szerző: imetaDie Hard 4.0 - Legdrágább az életed Világpremier: 2007. június 27.
Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy lesz majd robbanás, meg ütközés, meg lövés, az előzetesben látott jó bőr, de gonosz rifke, és a digitális akicólátvány megöli a bejáratott Die Hard univerzumot. A folytatásokra mindig óvatosan ül be az ember, főleg akkor, ha kedvenc dzson meklénjéről van szó, aki oly sok mindent tett már a mozirajongókért. Toronyházban csúszott, mászott, repülőgépekkel harcolt és vizes gallonokkal bizonyította matematikai tehetségét. (igen, a harmadik a szívem csücske. „Milyen férfi b*** meg? Tíz másodpercünk van hátra!” ) Arról ne is essék szó, hogy vastekintetű Sin City hős ide, vagy oda, bizony ferdén mosolygó Bruce Willisünk is csúnyán öregszik.
Az első háromnegyed órában úgy tűnt, a félelmeim beigazolódtak. Hiába a második filmkockától felpörgetett akció, a piff meg a puff, dzson meklén még csak nem is látszott másnaposnak. Öregnek. Annak látszott. Ezt a hátrányt a film végéig nem is igen tudta ledolgozni. A konfliktushelyzetet billentyűzetek vad püfölésével vezették fel, mert a hülye átlagnéző úgyis csak azt tudja, egy ujjal, hogy: fríímél, és jelszó. Korunk digitális játszóterében hekkerek törnek zúznak, leállítják fél Amerikát, úgyhogy szegény dzson csak pislog és a kézzel tekerős cb rádióra esküszik. De aztán jött a megváltó nevetés. Az első száraz, férfias odamondom, amitől mindenki megkönnyebbült a moziteremben. Onnantól már semmi se állíthatott meg, hogy jól szórakozzak. Még a gigászi kamion kontra repülő jelenet se, amit én úgy, ahogy van, a vágóasztalra dobtam volna. A vérszegény, gyáva főellenség se, hiába, ha a legutolsó gonoszul összehúzott szemöldök Jeremy Ironsé volt, az embernek már igényei vannak. A jó bőr, de gonosz rifke csúfosan végzi, ahogy a sablonokban vagyon, és mivel ez egy nemileg egyenlő világ volna, vagy mi, hithű feministáknak ajánlott nem odanézni, mikor ez megtörténik. A mellékszereplők eltaláltak, és mindenki, minden poént rendesen odatolt dzson alá. Hálás köszönet érte. Így végül maradt az elégedettség, és egy könnyű, nyári esti popcorn mozi. Kicsit fáradtabban, kevesebb véres trikóval, kevesebb idézhető remekkel, de a Die Hard 4 teljesíti az elvárt normát. Ezek után jöhet a Halálos Fegyver 5. (csakhogy megmaradjon az egyensúly) Ja, és szinkronos!