hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. május 1. kedd   14:19
nincsen hozzászólás

szerző: ArmaGedeon
Kamelot, Leaves’ Eyes
2007. április 13., Wigwam

  Nem volt kérdés, ott akarok-e lenni a Kamelot-ünnepen, hiszen a floridai szimfonikus metal brigád lemezeit lassan tíz éve meg-meghallgatom, még ha nem is mindennapos a kapcsolatunk. (Amúgy pedig enyhén balkán-szagú az a tény, hogy ez a zseniális zenekar még sohasem járt hazánkban...!)
  
  Jól indult az este: a némiképp joggal sokat szidalmazott új Manowar album egyik csatahimnuszára érkeztünk meg, és a Mesterek megágyaztak a jó hangulatnak. A Leaves Eyesról csupán annyit tudtam, hogy a szebb napokat is látott stílusalapító Theatre Of Tragedy énekesnőjének (Liv Kristine) újabb próbálkozása férje, a volt Atrocity-s Alex Krull oldalán. A norvég-német gárda azonban a Tragédia Színházának nyomába sem ér, ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem őket, annyit mondanék, hogy: jellegtelenek. Unalmas és arctalan gótikus(-szerű) tinglitanglival álmosítottak, hozzájuk képest a szerintem érdemtelenül felmagasztalt finn HIM egy vérbeli házibuli zenekar! Bár Krull Úr mindent megtett, hogy életet leheljen a produkcióba (öt másodpercenként hergelte a közönséget, számomra igen röhejes exhibicionista-modorban), de agyonöltöztetett Barbie-baba asszonykája inkább olyképp festett, mint Halász Judit egy 86-os vasárnap reggeli gyerekmatinéban; a semmibe révedő arccal és nyálas-patetikus mozdulatokkal operált, és erőtlenül csipogó hangjával sem volt képes felturbózni a műsort hol van ő egy Annekéhez (The Gathering) képest?! És hol van a Leaves Eyes?! Némely refrén kellemesen furakodott fülembe (Into Your Light, Temptation), de maratoni hosszúságúnak tetszett fellépésük, így a Gods Of War Manowar lemez által nyújtott kedvező hangulatot sikerült kissé elmosniuk.
  
  De ez csupán az átszerelés végéig tartott (közben Queensryche-gyöngyszemek hangzottak el a jó ízlés jegyében!), ugyanis ahogy megszólalt a nagyzenekari-ihletésű intro és a színpadra lépett a Kamelot, nyomban elfelejtettem, hogy volt egy előzenekar is! (A) The Black Halo-s When The Lights Are Down-nal kezdték a sort, és már az első taktusnál éreztem, itt bizony nem lesz hiba! A hangzásba sem lehetett belekötni, a rendkívül szuggesztív Roy Khan pedig úgy énekelt, mint egy földre szállt isten! Csak a legnagyobbak (pl. Geoff Tate a már említett Queensryche-ból) képesek így játszani a hangjukkal, ennyi érzelmet közvetíteni! Casey Grillo pedig a műfaj egyik legképzettebb dobosa, amit művelt, ahhoz másnál négy kar és négy láb is kevésnek bizonyult volna! A szolid homályba burkolózó háttérénekesnő jelenléte volt a hab ama bizonyos tortán
  
  Az utolsó három korongról szemezgettek (Epica, Karma, The Black Halo), ám három friss szerzeményt is előhalásztak a napokban megjelenő Ghost Opera-ról, amely e dalok tanúsága szerint ott folytatja, ahol (a) The Black Halo véget ért. Sajnálom, hogy a korábbi lemezeket így elhanyagolták, hiszen ki fanyalgott volna egy Call Of The Sea (Eternity debütálás) vagy egy Nights Of Arabia (The Fourth Legacy album) hallatán? De ami terítékre került, az a szimfonikus (power) metal csúcsteljesítménye volt: Soul Society, Descent Of The Archangel, Memento Mori, Abandoned (nemcsak a banda, de a rocktörténelem egyik legszebb balladája!), Lost And Damned, Center Of The Universe, Forever, Karma
  
  A klipes Haunting (Somewhere In Time)-nál pedig a színpadra lépett (mit lépett, beviharzott!) az Epica nevű együttesben éneklő Simone Simons; már az első hajlendítése hitelesebb volt, mint a Leaves Eyes-os Liv Kristine egész esti produkciója, hangja tiszta és erőteljes, dögös mozgásával sem a törékeny porcelánangyalka-effektust domborította ki az pedig, hogy bombanő, már szinte természetes!
  
  A betonkemény March Of Mephisto-val búcsúztak, a Dimmu Borgiros Shagrath hörgése felvételről fröcsögött, de ez nyilván senkit sem zavart, a tömeg egy emberként üvöltötte a sorokat (Wailing your sorrow is my only way!). Persze a magyar ősöktől származó Oliver Palotai billentyűs ígéretet tett egy következő koncertre, ezek szokásos kedves gesztusok, de ha betartják, én mindenképpen ott leszek! Hatalmas buli volt egy hatalmas zenekar hatalmas nótáival!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 reese witherspoon    shallov    bloodbath    faith no more    jonny greenwood    légió    duff mckagan    fürgerókalábak    normandie    at the drive-in    joseph gordon-levitt    j. j. abrams    vin diesel    after rain    ensiferum    thy art is murder    troldhaugen    ned evett    engel    tim ries    crippled fox    coffins    csata: los angeles    irigy hónaljmirigy    suicidal angels  

r42
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!