beszámoló [koncert]  2007. június 27. szerda   11:16

nincsen hozzászólás

  Mindenki hozzon magával egy embert - ugye ismerős ez a mára már szlogenné vált idézet? Nos erre a több mint egy hónapja sikerrel lebonyolított tavaszi koncertsorozatra és erre a zárásra bizonyíthatóan nem kellett érvényesíteni ezt a gondolatot, mert a rajongók így is megtöltötték Ákos mindegyik fellépési helyszínét, a koncerttermekké átváltoztatott sportlétesítményeket. Aki látta már élőben valamelyik koncertjén, az tudja, hogy Ákos fellépései élménydúsak. Újabb és újabb színpadi elemekkel bővíti előadását, és nem csak a színpadi fényekre, hanem a hangra is erőteljesen koncentrál, hogy senki se térjen haza csalódottan az elég vaskos belépőjegyárak miatt.
  
  Kevesen mondhatják el magukról azt a sikeres előadói pályát, mint Ákos. Két ízben is sikerre tudta vinni csapatát. Először a 86-88-os klasszikus Bonanza Banzai-jal (Hauber Zsolt, Kovács Ákos, Menczel Gábor). Majd miután 95-ben sokak bánatára elbúcsúzott a Bonanza-tól, szóló karrierbe kezdett, amiért sokan megnehezteltek rá (többek között én is). De ennyi év távolából az élet nagyon is őt igazolta, hogy lehet másképpen is sikeres, mint pl.: kereskedelmi médiák általi igénytelen tömegigényeket kiszolgáló barkácsolt zenéknek nevezett valamik helyett inkább színvonalas muzsikáival találta meg újra a célközönséget. Summa summarum - ami már régóta igaz: újra és újra nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Ákos az Ákos! Mindamellett, hogy Ákos sorra viszi el a legnagyobb hazai díjakat, idén az év férfi énekesévé választották a közönségszavazatok alapján. És hogy ez a harmadik Comet-gömbje, az nem a véletlen műve, és nem is a csillagok állásának vagy a horoszkópjának köszönhető, még véletlenül sem!
  
  Minden fellépéséről elmondható, hogy nagyon jó ez a mostani sem lógott ki a sorból , és tényleg nem panaszkodhatunk a remek szerevezésre, koncertjeire és azok hangulatára sem, de valahol mégis keserű szájízem marad azoktól a nemkívánatos momentumoktól, mint pl: a ruhatár hiánya, vagy a 3 büfé 12 eladó 10.000 ember esete, vagy a Kókakóla-automaták, melyek sorra elnyelték a pénzt. Ez azért egy kicsit elgondolkoztató, de végül is nem ez határozta meg a koncert egészét, hanem Ákos tavaszzáró teltházas SYMA-s aktusa, mely sokunkban megmarad, úgy érzem. De ha nem is, akkor is van rá esély, hogy egy újabb DVD formátumban kiadják ezt a koncertet, és később otthon újra átéljük e zárókoncert legjobb pillanatait, amely összességében a tízedik lesz a sorban.
  
  Itt a SYMA-ban Ákos állandó profi legénysége (Fekete Tibor Samu, Kékkői Zalán, Szakos Krisztián, Bánfalvy Sándor) mellett a mára már tíztagúvá bővült igen kellemes megjelenésű Andante Strings vonós szekció tagjai fönt, a színpad kakasülőjén, és a - véleményem szerint nem sok vizet zavaró - Vivát Bacchus énekegyüttes a színpad bal szélén kaptak helyet. A hazai koncertezőknél nagyon ritkán használt videófal-komplexum és a profi fénytechnikával megkomponált fény-show remekül érvényesült Ákos előadása alatt. Noha a hangtechnika sem volt alacsonyabb színvonalú, mégsem tudott érvényesülni a SYMA fémvázában. Hangtechnikus legyen a talpán, aki korrekt hangminőséget tud kicsikarni a SYMA pocsék akusztikájából!
  
  Már az elején említettem a tízezret, mely garantálta, hogy Ákos ezen fellépése se lesz semmi. És nem is volt az, mert ez a tízezer ember majdnem eufóriában énekelte végig az elhangzott dalokat: Gépszabadság; Minden most kezdődik el; Alig hitted; Végre; Adj hitet; Örök Április; Majom a ketrecben; Ölelj meg újra; Új Törvény; Hűség; Idelenn idegen; Mindenki táncol; A 101-es szoba; 1956; Ilyenek voltunk; Ikon; Adjon az Isten Ezek a dalok is bizonyíthatják, hogy Ákos az idők folyamán mindig meg tudott újulni, alkotásai megállták a helyüket. Ákos esetében már rengetegszer bebizonyosodott, a tehetség és a kvalitás együttese, mely tetten érhető a magas intellektusú verseiben és a verseit körülölelő kiváló dallamvilágában. Ez mind azt erősíti meg bennem, hogy Ákos nagyon nagy százalékban csakis a legjobb gondolatait akarja megosztani a hallgatóival, és ez a stratégia működik. Ennek tanúbizonyságai az állandó teltházas fellépések, ilyen volt ez a SYMA-beli záró est is. Ekkora rajongó tábor valószínű nem téved, és valószínűleg és én se. Sokunk örömére nagyon jó, hogy van egy ilyen Ikonunk, mint Ákos, aki véleményem szerint polgári értékrendben is követendő példát mutat.
  
  Zárszó:
  
  Végezetül lehet Ákost szeretni, és lehet nem szeretni, de ő olyan kaliberű, akiről nem lehet nem tudomást venni. Egy olyan jelenség, aki itthon évek óta meghatározó szerepet tölt be a zenei életben, és mutatja, hogy szerinte melyik a jó irány, természetesen ez! Ezen a véleményen vitatkozhatunk, de nem érdemes, mert egyszerű közhellyel válaszolok a kétkedőknek: ahány ember, annyi ízlés, de nagyon kérem azokat, akik politikai térre szeretnék terelni a szót. Ez a műfaj nem arról szól, és a megfelelő platformot is másutt fogja megtalálni, nem ennél a magazinnál. Azért ide még szeretném beszúrni azt megjegyzést, hogy az egykoron divatos VIT ideje rég leáldozott, úgy a 80-as 90-es években, amikor is (KISZ által) agyon favorizált dalos verselő-gitárosunk mára zubbony helyett bekecsre váltotta öltözékét, és mára mozgalmi dalok helyett zsoltárossal próbálja lelkének nyugalmát megtalálni De nem a hullámokat akarom korbácsolni ezzel a gondolattal, csak rá szeretnék mutatni, hogy az akkori irány akkor sem volt jó.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: