szerző: Zalán TiborSzarka Gyula: Bor és Lányka lemezbemutató koncert 2007. június 15. 19:00. Budapest - MOM Művbelődési Ház
Az est vendégei: Dolák Saly Róbert, Farmbauer Péter, Szarka Tamás, Varga Bori, Nagy Szabolcs, Tóth Tibor, Holocsí Kati
mert ezt a lemezt nem lehet csak úgy hallgatni. Bort kell tölteni hozzá karcsú nyakú pohárba, el kell üldögélni az alkonyatban, s bele kell bámulni néha a gyertyák lángjába. De nem folyamatosan merengve, hiszen az előadó, ez a felvidéki garabonciás, reneszánsz hangoltságú énekmondó, fogadók modern vándormuzsikusa maga mondja ki, vállalkozása jellegéből adódóan más szavait felhasználva, bolond, aki szomorú. Az se baj, ha szerelmesen összehajlunk valakivel, miközben hallgatjuk a nótákat, vagy épp szürkebarátot iszunk a fürge barátokkal, míg múlik fölöttünk a sokak által megénekelt szárnyas idő. Nótát mondtam, mert Szarka Gyula, a méltán népszerű Ghymes együttes szelídebbik frontembere úgy nyúl ezekhez a klasszikusnak számító versekhez, ahogy az ember az anyanyelvét használja egy élet (szakmai) tapasztalatával hitelesített természetességgel. Minden körülményeskedés, művészieskedés, magamutogatás, fontoskodás és trendiségre kacsingatás - kizárva.
Régi közhely, hogy egyszerűnek lenni a legnehezebb. Ezen a lemezen, úgy tetszik, ez megy a legkönnyebben. Az egyszerűség. Mintha Balassitól Petőfiig ugyanazt a nyelvet beszélnék a költők, melynek lényegét valahogy így foglalhatjuk össze, mai világunkhoz persze meglehetősen idegen és idegesítő hangzással: igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből. Nem versfeldolgozások, sokkal inkább versértelmezések hangzanak fel itt egymás után, mégpedig abban a formában, hogy aki elköveti őket, Nem - vagy nem elsőként - a szavak értelmezésénél kezdi a megszólítást és az azt követő megszólalást - megszólaltatást, hanem valahol a föltalált művek lelkénél, ha van nekik ilyen. Az eredményt leginkább a hangulati hitelességgel írhatjuk körül, és az eredetiség fogalomkörébe utalhatjuk át...