szerző: PjotrUngarischer Akzent - Németországi Magyar Kulturális Évad 2007
Programok:
Donai Exodus Forgács Péter videóinstallációja Berlin, április 20. július 29.
Ohne HOrt Berlin, május 17. július 4.
Tarr Béla retrospektív Stuttgart, május 18 . május 29.
Zilahy Péter színdarabja: A hosszú út közelre Weimar, május 27.
Április vége óta zajlik az Ungarischer Akzent Kulturális Évad Németországban. Az alábbiakban közöljük a jelenleg futó programokat.
Donai Exodus Forgács Péter videóinstallációja
A Dunai Exodus három különböző történetben meríti meg a látogatókat. Az egyik, kelet-európai zsidók menekülése a náci üldöztetés elől 1939-ben, amint megpróbálnak elérni egy Fekete-tengeri hajót, mely Palesztina biztonságába szállítja majd őket. A második történet 1940-ben zajlik, Besszarábia területeinek szovjet megszállása után. Emigráns német parasztok kénytelenek elhagyni választott otthonukat, hogy visszatérjenek a Harmadik Birodalom biztonságába, azonban végül Lengyelországba telepítik őket. A két, ellentétes irányba tartó csoportot Andrásovits Nándor (1894-1958) hajóskapitány szállította a Dunán és amatőr filmesként dokumentálta is ezeket az utazásokat. A harmadik történet a kapitányról és a folyóról szól, melynek fodrozódó hullámai számos kultúrát és korszakot kötöttek össze Közép-Európa viharos története során.
Forgács Péter hatvan perces, díjnyertes A dunai Exodus című filmjéhez Andrásovits eredeti 8 milliméteres felvételeit használta fel. Forgács hangszereléseknek (orchestrations) nevezi az újravágott filmrészleteket, mert a képek feldolgozása olyan, mint egy zeneműben a téma és variációk együttese. Azáltal, hogy a látogatók maguk választhatják meg, hogy a történet melyik részét milyen sorrendben szeretnék látni tanúvá és alkotótárssá válnak, mert elkerülhetetlenül hozzáadják az elbeszéléshez saját személyes emlékeiket és vágyaikat. Az újra feldolgozásnak ez a folyamata Hérakleitosz folyójára emlékeztet: sohasem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, vagy ugyanabba a történelembe.
Forgács Péter több mint harminc filmet és videofilmet készített. Leginkább azok a nyugtalanító, hosszan kísértő filmjei tették ismertté, amelyekben talált felvételeket (családi-, amatőr-, privát filmek) dolgozott fel újra. Ezeket akkor kezdte gyűjteni, amikor a Népművelési Intézetben dolgozott Budapesten, és létrehozta a Privát Fotó és Film Alapítványt. Ezeket a 8mm, 9,5 mm és 16 mm amatőr filmeket többnyire közép-európaiak forgatták a náci időkben, az 1930-as és 1940-es években. A filmek egyszerű, hétköznapi életekről szólnak, melyeket rövidesen kettétört a rendkívüli történelmi trauma, amely a vásznon kívül zajlott. Forgács, aki dokumentumfilm-készítő helyett inkább telepatikus látónak nevezi magát, életre kívánja kelteni a halottakat, hogy képessé tegyen minket jelenlétük érzékelésére. Filmjeinek megbabonázó erejéhez nagyban hozzájárulnak Szemző Tibor zenéi, aki nemcsak közeli barátja, de 1978 óta munkatársa is. Forgács azt állítja, ő egyszerűen csak hagyja, hogy a zene dolgozza fel és uralja az érzelmi történetet; az ő saját szerkesztési ritmusa a partitúra részévé válik. A kiállítás a berlini Jüdisches Museum-ban látható július 29-ig. www.jmb.de és www.peterforgacs.com
Ohne HOrt
Az átrendeződések közepette a művészet is keresi a helyét. Az élénk színek, erős gesztusok, a nagy konceptek, a világraszóló utópiák múltával a művészek tevékenységüknek arányosabb, szerényebb szerepet keresnek. Keresik a félreeső, elhagyott helyeket, elhanyagolt embereket, az említésre sem került eseményeket. A szociálisan érzékenyebbek szondázzák a széleket, a peremeket, hogy feltárják a homályos, észrevétlenül maradt területeket. A színtér úgy művészi, mint szociális, és méginkább mediális tekintetben átrendeződött, mások lettek az arányok. A köztér telítettebbé, a közfigyelem szórtabbá vált. A feltűnésért, a figyelemért fokozott versengés folyik. Nemcsak művészek, és a művészet intézményei, s nem is csak a hirdetésipar élharcosai, hanem az aktorok mindegyike között. Hasonlóképpen küzdelem folyik a területek, szcénák, és témák között is: a figyelemért, a hatásért, a jelenlét fenntartásáért. Mire irányul ma a figyelem? Mi az értelme (rendeltetése, legitimitása) annak a tevékenységnek, amit művészetnek nevezünk? Milyen érvei vannak személyes és szociális tekintetben egyaránt önnön léte és működése mellett? Nemcsak művészek, a művészet is keresi a helyét. Nem éri be a neki hagyományosan fenntartott helyekkel, termekkel, falakkal, felületekkel és publikummal. Keres magának érintetlen, kirekesztett témákat, eddig nem alkalmazott anyagokat, elemi eszközöket. És olykor talál is hozzá a fehér kubuson kívül vagy belül a megjelenésre alkalmas helyeket, s együttérző, másként észlelő és értő közönséget. Tillmann J.A.- a kiállítás kurátora
A kiállítás a Collegium Hungaricum Berlin kiállítása www.hungaricum.de
Tarr Béla retrospektív
Tarr Béla az európai mozi egyik olyan rendezője, aki tovább tágította a filmkészítés és a filmes kifejezőeszközök horizontját. Filmjei valóságos kihívásnak számítanak a nézők számára. Képeket, arcokat, környezetet és tájakat láttatnak, amelyek egy egészen sajátságos univerzummá formálódnak, belenőve egy egészen sajátos dramaturgiába, amelynek összetéveszthetetlen jellemzője az idő kezelése. Tarr Béla filmes tevékenységét amatőrként kezdte. Később a Balázs Béla Filmstúdióban dolgozott, 1977-től 1981-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Ez idő alatt egyik alapító tagja a Társulás Filmstúdiónak, amelynek feloszlását követően szabadfoglalkozású, független filmkészítőként dolgozott. Az 1989-90-es évet DAAD-ösztöndíjasként Berlinben töltötte. Ezt követően 1990-től docensként a berlini székhelyű Német Film- és Televízióakadémia (Deutsche Film- und Fernsehakademie Berlin, dffb) vendégtanára, 1997 óta az Európai Filmakadémia tagja. 2005-ben megkapta az American Cinema Foundation Andrzej Wajda Freedom Prize néven alapított díját, amellyel a világ filmművészetét gazdagító művészi munkáját méltányolták. Filmjeinek állandó munkatársa Hranitzky Ágnes (vágás), 1987 óta pedig rendszeres alkotótársa Krasznahorkai László író is. Sorozatunkban Tarr Béla rendezői műhelymunkájának filmes keresztmetszetét mutatjuk be, amely bepillantást enged a művész egészen sajátságos, összetéveszthetetlenül egyéni világába. A történések színhelye mindig valami isten háta mögötti hely; ahol az emberi viszonyok kifordulnak sarkaikból, átcsapnak valami másba, a kilátástalanság nő, a történetnélküliség feszültsége az elviselhetetlenségig fokozódik...
A retróspektív filmsorozat Tarr 6 filmjét öleli fel és a stuttgarti Kommunales Kino val együttműködve jött létre.
Zilahy Péter színdarabja: A hosszú út közelre
Zilahy Péter A hosszú út közelre című színdarabját május 5-én Berlinben a Volksbühne Roten Salon-jában, május 20-án a stuttgarti Theater Rampe-ban, és május 27-én a Nationaltheater Weimar-ban adják elő. Az utolsó ablakzsiráf című regényével nemzetközileg is híressé vált Zilahy Péter 1970-ben született Budapesten. Az ELTE bölcsészkarán tanult filozófiát, anglisztikát és kulturális antropológiát. Rövid ideig egyetemi oktató, majd 1997 és 1999 között a LINK Budapest kétnyelvű irodalmi Internet folyóirat szerkesztője. 1998-tól a Világirodalmi Sorozat szerkesztője a Jaknál majd a Gondolat Kiadónál. Több hazai és külföldi díjat kapott, köztük a Móricz Zsigmond díjat, a Magyar Rádió hangjátékpályázatának első díját és az Év Könyve Díját Ukrajnában. 1993-ban jelent meg Lepel alatt ugrásra kész szobor című verseskönyve a Pesti Szalonnál. Verseinek többnyelvű fordításai a LiteraturWERKstatt honlapján olvashatók. 1998-ban jelent meg Az utolsó ablakzsiráf című regénye az Ab Ovo kiadónál, amelyet eddig 18 nyelvre fordítottak le, és több mint 400 cikk született róla. 2001-ben a szerző forgatókönyve és tervei szerint elkészült Az utolsó ablakzsiráf Multimédia CD-ROM a C3 Kulturális Központban. 2001 Szeptemberétől a New York University vendégtanára. 2002-ben Az utolsó ablakzsiráf képzőművészeti anyagából interaktív kiállítást rendezett a Ludwig Múzeum. 2003-ban a németországi Akademie Schloss Solitude állította ki munkáit. Erre az alkalomra jelent meg rövid prózáinak gyűjteménye Drei (Három) címmel. Az utolsó ablakzsiráf multimédia változatát az elmúlt években 28 országban mutatták be. A hosszú út közelre az előítéletek Kelet-Európájáról beszél és arról, ahogyan a közvetlen emberi kapcsolat, a szerelem túl tud lépni a tévhiten, amit az arctalan sokaságban eltűnő emberek egymásról gondolnak. A cselekmény helyszíne egy nemzetközi vonat, a történet két utas, egy magyar és egy szlovák fiatal előítéletekben kódolt félreértésekből kibontakozó szerelméről szól. A színdarab német bemutatásainak támogatói a Volksbühne, a Deutsche Nationaltheater und Staatskapelle Weimar, a Kulturinstitut der Republik Ungarn, Stuttgart, a Theater Rampe Stuttgart, az Ungarischer Akzent és az Akademie der Künste.