beszámoló [koncert]  2007. április 16. hétfő   10:42

nincsen hozzászólás

  Vannak zenekarok, akik szokásos koncerteket szoktak adni, pontosabban szokásosan jókat. Az ember mindig pontosan tudja, milyen koncertélménnyel távozhat a bulijukról, maximum a számlistával tudnak variálni egy kicsit, néhány ritkábban játszott csemege előhúzásával. A Pokolgép is hasonló zenekar, lassan 25 éve nyűvik a húrokat, ennyi idő alatt azért kiismerhetővé válik egy banda, az újabb és újabb anyagok megjelenésével is.
  A nemrég megjelent Oblatio című lemez viszont felkavarta az állóvizet, a régi és kevésbé régi számok akusztikusan újraértelmezett verziói igazán különleges hangulatot árasztanak. És ezt az egyedülálló atmoszférát próbálták elcsípni ezzel a koncerttel, ami valljuk meg közel sem sikerült rosszul...
  
  Épp kezdés előtt értünk oda, szóval láthattuk, ahogy a csapat helyet foglal az ülőkéken, és elkezdődik a hangverseny. Cseppet sem kell az „ülőkéken” és a „helyet foglaláson” csodálkozni, ez most egy ilyen előadás volt. Itt a meghitt, amolyan „tábortűzkörülülős” hangulaton volt a hangsúly. Akárcsak az Oblatio lemezfelvételnél, ezúttal is helyet foglalt a Pokolgép soraiban Csányi Szabi a Black-Out-ból, és bizony nagy szerepe volt a harmadik akusztikus gitárnak is, mert valami hihetetlenül jól és megkapó módon szóltak így!
  De tényleg, annyira élvezetes és különleges volt ez az akusztikus rész, egyfajta mágikus hangulat lengte be az egészet! Ahogy megszólalt a Vallomás, az Adj Új Erőt, Aki Másképp Él, A Háború Gyermeke, Hol Van A Szó, Így Szép Az Élet, A Jel, Ide Tartozom, az valami csodaszép volt! Annyi érzelem tobzódott ebben az előadásban, amit talán senki se gondolt volna! Még olyan nóta is előkerült akusztikus feldolgozásban, amely nem szerepel az Oblatio lemezen, ez pedig a Pokoli Színjáték volt. És hogy a maximális érzelmi katarzis a végére maradjon, színpadra került hegedűje társaságában Leskó István a Philadelphia zenekarból, és vele kiegészülve zárult az akusztikus rész az Itt És Most dallal. Ennél gyönyörűbb befejezése nem is lehetett volna az Oblatio lemezbemutatónak, egyáltalán nem lehet csodálkozni rajta, ha többeknek könnybe lábad ilyenkor a szeme. Óriási! Erre nem lehetett előzetesen rákészülni, hihetetlen élmény volt! (A csúcsformában éneklő Rudán Joe mellett felsorakozó vokálszekció is ámulatba ejtett minket. Pintér Csabit leszámítva mindenki rendelkezett mikrofonnal a zenekarból. Aki ismeri a Black-Out-ot az tudja, hogy Csányi Szabinak nagyon jó hangja van. Adottságait remekül tudta kamatoztatni itt is George)
  
  Az előadásnak mindezzel még nem volt vége, hiszen a csapat nem hagyta a nézősereget némi metálkodás nélkül, egy kis pihenő után előkerültek az elektromos gitárok és kezdődhetett/folytatódhatott a buli. A program az Éjféli Harang, A Túlélő, Szökevény, A Harang Értem Szól, Feltámadt Éj, Gép-induló, Ítélet Helyett, Bon Scott Emlékére nótákból állt. Aztán hallhattuk az Oblatio-n szereplő Minden Nap ”plugged” változatát, ez is ütött. Az új tagnak számító Czébely Csabi elővezetett egy impozáns dobszólót, tény hogy össze sem hasonlítható a korábbi dobossal, ígéretes tehetség a srác. Bár a heavy metal stílus általában nem a dobosok kibontakozási terepe, remélem az új lemezen meglesz a lehetősége alaposan odatenni magát. (Csabi progresszív rock/metalt játszik a Pokolgép mellett a Philadelphiában. Tudhatjuk, hogy ebben a műfajban szinte csak és kizárólag überdobosok kalapálnak. Szólója olyan szintű volt, hogy azt Mike Portnoy vagy Mark Zonder se tudná jobban csinálni George)
  A ráadásban elhangzott még az Újra Születnék és a Mindhalálig Rock & Roll, ezzel ténylegesen véget ért a program. Az utolsó dalnál Csányi Szabi újra előkerült, és ezúttal elektromos gitáron tolta a rock & rollt. (Szabi gitárja szerintem nem volt bedugva, de ezt elnézhetjük neki az akusztikus blokkban nyújtott remek alakítása miatt George) De nem csak ő vendégeskedett, a Gép-indulóban a Pokolgép koncerteken már jól ismert Pazdera Gyuri bácsi vette át a basszusgitárt. Kicsit furcsa kiállással penderült színpadra, félig kigombolt kék ingjében úgy nézett ki, mintha egy közeli építkezésről cibálták volna elő a koncert kedvéért... A basszusjátéka is kissé szétszórt, pontatlan volt, szóval valahogy úgy látom, hogy már nem érez annyira rá a dolgokra. Félreértés ne essék, szeretjük és tiszteljük Gyuri bácsit, de jobb inkább az asztaloknál való beszélgetés, sztorizgatás (mert ő nem játssza magát, erre is vevő volt az Almássyban). De mindez legyen az én különbejáratú véleményem...
  
  A hangulat a zúzósabb blokkban is remek volt, a közönség jól szórakozott, a színpadról pedig áradt a jókedv és a folyamatos poénkodás. Ebben főleg Rudán Joe járt az élen, aki ma hihetetlenül nagyot énekelt! A zenésztársak is a legjavát adták ki magukból, minden igényt kielégített ez a mai buli. Nem gondoltam volna, hogy ilyen őrületes hangulatú lesz az akusztikus blokk, pedig az volt, ennek a hangulata ragadott leginkább magával. Egyedül az volt a kár, hogy nem voltak székek, párnák a nézőtéren, mert úgy lett volna teljes az élvezet. A zúzós részt is sikerült feldobni az olyan ritkán terítékre kerülő dalokkal, mint A Harang Értem Szól és a Feltámadt Éj, szóval „panaszkodnom nincs kinek”.
  A koncert valószínűleg meg fog jelenni DVD-n is, kár is lett volna elveszni hagyni ezeket a csodás perceket. Ezen kívül véleményem szerint egy olyan tribute anyagot is megérdemelne Kukovecz Gábor és társainak munkássága, mint amilyen a Moby Dick-ről készült nemrég, hiszen a Pokolgép is lassan a negyedszáz éves fennállásához közeleg. De ez még a jövő zenéje, most 2007 áprilisában mindenesetre egy hihetetlen hangulatú koncerttel búcsúzott tőlünk „Rudán Csabi, Kukovecz Csabi, Nagy Csabi, Pintér Csabi, Csibe Csabi és Csányi Csabi”. (Őszintén megmondom, engem az Oblatio lemez annyira nem fogott meg, de itt a koncert igazi varázsát az akusztikus blokk adta. Számunkra örök emlék marad ez az este George)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: