előzetes [koncert] 2007. május 10. csütörtök 15:13
nincsen hozzászólás
szerző: ArmaGedeonSpock’s Beard - Paul Gilbert 2007. május 20., 20:00. Budapest - A38
A Los Angeles-i Spocks Beard-ről egy hazai újságban olvastam első ízben, méghozzá 1995-ben, s a lelkendező CD-kritikához egy olyan infót csatoltak, hogy a Dream Theater dobosfenomén Mike Portnoy szerint az akkori év legjobb lemeze. Ettől még nyilván nem rohanok a boltokba, de az idő tájt (és azóta is) jókora hevülettel vetettem bele magam az ismeretlenebb progresszív rock zenekarok felkutatásába, így azon tények, miszerint egy régivágású csapatról van szó, és egy olyan albumról, amelynek 4 száma egy óra játékidőt tesz ki, igencsak felkeltették érdeklődésem a brigád iránt. Most pedig azért ujjongok, mert végre ellátogatnak hazánkba is!
No, de elöljáróban ejtsünk pár szót az előzenekari szerepkörre kárhoztatott Paul Brandon Gilbert úrról is. Az amerikai zenész 1966-ban született Illinois-ban, és már 5 évesen megragadta a gitár nyakát. Nevét főként a slágergyáros Mr. Big révén ismerheti a közönség (ki ne emlékezne a Billboard-listát ostrom alá vevő össznépi nyálelválasztást megindító To Be With You-ra?), ám a fanatikusok előtt a Judas Priest- és Yngwie J. Malmsteen-hatásokat mutató Racer X neve sem csenghet ismeretlenül. Mesterei között tartja számon az olyan előadókat, mint Jimmy Page (Led Zeppelin), Van Halen, Randy Rhoads, George Harrison vagy a Beach Boys, a Kiss és (a) The Ramones, zenéjében pedig a pop, a rock, a metal, a blues, a jazz, a funk és a klasszikus stílus variánsai megtalálhatóak. Különféle projektekben megfordult: az egyik a Yellow Matter Custard, egy The Beatles-feldolgozásokat játszó brigád, élén olyan jelentéktelen arcokkal, mint Mike Portnoy (Dream Theater), Neal Morse (ex-Spock´s Beard) és Matt Bissonette. Ezen kívül egy Led Zeppelin számokat előadó (szintén) sztárcsapattal (Hammer Of The Gods néven) is zajongott: Daniel Gildenlöw a svéd Pain Of Salvation énekese, David LaRue és megint Portnoy, az időmilliomos. De érdekelt volt többek között egy Rush- és egy The Who tribute zenekarban is, és Neal Morse szólóalbumán, a Sola Scriptura címűn. Ez évben pedig új önálló lemezét (Get Out Of My Yard) utaztatja meg, majd turnéra indul a G3 egyre-másra változó felállású formációjával, ez esetben John Petrucci-val (Dream Theater) és Joe Satriani-val karöltve.
A Spocks Beard-ről csak annyit mondhatok, hogy az utóbbi évtized egyik legzseniálisabb progresszív rock zenekara. Akár ennyivel el is intézhetném, de nyilván ez ízlés kérdése is, hiszen ismerek olyan 70-es évek-fanatikust, akinek a hangzásuk már túlságosan modern és metálos. (Egyébként a heavy metállal csak olykor-olykor kacérkodnak, túlnyomórészt a korai Genesis-, Gentle Giant-, King Crimson- és Pink Floyd-jegyek hatása szaglik ki a nótákból.)
A bandát 1992-ben rántotta össze a két Morse testvér (Neal ének, szinti, gitár, dalszövegek, és Alan gitárok), majd hozzájuk csatlakozott Nick DVirgilio dobos és Dave Meros basszusgitáros. A kvartetthez a debütáló lemeznél csatlakozott a veterán Ryo Okumoto. Aki még sosem hallotta Spock Szakállát (a Star Trek után szabadon!), annak kapásból ezt a cikk elején már említett The Light lemezt ajánlanám, ugyanis első munka ide vagy oda már ezen olyannyira kikristályosodott a stílusuk, hogy sokak szerint azóta sem tudták felülmúlni. Három terjedelmes (15-20 perces) eposz és egy rövidebb szerzemény az, amelyek egyértelműen a progrock stílus csúcsát jelentik. Van itt minden, ami ennél a műfajnál elvárható: akusztikus, lírai részek, free jazz orgiák, modernebb hard rock döngölések, improvizatív zene-kavalkádok, Hammond-őrületek, a Queenre jellemző vokális megoldások, Pink Floyd-ra hajazó női kórusok, szépen kibontott, hömpölygő gitárszólók (Sőt, még egy meglepő[nek ható]fuck you-t ismételgető acsarkodás is szerintem ez az egyetlen gyengébb pont, valamelyest idegennek érzem ebben a zenei környezetben.)
A második csúcsteljesítménynek kikiáltott, 2002-es Snow duplaalbum (szerkezetében és a csapat utóéletét tudván a Genesis Lamb Lies Down On Broadway című szintén két részes mesterművére emlékeztet igen erőteljesen) egy filozofikus-messianisztikus történet a címszereplőről, és ezen már markánsan felsejlik Neal Morse elfordulása a kereszténység felé, amely aztán a bandából való kilépéshez vezetett. Azt követően a dobos ragadta magához a mikrofont, s ez is kísértetiesen Genesis-párhuzam, tudniillik a britek esetében is az addig doboló Phil Collins vette át az énekes szerepét. (Ez nyilván nem jelenti azt, hogy a majd Spocks Beard is olyan hatalmas karriert fut be, ennyire azért nem levajazott a dolog, ha-ha!)
A Nick DVirgilio-val készített lemezek is nagyszerű alkotások, noha több modernebb rock ízt kaptak, és kevésbé gyökereznek a 70-es évek csúcsprogresszív bandáinak világában bár talán ettől lesznek igazán progresszívek. Az olyan ragyogó nótákra pedig, mint a Go The Way You Go, (a) The Light, (a) The Doorway, a June, (a) The Healing Colors Of Sound vagy az At The End Of The Day nyugodt szívvel ráakaszthatjuk a klasszikus jelzőt!
Paul Gilbert Diszkográfia
Racer X
Street Lethal (1986) Second Heat (1988) Live Extreme, Volume 1 (1988) Live Extreme, Volume 2 (1992) Technical Difficulties (1999) Superheroes (2000) Snowball of Doom (2002) Getting Heavier (2002) Snowball of Doom 2 (2002)
Mr. Big
Mr. Big (1989) Raw Like Sushi (1990) Lean Into It (1991) Raw Like Sushi II (1992) Bump Ahead (1993) Japandemonium: Raw Like Sushi 3 (1994) Channel V at the Hard Rock Live (1996) Hey Man (1996) Big Bigger Biggest: Greatest Hits (1996) Deep Cuts (2000)
Szólóban
Tribute to Jimi Hendrix (EP) (1992) King of Clubs (1998) Flying Dog (1998) Beehive Live (1999) Alligator Farm (2000) Burning Organ (2002) Paul the Young Dude/The Best of Paul Gilbert (2003) Gilbert Hotel (2003) Acoustic Samurai (2003) Space Ship One (2005) Get Out Of My Yard (2006)
Egyéb kiadások:
Humanary Stew - A Tribute to Alice Cooper Light at the End of the Tunnel - War & Peace Guitars That Rule the World (1992) Merry Axemas - A Guitar Christmas (1997) Becker 2001, Warmth in the Wilderness - A Tribute to Jason Becker Atomic Basement Tapes - Missing Lynx Guitar Wars (2003) One Night in New York City - Yellow Matter Custard (2003) Two Nights In North America - Hammer of the Gods (2006) One Night in Chicago - Cygnus and the Sea Monsters (2006) Spin The Bottle - An All Star Tribute To Kiss (guitars on „I Want You”) (2004) Numbers from the Beast - An All Star Tribute to Iron Maiden (guitars on „The Evil That Men Do”) (2005) Sola Scriptura - Neal Morse 2 Become 1 - A tongue-in-cheek cover version of the Spice Girls hit.
Videók:
Intense Rock - Sequences & Techniques VHS version Intense Rock II VHS version Guitars from Mars Japanese DVD release Guitars from Mars II Japanese DVD release Terrifying Guitar Trip VHS version Eleven Thousand Notes DVD Guitar Wars DVD Space Ship Live DVD Complete Intense Rock (DVD)2006 Terrifying Guitar Trip (DVD)2006 Get Out of My Yard Instructional (DVD)2007
Spocks Beard Diszkográfia
Stúdióalbumok:
The Light (1995) Beware of Darkness (1996) The Kindness of Strangers (1998) Day For Night (1999) V (2000) Snow (2002) Feel Euphoria (2003) Octane (2005) Spock´s Beard (2006)
Koncertlemezek és egyéb válogatások:
Official Live Bootleg/The Beard is Out There (1996) (recorded 1995) From the Vaults (1998) (rarities - From the Vaults, Series 1) Live at the Whisky and NEARfest (1999) Don´t Try This At Home (April 2000) (recorded 1999) (live) Nick ´n Neal live in Europe - Two Separate Gorillas (October, 2000) (From the Vaults, Series 2) Don´t Try This @ Home Either (2000) (recorded 1999) (live - From the Vaults, Series 3) There and Here (2000) (live - From the Vaults, Series 4) Gluttons for Punishment (2005) (live)
Videók:
Spock´s Beard Home Movie (Video, 1998) Live At The Whisky (Video, (1999) The Making of V (Video, 2001) Don´t Try This At Home (2 DVD Set, 2002) The Making Of Snow (DVD, 2004)
Jegyek kaphatók: TEX, Hammer Zenebarlang, Headbanger, CD Pince, Lemezkuckó, Kristóf Ticket (EuroPark), és az A38 pénztárában is.
15:13
