szerző: ArmaGedeonKamelot, Leaves’ Eyes 2007. április 13., Wigwam
Nem volt kérdés, ott akarok-e lenni a Kamelot-ünnepen, hiszen a floridai szimfonikus metal brigád lemezeit lassan tíz éve meg-meghallgatom, még ha nem is mindennapos a kapcsolatunk. (Amúgy pedig enyhén balkán-szagú az a tény, hogy ez a zseniális zenekar még sohasem járt hazánkban...!)
Jól indult az este: a némiképp joggal sokat szidalmazott új Manowar album egyik csatahimnuszára érkeztünk meg, és a Mesterek megágyaztak a jó hangulatnak. A Leaves Eyesról csupán annyit tudtam, hogy a szebb napokat is látott stílusalapító Theatre Of Tragedy énekesnőjének (Liv Kristine) újabb próbálkozása férje, a volt Atrocity-s Alex Krull oldalán. A norvég-német gárda azonban a Tragédia Színházának nyomába sem ér, ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem őket, annyit mondanék, hogy: jellegtelenek. Unalmas és arctalan gótikus(-szerű) tinglitanglival álmosítottak, hozzájuk képest a szerintem érdemtelenül felmagasztalt finn HIM egy vérbeli házibuli zenekar! Bár Krull Úr mindent megtett, hogy életet leheljen a produkcióba (öt másodpercenként hergelte a közönséget, számomra igen röhejes exhibicionista-modorban), de agyonöltöztetett Barbie-baba asszonykája inkább olyképp festett, mint Halász Judit egy 86-os vasárnap reggeli gyerekmatinéban; a semmibe révedő arccal és nyálas-patetikus mozdulatokkal operált, és erőtlenül csipogó hangjával sem volt képes felturbózni a műsort hol van ő egy Annekéhez (The Gathering) képest?! És hol van a Leaves Eyes?! Némely refrén kellemesen furakodott fülembe (Into Your Light, Temptation), de maratoni hosszúságúnak tetszett fellépésük, így a Gods Of War Manowar lemez által nyújtott kedvező hangulatot sikerült kissé elmosniuk.
De ez csupán az átszerelés végéig tartott (közben Queensryche-gyöngyszemek hangzottak el a jó ízlés jegyében!), ugyanis ahogy megszólalt a nagyzenekari-ihletésű intro és a színpadra lépett a Kamelot, nyomban elfelejtettem, hogy volt egy előzenekar is! (A) The Black Halo-s When The Lights Are Down-nal kezdték a sort, és már az első taktusnál éreztem, itt bizony nem lesz hiba! A hangzásba sem lehetett belekötni, a rendkívül szuggesztív Roy Khan pedig úgy énekelt, mint egy földre szállt isten! Csak a legnagyobbak (pl. Geoff Tate a már említett Queensryche-ból) képesek így játszani a hangjukkal, ennyi érzelmet közvetíteni! Casey Grillo pedig a műfaj egyik legképzettebb dobosa, amit művelt, ahhoz másnál négy kar és négy láb is kevésnek bizonyult volna! A szolid homályba burkolózó háttérénekesnő jelenléte volt a hab ama bizonyos tortán
Az utolsó három korongról szemezgettek (Epica, Karma, The Black Halo), ám három friss szerzeményt is előhalásztak a napokban megjelenő Ghost Opera-ról, amely e dalok tanúsága szerint ott folytatja, ahol (a) The Black Halo véget ért. Sajnálom, hogy a korábbi lemezeket így elhanyagolták, hiszen ki fanyalgott volna egy Call Of The Sea (Eternity debütálás) vagy egy Nights Of Arabia (The Fourth Legacy album) hallatán? De ami terítékre került, az a szimfonikus (power) metal csúcsteljesítménye volt: Soul Society, Descent Of The Archangel, Memento Mori, Abandoned (nemcsak a banda, de a rocktörténelem egyik legszebb balladája!), Lost And Damned, Center Of The Universe, Forever, Karma
A klipes Haunting (Somewhere In Time)-nál pedig a színpadra lépett (mit lépett, beviharzott!) az Epica nevű együttesben éneklő Simone Simons; már az első hajlendítése hitelesebb volt, mint a Leaves Eyes-os Liv Kristine egész esti produkciója, hangja tiszta és erőteljes, dögös mozgásával sem a törékeny porcelánangyalka-effektust domborította ki az pedig, hogy bombanő, már szinte természetes!
A betonkemény March Of Mephisto-val búcsúztak, a Dimmu Borgiros Shagrath hörgése felvételről fröcsögött, de ez nyilván senkit sem zavart, a tömeg egy emberként üvöltötte a sorokat (Wailing your sorrow is my only way!). Persze a magyar ősöktől származó Oliver Palotai billentyűs ígéretet tett egy következő koncertre, ezek szokásos kedves gesztusok, de ha betartják, én mindenképpen ott leszek! Hatalmas buli volt egy hatalmas zenekar hatalmas nótáival!