beszámoló [koncert] 2007. április 28. szombat 10:47
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaMoonspell, Darkside 2007. március 30., Budapest, Wigwam
A portugál Moonspell idén is ellátogatott hazánkba, hogy egy hangulatos dark metal koncerttel örvendeztesse meg a zenéjükre kiéhezett magyar rajongókat. Tavaly és tavaly előtt is láthattuk őket, igaz, akkor a MetalMania fesztivál keretében léptek fel a Petőfi Csarnok színpadán. Jelen alkalommal azonban egy önálló klub bulit adtak a Wigwamban, így a főzenekari státusznak köszönhetően hosszabb program eljátszására nyílt lehetőségük. A Moonspell előtt az osztrák Darkside igyekezett bemelegíteni a közönséget.
A Darkside muzsikája stílusilag jelentősen eltér a Moonspell által követett iránytól, pontosabban körülírva a szomszédos Ausztriából származó barátaink vérmes death metal-al igyekeztek szórakoztatni a jelen lévőket. Ez sajnos több okból kifolyólag sem igazán sikerült. A stílusbeli különbséget figyelmen kívül hagyva ugyanis az előadás és maga a zene színvonala sem érte el a kívánatos szintet. Az egymást követő sablonos, szürke, tucat death metal riffeknek köszönhetően egyik szám sem tett rám különösen nagy benyomást. Az ezerszer hallott gitártémák mellett a többi hangszer és az ének terén sem fedeztem fel semmi kiemelkedő, megkapó momentumot. A sótlan számok hallgatása közben azonban felbukkant egy-két dallamosabb, darkos jelleggel bíró szerzemény is. Mint kiderült, a korai időkben a Darkside még egészen más (és egyben jobb) zenét játszott. A zenekar 1991-ben alakult, és csak az utóbbi időben tértek rá a death metal ösvényére. Nos, a zene mellett a színpadi előadásról is essen pár szó: az osztrák zenészek ezen a téren is hoztak egy megbízható színvonalat, de nem igazán virgonckodtak a pódiumon. Gyakorlatilag egy helyben állva reszelték végig számaikat, nem volt igazi interakció a közönséggel. Azt tudnám a zenekarnak tanácsolni, hogy kimunkáltabb, igényesebb és egyénibb számokat igyekezzenek meg írni, mert ez így láthatóan kevésnek bizonyul.
A portugál Moonspell produkciója következett. Fernando Ribeiro csapata ezen az estén is megmutatta, hogyan kell előadni az érzelmektől fűtött, mediterrán dark metalt. A zenekar tavaly már a hetedik nagylemezét készítette el Memorial címmel, és két klasszikus albummal is büszkélkedhetnek a Wolfheart és az Irreligious képében. Az első két lemez után következő kísérletezős időszak után ismét visszatértek a karcosabb, metalosabb irányba, és ennek a jól sikerült új lemez is tanúbizonysága. Nos, ezen az estén is kitett magáért a zenekar és egy nagyon hangulatos, latinos temperamentumú és egyben igazán metalos koncerttel kényeztették a hallgatóságot. Fernando remek frontember, egyszerűen a színpadra termett. Gesztikulációi, mozdulatai, a közönséggel való kapcsolattartása nagyon tudatosak és mégis természetesek, egyszerűen elvarázsolják a nézőt. Ahogy maga a muzsika is: a delejező, finom részek és a zúzósabb momentumok egymást kiegészítve alkotják a Moonspell esszenciáját. A hangulat megteremtésében pedig a remek frontember, a kiváló hangszeres szekció és a jó számok mellett a megfelelően választott fényjáték is közrejátszott. A sötét tónusú fények és a frontember megvilágítása tovább emelték a koncert hangulati értékét. Természetesen a remek előadás mellett szükség volt a jól kiválasztott számokra is, és itt ebben sem volt hiba. Egymás után vették elő a klasszikus szerzeményeket az első két albumról, valamint egy-két számtól eltekintve még az utolsó két lemezről került elő több szerzemény. A Memorial című új albumról hallhattuk a Finisterra-t, a Memento Mori-t, a Blood Tells-t és a Proliferation-t. A The Antidote-ot az Everything Invaded, a From Lowering Skies és a koncertet kellemesen záró Capricorn At Her Feet képviselte. A Darkness And Hope-ról a Nocturna lágy dallamai késztették együtténeklésre a közönséget. A Sin/Pecado lemez is megidézésre került az Abysmo képében, és nagy örömömre a szívemnek kedves első két lemezről sok számot eljátszottak. Az Irreligious-ról az Opium, Awake, Ruin And Misery hármasa, a Full Moon Madness, és a ráadásban a Fernando által jelmezben elővezetett Mephisto kényeztették hallójáratainkat, míg a Wolfheart-ról a Vampiria és az Alma Mater című klasszikusok előadását élvezhettük. A nagyon jól összeválogatott számok hallgatásának élvezetét a jól sikerült hangzás is támogatta. A közönség végig együtt élt a zenével, a forró, latinos és egyben sötét tónusú hangulat mindenkire átragadt, együtt énekeltünk és zúztunk a riffekre Ribeiro-ékkal. Ismét egy portugál ízekkel átitatott, remek dark rockos koncertélménnyel gazdagodtunk, mint eddig az összes Moonspell előadás alkalmával.
A péntek este a Wigwamba látogató közönség tehát megkapta, amire vágyott. A Moonspell beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt szerintem még túl is teljesítette azokat. Minden eddigi fellépésüket élveztem, és ez alól a mostani sem volt kivétel. És erről szerintem a közönség többi része is ugyanilyen véleménnyel van. Jöhetnek felőlem jövőre is, én ott leszek!