szerző: ArmaGedeonJorn Lande az A38-on 2007. április 24. 20.00. Budapest – A38
Az a Jorn Lande látogat hazánkba, akiről rock körökben szokás mondogatni, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb énekes zsenije, és bármihez is adja a nevét (ill. a hangját), abból bizony rossz nem sülhet ki.
Leginkább az éppen harmadik albumát turnéztató (és nálunk is koncertező) Masterplanból ismerik, ám onnan is távozott, ahogy a legtöbb bandából igen hamar két korongnál többször sosem szerepelt egyazon együttes neve alatt. Hogy ennek mi lehet az oka, azt ne firtassuk, akkora hangja van a Mesternek, hogy én azt is megbocsátom neki, ha a kiebrudalások oka a televíziók szállodai ablakokon át történő notórius kihajításában keresendő, tudniillik Jřrn azon igen kevés dalnokok közé tartozik, aki a Coverdale-féle szőrös rockhangtól, a bluesos dallamokon át a metálos áriákon keresztül a kristálytiszta líráig mindent fel tud vonultatni; játszik a hangjával, ezer színnel variálja, hangulati elemként is használva ergo: a kora reggeli, kénköves krákogása is 10 CD-re való ha-ha!
A norvég hangszálisten 1968 május 31-én született, az Ikrek jegyében hogy a horoszkóp-fanatikusoknak is kedvezzek. Egyik interjújában mesélte, hogy először gyermekként állt színpadra, és akkor érintette meg a rockzene, ám első jelentős zenekara, a Vagabond debütáló lemezén hallhattuk hangját első ízben, 1994-ben. Minek utána legnagyobb szerelme a Deep Purple-, Whitesnake-hatásokból táplálkozó hard rock, többnyire ezen stílus vizein evickélt, noha jócskán szerepelt egészen másfajta formanyelvet használó csapatok aktuális albumain is. A Vagabond mellett (a) The Snakes, a Millennium és a Brazen Abbot volt az, amely bandák kisebb eltérésekkel a bluesban gyökerező, veretes hard rock és AOR mellett tették le voksukat.
Ám szerencsére a kísérletező kedvű, merészebb zenészek is felfedezték zsenialitását, így történt, hogy a világ egyik legegyénibb, avantgárd/progresszív metal alakulatának hasonlóan félisteni régiókban alkotó főmuzsikusa az egykori szintén norvég Conception alapítója felkérte, énekelje fel az Ark lemezeit. (Amelyekből sajnos csupán kettő láthatott napvilágot, ugyanis az együttes idő előtt beleállt a földbe aki pedig kedveli az előremutató, roppant egyedi muzsikákat, az szerezze be a 2000-es, ill. a 2001-es stúdiókorongot, nem fog mellényúlni!) Elég meghallgatni a Missing You című, közel 10 perces eposzt, ebben Jřrn leénekli a csillagokat az éjjeli égről! Rengeteg kópiacsapat működött és működik, de az Arkból csak egy volt!
A Mundanus Imperium sem egy kismiska, egyetlen albumán valami hihetetlen érdekes világot tár elénk; a sci-fi-hangulatot vegyíti a szokatlan ritmikákkal operáló metallal, amely a powertől a (szinte) black metalig terjed; ezáltal egyfajta hideg-kozmikus ízt kölcsönözve a számoknak. Lande itt valahogy nem tud kibontakozni, nem sikerült épkézláb, megjegyezhető dallamokat a szájába adni, jóllehet az összkép mégis jóval több, mint középszerű.
A Beyond Twilight bemutatkozó CD-je viszont minden, csak nem átlagos; az immár harmadik albumot maga mögött tudó, és egyre experimentálisabb, szélsőségesebb irányba forduló egyszemélyes projekt az olykor kaotikus, komor, szürrealista, doom-terhelte elemekkel bővelkedő metaltól egészen a bizarr, beteges, barokkos-zsúfoltságú dráma-gyűjteményig sok egyéb újszerű témát tálal. Például a Crying című, balladával indító, majd az egekbe nyúló vad-pátoszig terjedő dalban Jřrn élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja a vénanyiszálós extázis garantált! Amikor Uli Kusch dobosfenomén és Roland Grapow gitáros kipottyant a Helloweenből, bánatukban nem kolostorba, hanem stúdióba vonultak, és Lande-val megalakították a Masterplant. Első lemezük akkorát robbant a rockvilágban, mint egy atombomba, mindjárt az év reménységcsapatának kiáltotta ki a közönség és a szaksajtó egyöntetűen. A germán- illetve amerikai típusú, klasszikus heavy metalnak egy vérbő, modern formáját öntötték egy korongba, Jřrn persze csodásan énekel rajta (fantasztikus melódiákat kanyarított!), és még hazánkba is eljutottak a HammerFall vendégeként. A második nekifutás (Aeronautics) is éppoly igényesre sikerült, ám aztán kilépett dalospacsirtánk, majd a dobos is követte lépését.
Nem sorolnám fel az összes albumot, amelyen vendégszerepelt, de például a hírhedt Mr. Ego, Yngwie J. Malmsteennel is zenélt, valamint Nikolo Kotzev Nostradamus dupla rockoperáján, 2005-ben pedig a másik hangszálisten, az amerikai Symphony X énekesével, Russell Allennel készített egy kitűnő hard/heavy albumot The Battle címmel, s amit ez a két hérosz összeénekel, az döbbenet! (A folytatás The Revenge ez év májusában kerül a boltok polcaira!)
Ez idáig négy szólólemezzel lepett meg minket (ezek a laza hard rock és heavy metal szellemében fogantak, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva!), és nemrégiben egyszerre dobott piacra két művet; egy átfogó, majd 80 perces válogatást és egy feldolgozás-albumot, amellyel a hatásai előtt tiszteleg egy-egy számmal: Whitesnake, Deep Purple, MSG és még jó néhány hasonszőrű banda dalainak átiratával.
Aki tehát a világ egyik legjobb énekes-tálentumát élőben szeretné látni, az nehogy a Barátok közt aktuális epizódjára hivatkozva kihagyja, mert az már a szentségtörés-kategória netovábbja lenne!
Válogatott diszkográfia:
Szóló albumok: Starfire (2000) Worldchanger (2001) Out to every Nation (2004) The Duke (2006) The Gathering (feldolgozás 2007) Unlocking the Past (cover album) (2007)
Vagabond Vagabond (1994) A Huge Fan of Life (1995)
Mundanus Imperium The Spectral Spheres Coronation (1998)
The Snakes Once Bitten (1998) Live in Europe (1998)
14:30
