárnyaltatott egykoron magasra. Gondolom mondanom se kell, hogy Bublé ezt a dalt is a legnagyobb tisztelettel énekelte fel, melyet Elvis után kötelező meghallgatni! Adalékként még csak annyit, hogy ezt a művet halk zongora és vonóskar kísérete mellett énekelte fel és természetesen a nélkülözhetetlen lépegető basszus/bőgő hangja is nagyon ott van, és valójában már semmi sem hiányzik ebből a dalból. Természetesen Elvis-en kívül mások is feldolgozták kisebb nagyobb sikerrel ( 1998-ban a nagy páros Johhny Cash- Willie Nelson; Hal Sherfey Band; Ron Merritt)
  
  12. Egy kis spirituális spirituálé bevezetéssel következik az 1964-es varázslatos hangulatú That´s Life. Mondanom se kell, hogy ez is telitalálatosra sikeredett, ahogy a gospel kórus felvezeti és a szám közben végigkísérik Bublét. Pont olyan jól sikerült a gospel-ről lassú swingé (mely Bublé erőssége) alakítani ezt a Thats Life-et. Remek feelinges dal, melyet egy kis blues-os hangulattal fűszereztek meg, melyből nem hiányozhat a bőgő brummogása, a zongora Ray-es ihletésű jelenléte, a vonósok aláfestése, a fúvósok frissítő szaggatott jelenléte és a zümmögő- huhogó-jajongó kórus, sőt természetesen maga Bublé sem. No és hallhattuk még: James Brown; Brian Evans; 1967-ben Nichelle Nichols; 1968-ban Frank Sinatra előadásáan
  
  13. Az album záródala a Johnny Mercer lirikus klasszikusa, az 1944-es Dream-je, melyet már nagy elődjei Frank Sinatra és Dean Martin is előszeretettel énekeltek. Hihetetlen, hogy Bublé ezt a dalt se akarta megváltoztatni, modernizálni avagy szétdarabolni. Egyszerűen meghagyta olyannak, amilyen egykoron volt. Kiváló! Andalító vonósok, csendes fuvola és maga Bublé, aki a híres klasszikusok pózában merengve énekli egy pohár pezsgő társaságában ezt a dalt. Természetesen Sinatra; 1959-ben Dean Martin és Freddy Martin előadásában is hallhattuk.
  
  Ezek után mit is írhatnék? Hogy is összegezhetem ezt a minden tekintetben kiváló albumot? Nos, kiváló!
  
  Michael Bublé: Call Me Irresponsible
  Tracklist:
  
  1. (1964) The Best Is Yet To Come - Frank Sinatra
  2. (1963) It Had Better Be Tonight [Meglio Stasera]
  3. (1972 ) Me And Mrs. Jones
  4. (1988) I´m Your Man - Leonard Cohen
  5. ( 1962) Comin´ Home Baby [duet with Boyz II Men] - Mel Tormé
  6. (2007) Lost
  7. (1977) Call Me Irresponsible - Frank Sinatra
  8. (1977) Wonderful Tonight (duet with Ivan Lins) Eric Clapton
  9. (2007) Everything
  10. (1932) I´ve Got The World On A String
  11. (1971) Always On My Mind
  12. (1964) That´s Life
  13. (1944) Dream



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 20.
Dan Patlansky Budapesten
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
 kiemelt 
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
  
„Kezdünk megöregedni, úgyhogy ne hagyd ki ezt a turnét” – ezzel az őszinte figyelmeztetéssel hirdette meg tavaszi koncertjeit a Nanowar of Steel

Dan Patlansky Budapesten
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
Megint Budapesten koncertezik Sting
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 artisjus    hihetetlen utazás    underworld 4    venom    alex kapranos    first memories    divided multitude    exférj újratölve    ha/ver    blind guardian    jubileum    az ördög benned lakozik    the cult    slamo    cimbaliband    barátság extrákkal    twitching tongues    kézi chopin    into darkness    mark wahlberg    paramore    alterdistrict    lou reed    lancer    szakonyi balázs  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!