hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. április 25. szerda   11:42
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Moonsorrow (FIN), Swallow The Sun (FIN), Debauchery (GER)
2007. április 3., Budapest – Kultiplex

  Két finn zenekar egy német ellenében röviden így lehetne leírni az április 3-án, a Kultiplexben lezajlott koncertet. Kicsit bővebben: két remek finn csapat egy kevésbé remek német ellen. Ha pedig nevesíteni akarjuk őket: a Moonsorrow és a Swallow The Sun a Debauchery ellenében. Amúgy a finn fölény még jobban megmutatkozott volna, ha az Omnium Gatherum fellép az este folyamán, de ők végül nem csatlakoztak a túrához.
  
  Ha már ott voltak, gyorsan le is tudták fellépésüket német mészárosaink, azaz a Debauchery melegítette be a színpadot a többiek számára. Mintha egyenesen a vágóhídról rándultak volna át a Kultiplexbe, hogy egy kis old school death metalt nyomjanak (amúgy Six Feet Under módra) mindenki szórakoztatására. Az image tehát ki van találva, a zenén viszont nem volt mit kitalálniuk, mivel a riff/szám mutató esetükben nemigen haladja meg a hármat Ezzel együtt egyszer mindenképpen fogyasztható volt a csapat, főleg annak fényében, hogy a helyhez méltó (értsd: telt) hangzás támogatta őket, így még én is megpörgettem egyszer-egyszer a fejem egy-egy eltaláltabb riffjük alkalmával. Megtették ezt egyébként többen is, de a nézősereg méretéhez képest azért kevesen. Ahogy az énekesük is mondta a csekély lelkesedés láttán: this is not a death metal evening. Ebben tökéletesen igaza volt, de az is biztos, hogy a nótákra jobban rá kell gyúrniuk a közeljövőben.
  
  Az átszerelést követően kellemes, andalgós dallamok csábítottak vissza a kerthelységből a terembe: épp egy nyugodt pillanatában értem tetten a Swallow The Sun csapatát, de a kontraszt kedvéért pár perc múlva már egy húzós, imponálóan zúzós, de továbbra is csak egy aratógép tempójához hasonlítható témán munkálkodtak. A napfény és a gyors tempó mérföldekre elkerülte a borongós finnek műsorát, a más koncerteken szinte kötelező fénytechnika is minimálisra redukálódott, de ez így volt jól, mivel egy jó háromnegyed órára egy éjsötétbe burkolózott északi tájon érezhettünk magunkat, ahol a hűvös esti szél szinte akadálytalanul járja át testünket, és a melankolikus hangulat egyre csak eluralkodik rajtunk. Ezen érzés elmélyítését csak fokozták a hangfalakból áradó melódiák, megidézve mindhárom albumukat, különös tekintettel az idei Hope-ra. A csapat teljesen alárendelte magát a zenének, ami történetesen azt jelentette, hogy mindegyik tag a saját hangszerébe borulva játszott, de a hivalkodás nem is illene ehhez a muzsikához. Csúcspontot nemigen tudnék említeni, egy hosszú éjszakai sétára invitáltak bennünket, de a végén csak nem akartunk megérkezni a fénybe. Azonban nem bánta ezt senki sem, hisz erre a túrára mindenki önként (és fejrázva) vállalkozott a teremben, a végén jól megérdemelt tapssal jutalmazva a túravezetőket.
  
  A szünetben azon tanakodtam, vajon ugyanúgy haknira veszi-e ezt a fellépését a Moonsorrow, mint a 2005-ös Gothica megjelenést, vagy éppen a tavalyi Wigwamos koncertet. Tény, egyik alkalommal sem győztek meg teljesen: ha nagyon akarom, az elsőt mondjuk betudom a kései időpontnak (mellesleg a Haggard után léptek fel finn barátaink, amely zenekar után már nincs nagyon értelme fellépni másnak), de a második alkalommal már nem volt mentség (igaz, akkor is egy fajsúlyos csapatot követően léptek színpadra, amely nem volt más, mint a Primordial). Nos, ezúttal remek alkalom nyílt a bizonyításra, lévén ezúttal tényleg a saját közönségüknek játszhattak, azoknak, akik tényleg odáig vannak az epikus pogány művészetükért. A többiekhez hasonlóan ők is jól megszólaltak, így már a nyitó Tyven-t is lemezminőségben hallgathattuk. Amúgy a szokásos képet nyújtották: Ville Sorvali középen bőgőzött és hörögte a szövegeket, bal oldalt Mitja Harvilahti bűvészkedett a gitárjával, a színpad másik oldalán a kopasz fején egy hajfonatot hagyó Janne Perttilä vigyorgott, hátul pedig a billentyűs Markus Eurén, valamint a rövid hajú Marko Tarvonen látni-látszani jelleggel játszott, de az ő szerepük is ugyanolyan fontos volt, mint a frontvonalban álló három harcosé. A legtöbb tirádát a Voimasta Ja Kunniasta-ról és a Suden Uni-ról játszották el, míg a többi lemezzel igencsak skótul bántak bár a legújabb mű Tuleen Ajettu Maa-jának 20 percre csökkentett verziója azért így is tekintélyes részt foglalt el a műsoridőből. Egy cseppet amúgy olyan érzésem támadt a koncertet nézve, mintha az első koncertjüket adták volna Magyarföldön - egy kicsit visszafogottnak tűntek, keveset beszéltek, de így legalább a zene megmaradhatott főszerepben, amely sohasem hátrány, legyen szó bármilyen koncertről. Ezúttal két ráadással is megörvendeztették minket (utóbbi két alkalommal erre nem volt példa): a Sankaritarina és a Tulkaapa äijät jelentette a végét egy ezúttal tényleg jól sikerült koncertnek.
  
  Jöjjön még bármennyiszer erre a Moonsorrow, egy kultiplexnyi ember mindig várni fogja őket.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A Moonsorrow oldala

A Swallow The Sun oldala

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
Omara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ozirisz    cd pince    nőnap    kft    deep inside    godot    flotsam    hopes die last    no return    hammer barlang    nightland    billy gibbons    facebook    helena bonham carter    magna cum laude    testcsere    gus van sant    jón thor birgisson    csorna    paddy & the rats    architects    escape the fate    vágtázó csodaszarvas    scerra    andy serkis  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!