Az emlékekből egyszer film lesz. Csak ki kell várni, míg eljön az idejük. David Fincher, a múlt héten nagy sikerrel mutatta be a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Zodiákus (Zodiac, hazai bemutató: június 7.) című sorozatgyilkos-filmjét, és az ottani sajtótájékoztatón az is kiderült, hogy a Hetedik rendezője igazából nem a borzasztó és mindmáig megfejtetlen bűnügyek miatt választotta a forgatókönyvet. Hanem mert első általánosból emlékezett az esetre.
Azon a környéken nőttem fel, és emlékszem, néhány napig jövet-menet egy rendőrautó követte az iskolabuszunkat emlékezett a tiszteletére összegyűlt újságírók előtt Fincher. És arra is emlékszem, amikor kérdeztem apámat, hogy mi ez, ő könnyedén azt felelte: persze, tényleg, van valami őrült, aki azzal fenyeget, hogy gyerekeket fog gyilkolni. Azóta kísért ez a mondata, ez volt az első eset, amikor csalódtam az apámban, amikor azon kezdtem töprengeni, hogy talán nem is való szülőnek. Nem értettem, miért nem aggódik értem jobban. Furcsa idők voltak azok, és most így, felnőttként visszanézve rájuk még furcsábbnak tűnnek, mint akkor.