szerző: ArmaGedeonAl Di Meola és a Midsummer Night Quartet 2007. június 23. – Margitszigeti Szabadtéri Színpad
A világ egyik legkiválóbb gitárosának tartják, játsszon akár jazzt, tüzes flamencót vagy rockot. Az 1954-ben született virtuóz nem egyszer látogatott hazánkba, ezen estén pedig a Midsummer Night Quartet zenészeivel karöltve lépett színpadra, ám korábban már számos ismert muzsikussal szűrte össze a levet; a Return To Forever nevű jazz/rock-formációt (ahol Chick Corea volt a társa!) követően 1976-ban szólópályára lépett, s többek között játszott együtt Paul Simonnal, David Matthews-zal, John McLaughlinnel, Paco de Luciával
Azon a szombat estén nem a rockosabb hangzás, inkább a finomabb, lírai, ám olykor igen eleven latinos jazz dominált; első ízben maga a Mester ült bele a puritán színpadon elhelyezett négy szék egyikébe, majd lassan követték társai is. Megközelítőleg 100 percen keresztül varázsoltak együtt, teljes harmóniában a zenei alázat meg a mértéktartó humor jegyében. A közönség soraiban nagy volt a jövés-menés, nyilván egyesek egy csujjogatós-táncraperdítő latin parádéra számítottak, nem, nem azt kapták, visszafogott, ízléses játékkal leptek meg minket az urak. Elfogadom azt is, ha valakinek az efféle csendes pengetősdi inkább egy félhomályos hálószobában bontakozik ki jobban, egy pohár bort kortyolgatva bújni a kedves mellé szaténtakaró alá, imígyen kettős simogatást kapunk ama bizonyos kedves és a szép dallamok által, de az is biztos, hogy nem csupán szakmabeli gitárzseniknek szól(t) Al Di Meola világa. És jóllehet ő volt a főszereplő, mégsem csak rá vetült a reflektorfénypászma; ha kellett, kissé hátralépett, hogy zenésztársai is érvényesüljenek játékát szolgálatba állította a közös zenélés örömének. Di Meola újfent sikerre vitte, hogy egy sajátos, egyedi hangzást teremtsen azon az estén; a különféle kultúrák szimbiózisa egy egységes lüktetésű dallamfolyamot hozott létre. A Midsummer-kvartettet alkotta négy muzsikus első ízben Szardínián adott koncertet, s ott találkoztak a neves szárd énekessel, Andrea Parodival. (A kapcsolat gyümölcse egy élő lemez lett 2005-ben!) A fiatalon elhunyt dalnok néhány szerzeménye is helyet kapott a Margitszigeti fellépés során. A harmadik számnál érkezett Gumbi Ortiz kubai dobos, és egy sámliszerű létesítményre huppant; ezt cajónnak hívják, és két tenyerével szólaltatta meg. Majdhogynem két évtizede ismerik egymást a főhőssel, s tökéletes konszenzusuk a koncert végi duettben csúcsosodott ki. Amikor pedig mind a négy muzsikus elfoglalta helyét, belecsaptak az Infinite Desire-be; itt lépett be két olasz, Peo Alfonsi másodgitáros és Fausto Beccalossi harmonikás. Utóbbi vokállal is kísérte Alt, s közben hol jazz-, hol tangó-dallamokat szőtt hangszerével. Alfonsi pedig mindenfajta harsány felhangtól mentesen, tökéletes partnerként működött Di Meola mellett, aki mosolyogva mondta nekünk, hogy csukjuk be a szánkat, ha nem akarjuk, hogy a nyári éj szemtelen bogarai belerepüljenek. A közelben dübörgő tűzijáték be-behallatszó dohogása is szót érdemelt művészünknél, de mindezt úgy tette, mint egy hétköznapi figura, a világsztárság hangyányi jelét sem mutatva. Al Di Meola pályafutásának elektronikus világát ezúttal maga mögött hagyva az élőbb, lélegzőbb akusztikus hangzás mellett tette le a garast. Végül is bármihez nyúl, a keze alatt arannyá változik. Ráadásul július 19-én a XII. Gyulai Vár Jazz Fesztiválon is fellépett, de ez már egy másik történet